Clara Dupont-Monod nem ijed meg a nehéz témáktól, kiváló érzékkel nyúl hozzájuk. Történelmi regényei mellett korábban írt könyvet egy prostituált mindennapi életéről, míg egy másik történetben egy túlsúlyos férfit vett górcső alá.
Tehetsége vitathatatlan, Franciaországban korábban Prix Maurice Genevoix díjjal jutalmazták, 2021-ben pedig elnyerte a S'adapter című kisregényével a Prix Femina díjat is. A kötet hónapokig szerepelt a francia sikerlistákon, idén pedig már hazánkban is megtalálhatod a könyvesboltok polcain, Egy közülünk címmel.  

Juhúúú, megint megjelent egy új David Walliams könyv! Egyszerűen nem tudom megunni, annyira szeretem, ahogy mesél a gyerekeknek. Imádom a történeteit, a humorát, Tony Ross vidám, pimasz illusztrációitól pedig még inkább megelevenednek ezek a kalandok. Tavaly írtam A világ legrosszabb gyerekeiről, idén pedig itt is a trilógia második része. Kicsit féltem, hogy a folytatás nem fogja hozni az első szintet, de kár volt aggódnom. Megint sikerült megcsinálniuk!
Tíz újabb rémséges mesét tartogat a könyv, melyben  újabb tíz rémes szereplőről olvashatunk. Öt lány és öt fiú története elevenedik meg a lapokon, a velük történtek pedig egytől-egyig tanulságokat hordoznak. Elég bátor vagy ahhoz, hogy megismerd őket?

Ezen a héten egy humoros, könnyed krimit hoztam. Tavaly Rita Falk Télikrumpligombóc című regénye annyira tetszett, hogy lelkesen vettem kézbe a sorozat második kötetét is, a Gőzgombóc bluest. Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor rendőr újfent nyomozásba kezd, a történet során pedig már régi ismerősként üdvözöltem a kis falu meghatározó alakjait. Niederkalterkirchern talán unalmas helynek tűnhet, pedig egyáltalán nem az. Ott mindig történik valami... de ha esetleg mégis pangós időszak jönne, bármikor beülhetünk Wolfihoz egy pofa sörre, vagy épp csatlakozhatunk Nagyihoz, aki lelkes látogatója a hipermarketeket szezonális leárazásainak.

Szeretem a főzelékeket. Sőt, vannak kedvenceim is! Egy jól elkészített krumpli-, vagy zöldbabfőzelékkel bármikor le lehet venni a lábamról. Persze ez nem volt mindig így, gyerekkoromban én is hadakoztam a gyanúsnak tűnő zöldséges ételek ellen. Mert valljuk be, a menzás kaják zöme egyáltalán nem bizalomgerjesztő. Amikor én gyerek voltam, sem színben, sem állagban nem tudták hozni a konyhás nénik az otthoni ízeket. A betonfőzelék és a sóska a mai napig érzékeny pont az életemben, noha már nem utasítom vissza őket zsigerből. Mégis, ha a sulisra gondolok... brrr, kiráz a hideg! 
Mióta háziasszony vagyok, olyan ételeket főzök szívesen, amelyek egészségesek és gyorsan elkészülnek. A főzelék jó választás, ha valami igazán tartalmas ételt szeretnék az asztalra tenni. Szatmári Feri blogját már évek óta követem, mert főzelékei mennyeiek, és igazi ínyenc fogásokat készít az alap élelmiszerekből is. Ételei egyáltalán nem emlékeztetnek azokra a retró, csomós masszákra, amelyektől libabőrös leszek. Nemrég kezembe került első szakácskönyve, én pedig boldogan készítettem el a fogásokat és ettem végig a főzelékeit.

"Örülj, hogy még gyerek vagy!"
"Neked az a munkád, hogy játssz!"
"Addig jó, míg nem nősz fel, most a játék a legfontosabb!"

Szülők és nagyszülők szájából sokszor hallani ilyen és ehhez hasonló okosságokat. Ezzel nincs is semmi baj, a gondtalan gyermekévek teljenek játszással és egy kevés rosszalkodással. Egyébként is, felnőttnek lenni nem mindig annyira klassz dolog, mint ahogy kicsiként gondolja az ember. Nincs már akkora szabadság, ellenben sokkal több szabályt kell betartani, és nem lehet akkor játszani, amikor épp kedvünk tartja. Igaz, hogy már nem kötelező megenni a répafőzeléket és a mócsingos húst, ennek ellenére nekem hiányoznak a délutáni alvások. A héten hozott könyvben Todó mesél arról, milyen az ovis élet. Persze, ha azt hiszed, csupa móka és kacagás, akkor tévedsz! Ebből a könyvből kiderül, hogy ott sem fenékig tejfel az élet, és nem is mindig annyira jó kicsinek lenni... Vagy mégis?