Nem titok, hogy mennyire szeretem Szegedi Katalin munkáit. A blogon is többször olvashattál róla, hiszen írtam már Lenkáról és Palkóról, az Álomszövő Penduláról, valamint a Mindentvarró Tűről is. Ha színvonalas gyerekkönyvet kell ajánlanom, bátran nyúlok az általa illusztrált könyvekhez, hiszen leheletfinom és részletgazdag munkái tökéletes összhangban vannak a történetekkel. Rajzai nosztalgikus hangulatot árasztanak, az általa használt kollázstechnika pedig egyedivé, minőségivé varázsolja a mesekönyveket.
A Csimota Kiadó gondozásában 2016-ban jelent meg a Kocsonyakirályfi című kiadvány, melyet Katalin nem csak illusztrált, de ő maga is írt. Szerintem csodálatos munkát végzett; én pedig pillanatok alatt azonosultam a főszereplő királylánnyal, aki imád enni és jókat főzni.

Ha megkérdeznél, van-e kedvenc könyvem, biztosan sokáig hezitálnék a válaszon. Rengeteg regényt szeretek, és egy könyvmolynak képtelenség csak egyet kiemelnie a folyamatosan bővülő listából, hiszen annyi kiváló író és jó történet van. Minden kategóriában találtam már olyat, ami tetszett, és ami kevésbé felelt meg az ízlésemnek, és persze sokszor a hangulatomtól is függ, megfog-e egy könyv, vagy sem. De ha mégis fel kellene állítanom egy 10-es listát, a Szólít a szörny biztosan benne lenne. Még azt is megkockáztatom, hogy az első háromba tenném. Már tucatszor olvastam, mégsem tudom megunni, mert nem csak témájában és hangulatában fogott meg, de itt a külcsín is szemet gyönyörködtető. Többször említettem már, mennyire szeretem Patrick Ness írásait, így nem is volt kérdés, hogy elolvasom. A könyv keletkezése sem mindennapi, ugyanis a regényt Siobhan Down kezdte el írni, de túlságosan korai halála miatt Ness fejezte be. 
A Szólít a szörny mintegy 40 országban jelent meg eddig, és akkora sikere lett, hogy valamennyi ifjúsági nagydíjat elnyerte Angliában.

Érdekes, hogy egy mese mennyiféleképpen végződhet. Hozzá vagyunk szokva a happy endes befejezéshez, ahol a jó elnyeri méltó jutalmát, a gonosz pedig a megérdemelt büntetését. A meseírók elkényeztettek bennünket a boldog véggel, pedig egy történet nem mindig alakul akképpen, ahogyan mi azt elsőre gondolnánk. A Csimota Kiadó Tolerancia-sorozatáról már írtam korábban, akkor Szegedi Katalin Lenkáját és Palkóját vettem górcső alá. Ezek a könyvek olyan fontos tanításokat közvetítenek, mint a másik ember elfogadása, az emberiség sokszínűsége, vagy az elmúlás. Mindezt persze mesés környezetben, a kisebbek nyelvén. A sorozat kiadványai között akadtam rá erre a gyönyörűen illusztrált könyvre, melyben Finy Petra megmutatja, hogy egy gyerekeknek szánt történet másmilyen is lehet. Ez alatt azt értem, hogy a más, nem feltétlenül rossz. Ellenben lehet egzotikus és gyönyörű.

Ha nem nyomja a kezembe ezt a könyvet egy szemfüles kolléga, magamtól biztosan nem veszem le a polcról. Már a külleme is furcsa. Az, hogy fekete fehér, még hagyján, de a borító és a benne lévő rajzok már-már szürreálisak, néhol egészen ijesztőek. A szürke grafitceruzával készített illusztrációk eszméletlen hangulatot kölcsönöznek a könyvnek, mely kétségtelenül művészi kiadvány. Gyorsan átpörgettem a lapokat és meghökkenve néztem a képeket, mert ott aztán mindenfélét láttam. Mackó-manószerű lényeket, dögevő növényeket, de még egy vécékagylót is. Teljes szívvel mondhatom, hogy lesokkolt a látvány és a lényeg, picit tartottam tőle. Értetlenül álltam előtte, de azért mégis belesüllyesztettem a táskámba. Aztán otthon elolvastam. Egyszer... kétszer... háromszor. Nem bírtam betelni a történettel, a képek pedig egyszerre értelmet nyertek. Végül zöld jelzést kapott a könnycsatornám és elpityeredtem. Ez a kis 10 perces olvasmány olyan emlékeket hozott elő, melyeket már nagyon régen eltemettem. Dezső Andrea Mamuskája az emlékezés és a gyász könyve, ugyanakkor megható, szép és különleges.  

Szegedi Katalin illusztrációival kiadatni egy könyvet, mindig biztos siker. Ennél a könyvnél viszont igazán szerencsés az illusztrátor-író párosítás, hiszen G. Szász Ilonáról szintén elmondható, hogy képtelen rosszat alkotni. Erre bizonyíték A Mindentvarró Tű és Cókmók, a morgolódó szekrénymanó című könyvei. Kettejük közös munkájából született meg az Álomszövő Pendula, melyről nyugodt szívvel mondhatom, méltó helyen lesz a gyerekek könyvespolcain. Mikor kézbe veszed, már a borítóról tudod, hogy valami jó vár rád, ha kinyitod. Nagyon szeretem ezt a levendula színt és ott van rajta Pendula, ahogyan szemét lehunyva, nyugodt, egyenes tartással és mosolyogva ül. De nem akárhol! A felhők tetején. Úgy látom, épp szövi az álmokat, erre utal a hálóba beúszó piros halraj. A lányhoz úszva, majd továbbhaladva szívekké alakulnak, végül HUSS! madár alakban tovaszállnak. Pendula rézvörös haját meg-meglebegteti a szél, fején pedig ott a nélkülözhetetlen sárga kalap. Körüllengi egy kis franciás báj, a hosszú kezek és lábak kecsességet sugallnak, ugyanakkor az egész képen érződik a teljes nyugalom és harmónia.

Biztosan jártál már Te is úgy, hogy olvasás közben 
a szívedhez nőtt egyik-másik szereplő. Én már többször is! Megszerettem a Kisherceget, miközben meg akarta ismerni a világot. És amikor Vuk elvesztette a szüleit, szerettem volna mellékuporodni és addig simogatni a buksiját, amíg azt nem érzi, nincs egyedül. Most Lenkát zártam a szívembe. Lenkát és Palkót, akiket legszívesebben most jól megölelnék és egy-egy csattanós, cuppanós puszit nyomnék a fejük búbjára. A Csimota Könyvkiadó Tolerancia-sorozata között bukkantam erre a pöttyös ruhás, dundi kislányra, aki hatalmas kedvenccé vált. Erről a sorozatról annyit érdemes tudni, hogy a kisebbeknek íródnak, és eddig igen színvonalas kiadványokat jelentettek meg. 4-8 éves gyerekek a célcsoport és olyan témákról szólnak, mint a másság, az elfogadás, az emberiség sokszínűsége, vagy az élet körforgása. Ugye milyen nehéz ezekről a témákról beszélni a kisebbekkel? Szerencse, hogy vannak ilyen  könyveink, segítségükkel egyszerűbb megértetni és elmagyarázni ezek fontosságát. És most már itt van nekünk Lenka és Palkó története is!