Stacey Halls kötete, a Familiárisok volt az egyik olyan könyv tavaly, melynek megjelenését hihetetlenül vártam. A 21. Század Kiadó KULT könyvek sorozatában jelent meg, s ez nekem már valamiféle garancia is arra, hogy valami jót fogok kézbe venni, hisz kivétel nélkül szinte az összes eddigi kiadványuk minőségi, igazi irodalmi csemege.
Ha csak a fülszöveget olvasom, akkor is érdekesnek találnám a történetet, de ez a regény a csodaszép borítójával egyszerűen bárkit elvarázsol. A különleges nyomdatechnológiával készült aranyozott borító nagyon szép, a jó minőségű papír és az aprólékosan kidolgozott minták pedig csak még inkább emelik az értékét. Persze mindig benne van a pakliban, hogy a csodás külső csak álca, és a belbecs jócskán alulmarad a borítóval szemben, de ezzel a könyvvel most egyáltalán nem lőttem mellé. Sőt!
A történet a 17. századi Angliában játszódik. Főhősnőnk Fleetwood Shuttlewort, a festői lancasteri birtok, Gawthorpe Hall úrnője. Abban az időben a nőknek csak egy igazán fontos dolga volt, örököst szülni a férjüknek. Ez Fleetwooddal sincs másképp, férje Richard már kétségbeesetten vágyik egy gyerekre.
A lány még csak 17 éves, de már három vetélésen van túl. A korábbi veszteségek nagyon megviselték, s ahogy telnek a hetek, egyre inkább az látszik a testén, hogy nem lesz képes kihordani a babát, de az is elképzelhető, hogy nem éli túl a szülést.
Amikor egy furcsa találkozás alkalmával a lány megismeri Alice Greyt, bizalmába fogadja, és megkéri, hogy legyen a bábája. Alice képes megnyugtatni a fiatal úrnőt, jól ismeri a gyógynövényeket, és a terhességgel járó panaszokra is remek gyógymódokat tud. A két nő között kialakul egy erős kötelék, s lassan barátok lesznek.
Az országot ekkortájt felbolydítják a boszorkányüldözések és a boszorkányperek, s amikor a család barátja, az egykori főszolgabíró Roger Nowell azt veszi a fejébe, hogy leszámol a fekete mágiával és minden boszorkányt kivégeztet a környéken. Egy kislány vallomása alapján 10 embert ítélnek kötél általi halálra és Alice élete is veszélybe kerül. Fleetwood mindent kockára tesz, hogy megmentse barátnőjét, de először is döntő bizonyítékot kell találnia. De az idő ketyeg és sietnie kell, különben túl késő lesz.
Különleges, hogy az írónő vegyíti a megtörtént eseményeket a fikcióval. 1612-ben tényleg volt egy pendle-i boszorkányper, ahol egy gyerek vallomása alapján halálra ítéltek 10 nőt. Stacey Halls ebben a megyében nőtt fel, így már elég fiatalon megismerhette a történetet. Nem hagyta nyugodni a gondolat, ezért összegyűjtött róla minden létező információt, és Fleetwood Shuttlewort úrnő szemén keresztül bemutatja nekünk, milyen lehetett az élet a 17. századi Angliában. Sok mindent megtudhatunk az akkoriban élő nők helyzetéről, szokásaikról, természethez fűződő viszonyukról. De megismerhetünk különböző hiedelmeket is, melyek többsége nekem teljesen új volt. A címben szereplő familiáris kifejezés is ilyen, mely azon boszorkányok átfogó neve, akik képesek felvenni egy állat alakját.
A történetben szereplő karakterek túlnyomó többsége valóban élt, de azt nem tudni, volt-e bármi közük egymáshoz, találkozhattak-e egyáltalán. Érdekes volt megismerni őket, és végigkövetni a fejlődésüket. Fleetwood a történet elején még csak egy nyughatatlan gyerek, aki szeret lovagolni, kirándulni, csatangolni a kutyájával és ruhákat vásárolni. Képtelen úrnőként viselkedni, még nem tudja, hogyan kell egy háztartást vezetni. Sokszor bizonytalan, s emiatt a személyzet sem tiszteli eléggé. Ám ahogy egyre inkább sodródunk az eseményekkel, a szemünk láttára válik erős, független nővé, aki igencsak képes meglepni a körülötte élőket.
Alice alakja sokkal titokzatosabb, körbelengi némi misztikum is. Bár ért a gyógynövényekhez, és van néhány praktikája a betegségek ellen, könnyű célponttá válik a boszorkányüldözőknek.
