Frankensteinről bizonyára mindenki hallott, én is rengeteg filmadaptációt láttam már belőle. A könyvet tavaly olvastam először és eléggé meglepett, ugyanis a feldolgozások legtöbbje köszönőviszonyban sincs az eredeti művel. Mary Shelley alig tizenhét évesen írta meg első regényét a Frankenstein, avagy a modern Prométheuszt, mely 1818-ban jelent meg először. Sokan az első igazi science fiction regénynek tartják számon, és talán ezzel lehetne vitatkozni, az tény, hogy egy olyan történetről van szó, melynek alapkérdéseiről igenis lehet és kell is beszélni.

Bram Stoker Drakulájához hasonlóan itt is levelekből áll össze a történet. Robert Walton húgának, Margaretnek ír és meséli el, milyen érdekes dolgokat tapasztal útja során. A kapitány, egy tudományos expedíció vezetőjeként az Északi sarkra hajózik. Itt, a fagyos puszta közepén találkozik egy kutyaszánnal érkező, lesoványodott, őrültnek tűnő férfival, aki miután megpihen és kicsit kényelembe helyezkedik vendéglátója hajóján, beavatja (rém)történetébe.
Sok évvel korábbról indulunk, Genfben járunk, ahol a férfi diákéveit tölti, és ahol végül az élet misztériumának kutatására esküszik fel. Victor Frankenstein már gyerekkorában kitűnt, mennyire okos és tehetséges ifjú, az egyetemen pedig még inkább kirajzolódik, mekkora géniusz. Idővel egyre bizarrabb kutatásokat végez, kísérletezik az elektromossággal, végül eljut addig a pontig, hogy sikerül életet teremtenie. Mindehhez halott emberek testrészeit használja fel és alkot meg egy "szörnyet", egy irtózatos, torz teremtményt, mely annyira iszonyatosra sikerül, hogy elmenekül előle.
Két év elteltével, miután visszatér Genfbe, rá kell jönnie, hogy a teremtmény nem tűnt el az életéből. A sorsára hagyott lény szenved a magánytól, a megalázottságtól, teremtőjétől pedig válaszokat vár. A szörny alapvetően nem gonosz. Lassan felfedezi a világot, tanul, később útmutatást kér teremtőjétől, aki durván elküldi. A lény bosszút esküszik: megöli Frankenstein egész családját, és barátait. A férfi ugyancsak bosszút esküszik és teremtményét az Északi sarkig űzi, várva a végső összecsapásra, mely végül elmarad.

A Frankenstein mai szemmel túlságosan vontatott, néhol unalmas lehet. Lassú és körülményes az írásmód, de ezt teljes mértékig betudhatjuk annak, hogy a XIX. század elején íródott. Bőven találni benne nyakatekert mondatokat, a mai kor embernék ezek már túlságosan hatásvadászok lehetnek. Néhol akad benne egy-egy fordulatosabb rész, de tény, hogy sok elbeszélésen át kell rágnia magát az olvasónak. Ennek ellenére jó olvasni, sokrétű mondanivalóval bír.

Olvashatjuk a tudós szemszögéből a történetet, de miután az éremnek két oldala van és a másik is fontos, a szörnyet is "meghallgatjuk". Bármennyire is nehezen haladós (legalábbis nekem néhol az volt), érdekes kérdéseket feszeget, melyek napjainkig aktuális mondanivalót fogalmaz meg. A tudós és a teremtmény története a tudományos világ egyik alapvető tételén alapul, vagyis hogy mindenható-e a tudomány? Teremthetünk-e embert, saját képünkre? És ha megteremtettük, mennyire vagyunk érte felelősek?
De talán a legnagyobb kérdés, hogy ki a szörny? Victor Frankenstein, vagy a torz teremtmény, melyet megteremtett?

Kedvenc idézetek:

Mindenkiben két ember lakik, a lélek mélyéről feltörő indulatoknak senki sem tud ellenállni.

Nem vágyom többé a napot, a csillagokat látni, a szél cirógatását érezni az arcomon. A fény, az érzés, és az értelem elenyészik, és ebben kell megtalálnom boldogságomat. Pár évvel ezelőtt, mikor a szemem először nyílt e világ képeire, mikor először éreztem a nyár simogató melegét, először hallottam a levelek susogását és a madarak pityegését, s azt hittem, minden az enyém lesz, sírni tudtam volna, hogy meg kell halnom.

Egyetlen ember élete vagy halála jelentéktelen ár, ha szert tehet érte a tudásra, amit én keresek: az uralomra  fajtánk ősellenségei fölött, amit én meg akarok szerezni, és tovább akarok adni. 

Frankenstein süti

Na mégis mi más készülhetne a regény mellé, mint egy rémisztő, zöld süti? Az édes tészta egy sima bögrés recept, melyet zöld ételfestékkel bolondítottam meg. (Ha ódzkodsz tőle, használj matcha port, vagy más természetes színezéket.) A hajat és a szájat étcsokiból mintáztam, és most is előkerültek a cukorka szemek, melyeket annyira szeretek használni. Oké, lehet, hogy nem lettek túlságosan félelmetesek, de az biztos, hogy egy Halloween partin megállják a helyüket!

Hozzávalók:
A tésztához:

• 2 tojás
• fél bögre cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• fél bögre joghurt
• 1 bögre liszt
• 1 tk sütőpor
• 1 dl olaj
• pár csepp zöld ételfesték

A díszítéshez:

• 10 dkg étcsoki
• kevés vaj
• cukorkaszemek

A tészta hozzávalóit egy tálba öntöm és alaposan összekeverem az egészet. Egy kevés olajjal kikenem a sütőformát és 180°C-ra előmelegített sütőbe 20-23 perc alatt megsütöm. Nekem van itthon olyan formám, ami 6x6 cm-es formákból áll, de ha neked nincs ilyened, akkor sem kell kétségbe esned. Kenj ki zsiradékkal egy kisebb tepsit, önts bele a zöld tésztát, süsd meg, és amikor az elkészült süti langyosra hűlt, egy éles késsel vágd kockákra.

A díszítéshez először vízgőz fölött megolvasztom a csokoládét, hozzáadok egy evőkanálnyi vajat és csomómentesre keverem. Az egészet gyorsan belekanalazom egy habzsákba, melynek a végére egy picike lyukat vágok. Hullámos vonalat húzok a hajnak, kitöltöm a munícióval, és a szájat is csokicsíkokból készítem. Képzeletben kijelölöm a szemek helyét és egy-egy csokipöttyöt teszek a helyére. Rányomom a cukorkaszemeket és hagyom megdermedni a csokit. Kész is a rémisztő Frankenstein süti!