Joanna Quinn debütáló regénye A Bálnacsont színház, finoman szólva is figyelemreméltó. És itt most nem csak a közel 600 oldalára és a csodás borítójára gondolok, hanem arra a lassú folyású, évtizedeket átölelő történetre, amely megbújik a lapok között. Hiába vaskos könyv, nem sikerült kifognia rajtam. Behúzott, én pedig hagytam magam elmerülni ebben a Seagrave család két nemzedékét végigkísérő mesében. Szépen megírt, különleges, lüktető darab, melynek szereplői és helyszínei biztosan sokáig az olvasóval maradnak. 

Ha lenne egy időgéped, te melyik történelmi korszakba repülnél vissza? Én az 1920-as évek Angliáját és Amerikáját látogatnám meg, mert hihetetlenül izgalmas lehetett akkor az élet. Persze csak azoknak, akik a krémhez tartoztak, bár ha belegondolok, ez most is így van.
Az első világháború után dübörög a hisztériával határos élvhajhászás, a gazdagok szórakoznak, különféle klubokba járnak, elegáns autókkal furikáznak, drága bundákban parádéznak, az esti koktéljuk fölött beindul a pletykagépezet és természetesen megjelennek a gengszterek is, akik legtöbbször egyéni megoldásokat találnak ki egy-egy kényes ügy elintézéséhez. Ebbe az egyszerre csillogó és sötét korszakba kalauzolja el Kate Atkinson olvasóit A léhaság szentélyei című regényében. A kötet a 21. Század Kiadó gondozásában és Borbély Judit Bernadett fordításában olvasóható.

Stacey Halls kötete, a Familiárisok volt az egyik olyan könyv tavaly, melynek megjelenését hihetetlenül vártam. A 21. Század Kiadó KULT könyvek sorozatában jelent meg, s ez nekem már valamiféle garancia is arra, hogy valami jót fogok kézbe venni, hisz kivétel nélkül szinte az összes eddigi kiadványuk minőségi, igazi irodalmi csemege.
Ha csak a fülszöveget olvasom, akkor is érdekesnek találnám a történetet, de ez a regény a csodaszép borítójával egyszerűen bárkit elvarázsol. A különleges nyomdatechnológiával készült aranyozott borító nagyon szép, a jó minőségű papír és az aprólékosan kidolgozott minták pedig csak még inkább emelik az értékét. Persze mindig benne van a pakliban, hogy a csodás külső csak álca, és a belbecs jócskán alulmarad a borítóval szemben, de ezzel a könyvvel most egyáltalán nem lőttem mellé. Sőt!