Nekem nagyon szokatlan ez az októberi jó idő, úgy látszik nem akar jönni a hűvös ősz. Azért bízom benne, hogy hamarosan előszedhetem a vastag pulcsijaimat és a színes sáljaimat, de addig is élvezem a napfürdőt. Hagyom, hogy energiával töltsenek fel a napsugarak, és próbálom kihasználni a tavaszias idő utolsó, ragyogó pillanatait. Ez persze az ételekre is igaz, amíg lehet (és persze amíg teremnek) még igyekszem becsempészni a konyhába a nyár ízeit. De nem csak ott, hanem az olvasmányaimban sem tudtam még elengedni a kánikulát. Kalas Györgyi Tilda és a kövér macska című könyvében szikrázóan süt a nap, finomabbnál finomabb ételeket készítenek benne, és az egyik főszereplő egy cinikus, narancssárga színű macsek.
A hajós történeteket egyszerűen nem lehet megunni. Bármikor felpattannék egy hajó fedélzetére, hogy megkerüljem vele a Földet, s ha szerencsém van, az út során felfedeznék néhány ismeretlen szigetet is. Ez lenne csak igazán nagy kaland! Persze útitársak nélkül mit sem ér egy ilyen út, de körültekintően kell ám választani. Sokat zötykölődünk majd a hajókabinban, ahol bizony elkél a jó társaság. Balla Margit Bibi és Józsi című gyerekkönyvében egy összeszokott kis csapat verbuválódik össze, hogy együtt felfedezzék a messzi tengereket.