Azt gondolom, a Familiárisok egy igen figyelemreméltó és igényes regény; jól átgondolt, aprólékosan kidolgozott történet. Ez egy olyan könyv, amely nem kifejezetten a boszorkányságról szól, hanem sokkal inkább a női bátorságról és a kitartásról.
Tökéletes választás, ha némi misztikumra vágysz, vagy ha érdekel, milyen lehetett a nők helyzete az 1600-as években.
Kedvenc idézeteim:
– Honnan vetted ezeket? A padihami patikából?
– Ismerős asszonyoktól.
– Tudósasszonyoktól?
– A legtöbb asszony tudós.
Nem tudtam megállapítani, csak ugrat-e.
– Meg lehet bízni bennük?
Alice rám pillantott.
– A király szerint? Nem. Ő beűzte őket az árnyékba. De az emberek attól még megbetegszenek és haldokolnak és gyerekeik születnek, és nem áll mindenkinek rendelkezésére egy királyi orvos. A király összekeverte a tudósasszonyok tevékenységét a boszorkánysággal.
A gondolat magánügy, a szóbeszéd azonban nem, és tudom, hogy Gawthorpe úrnőjeként mindkettőnek ki vagyok téve.
Aztán ráébredtem, hogyha megszületik, s én életben maradok és anyává válok, sosem leszek egyedül. A gondolat úgy ért, mint az arcomat sütő meleg napsugár.
Vegán pásztor pite
A pásztor pite, vagy ahogy Angliában nevezik Shepherd's pite, egy tipikus angol-brit egytálétel, mely igazán népszerű a szigetország lakói körében. Bár a tradicionális recept marhahússal, vagy fele részt sertéshús hozzáadásával készül, én egy vegánosított verziót hoztam, melynek alapja egy lencsés ragu. A könyvben szereplő gyógynövények a "szószban" köszönnek vissza. Most rozmaringgal bolondítottam meg, de bátran lehet kísérletezi más fűszerekkel, ugyanis ennek az ételnek jól áll a kakukkfű és a majoránna is. A tetejére krumplipüré került, mely a sütőben szépen rásült a fűszeres ragura. A képeket elnézve, még piríthattam volna, de nem bírtam kivárni, mert a jó illatok teljesen belengték az egész lakást. De te ne légy rest, hagyd, hogy picit odakapjon itt-ott a teteje! Higgy nekem, azok a részek a lesznek a legjobbak...
Hozzávalók:
A krumplipüréhez:
- kb. 1 kg krumpli (lehetőleg sárga húsú)
- só
- növényi tej (édesítetlen)
- 1-2 ek növényi margarin
A raguhoz:
- 1 közepes vöröshagyma
- 2 tk olívaolaj
- 2 gerezd fokhagyma
- 2 1/4 tk szárított fűszer (rozmaring, kakukkfű, majoránna)
- 2 konzerv főtt lencse lecsöpögtetve
- 1 közepes sárgarépa kisebb kockára vágva
- 1 bögre zöldborsó
- 2 ek kukoricakeményítő
- 3 ek szójaszósz
- 1 konzerv darabolt paradicsom
- 1 bögre zöldségalaplé
- só és bors ízlés szerint
A megpucolt és felkockázott krumplit enyhén sós vízben puhára főzöm. Miután leöntöm róla a vizet, lefedve állni hagyom kb. negyed órát, majd alaposan összetöröm, megsózom és növényi tejjel meg margarinnal krémesítem. Nem tudok pontos adatokat írni, hiszen a burgonyától is függ, mennyi folyadékot vesz fel. A lényeg, hogy ne legyen túlságosan lágy, de azért jó krémes maradjon.
A raguhoz egy nagy serpenyőben megpirítom olajon a kockára vágott vöröshagymát. Hozzáadom a kisebb darabokra vágott fokhagymát is és megszórom a szárított fűszerekkel. Hozzáöntöm a lecsepegtetett lencsét, a mélyhűtött zöldségeket, a keményítőt, a szójaszószt, a darabolt paradicsomot és a zöldséglevet, majd alaposan összekeverem. Sózom, borsozom és közepes lángon, időnként megkavargatva sűrűre főzöm.
A tepsibe kanalazom a keveréket, végül a tetejére halmozom a krumplipürét. Villával elegyengetem, és kisebb hullámokat húzok bele, mert ezek pirulnak csak igazán ropogósra. 180°C-ra előmelegített sütőbe teszem és kb. 40-45 perc alatt megsütöm.
