Már javában benne vagyunk az őszben, mögöttünk van a halloween, az ember lánya pedig ilyenkor egy kicsit több borzongásra vágyik. Ehhez az időszakhoz tökéletes olvasmány lehet Melissa Albert legújabb magyarul megjelenő regénye, a Bűnös szívünk mélyén, mely egy igazán izgalmas, némi horrorral átitatott és mágiával megfűszerezett paranormális fantasy. Ha kedveled a több síkon játszódó regényeket, a sötét, családi titkokat és a boszorkányos történeteket, valószínűleg ezt a könyvet is szeretni fogod. A kötet az Agave Könyvek gondozásában és Rusznyák Csaba fordításában jelent meg.

Frankensteinről bizonyára mindenki hallott, én is rengeteg filmadaptációt láttam már belőle. A könyvet tavaly olvastam először és eléggé meglepett, ugyanis a feldolgozások legtöbbje köszönőviszonyban sincs az eredeti művel. Mary Shelley alig tizenhét évesen írta meg első regényét a Frankenstein, avagy a modern Prométheuszt, mely 1818-ban jelent meg először. Sokan az első igazi science fiction regénynek tartják számon, és talán ezzel lehetne vitatkozni, az tény, hogy egy olyan történetről van szó, melynek alapkérdéseiről igenis lehet és kell is beszélni.

Elolvastam egy horror könyvet.
Igen.
Én.
Egy horrort!

Mostanában rengeteg gyerekkönyvet, meg csajos olvasnivalót vettem a kezembe, már az idejét sem tudom, mikor merültem bele valamilyen majrézós történetbe. Úgy éreztem, ideje egy kis kitérőnek. A két legutolsó hidegrázós élményem a Jurassic Park és Drakula gróf rémtettei, persze ez utóbbi inkább egy lájtos rémtörténet, horrorhoz vagy thrillerhez köze sincs. Stephen Kinget szeretem, bár az ő írásai közül a misztikus vonal jön be jobban, azok is eléggé megborzolgatják az idegeimet. Alapjában nem vagyok oda ezért a műfajért. Ha filmet kell választanom, biztosan messzire elkerülöm, helyette jöhetnek az idióta romantikus vackok, az akciók, na meg a sci-fik. Emlékszel még, hogy műfajismeret órán mit tanultunk a horrorról? Latin eredetű szó, azt jelenti, iszonyat, rémület. A főhős pedig mindig valamilyen borzalommal néz szembe. Nem hangzik valami bizalomgerjesztően, mi? Ehhez persze hozzájárulhat egy kis vér, néhány leszakadt testrész, imitt-amott pár belsőség, és a félelem. A félelem, ami fokozatosan körbevesz és pszichésen szép lassan hatni kezd rád. Kíváncsi voltam milyen lehet könyvben egy igazi, kőkemény horror. Vajon mennyire ijesztő?
Nick Cutter Mélység című könyvét Tillinger Zsófia fordításában október közepe óta olvashatja a hazai közönség. Én amatőr vagyok a témában, de miután a műfaj hozzáértői meg a laikusok is csupa jó kritikával illették, gondoltam, egy életem, egy halálom, lemerülök a Mariana-árokba!

Valami klasszikus történetet kerestem, így vettem le a polcról ezt a könyvet. A sztori a következő: Jonathan Harker, – aki egy angol ügyvéd – Erdélybe utazik, hogy Drakula gróf ügyeit intézze. Ám hamarosan a gróf foglyaként találja magát. A házigazda igencsak különös: nem mutatkozik napon, sohasem eszik a vendégével és az ereje természetfeletti. A vámpír gróf újabb áldozatokat igyekszik szedni, és segítőtársakat akar toborozni. És amíg Harker a hátborzongató várkastélyban raboskodik, Drakula egy kísértethajóval Anglia felé veszi az irányt. A történetben Drakula két fiatal hölgyre (is) feni a fogát, akik közül egyikük Mr. Harker menyasszonya. De miért is mesélem el ezt - az alapsztorit mindenki ismeri! Drakula alakját sem kell senkinek bemutatni, hiszen az évek során kellőképpen ikonikussá vált. Több száz vámpírral találkozhattunk már ezidáig, és a könyvnek is nem egy feldolgozása került napvilágra. Viszont ha azt kérded, hogy ki volt a vámpírok ősatyja? Természetesen a Bram Stoker féle Drakula - még ha nem is ő volt a legelső. Nem véletlenül élt meg több feldolgozást is a regény és készítettek belőle filmeket. Jómagam Lugosi Bélát és Leslie Nielsent szeretem nagyon. Ők igazán nem is félelmetesek, de akármennyire ördögiek, nem csak a vér, hanem a humor fakasztásában is otthon vannak.