A nyugati orvoslás évszázadokon keresztül kizsákmányolta, misztifikálta és szenvedésre ítélte a nők testét. Ma már egyik nőgyógyászati rendelőben sem hangzik el az a diagnózis, hogy a terhesség hiányában a méhünk unatkozni kezdett, és nem kiált fel a bőrgyógyász sem egy dermatoszkópos vizsgálat során, hogy túl sok az anyajegyünk, tehát boszorkányok vagyunk. Elinor Cleghorn Szenvedő nők című társadalomtörténeti munkája nem csak ezeket a régi hiedelmeket mutatja be és magyarázza el, hanem rávilágít arra is, hogy a mostani rendszer hogyan bánik a gyengébbik nemmel. Mert még mindig túl sok nő látja úgy, hogy ha panasszal fordulnak férfi orvosukhoz, azok eltanácsolják őket, mert szerintük nincs semmilyen tünetük, színlelnek és túlságosan eltúlzott a reakciójuk. A kötet a Park Kiadó gondozásában és Szécsi Noémi fordításában olvasó.
A nemzetközi könyvpiacon az utóbbi időben egyre jelentősebbé vált az az irodalmi irány, amely a nő és a férfi egyenjogúságát helyezi a középpontba. Vagyis a főszereplők a legtöbb esetben ambiciózus, modern, két lábbal a földön állnak és pontosan tudják, hogy merre tartanak. Ezen könyvek szerzői elismerik a női érdemeket és harcolnak a beskatulyázás ellen. És itt jön a képbe a feminista irodalom, amely kiemelten kezeli azon nők történeteit, akik múltbéli, vagy akár a mai napig érzékelhető diszkriminatív helyzetével foglalkozik. Napjainkban a feminizmusról él egy torz kép, miszerint azok a nők a feministák, akik a család elé helyezik a karriert. Pedig ez nem azt jelenti, hogy minden nőből sikeres üzletasszonynak kell válnia, hanem azon van a hangsúly, hogy mindenki azt tehesse, ami a saját értékeinek megfelel és senkit ne érjen megkülönböztetés. Bernardine Evaristo A lány, a nő, a többiek című könyve sok szempontból egyedülálló, de az biztos, hogy senkit sem hagy majd hidegen. Olyan témákat érint, melyekről beszélnünk kell, mint mondjuk a fentebb említett feminizmus, a nemi identitás, szexuális irányultság, rasszizmus, generációk közti harcok, brexit, intellektualizmus vagy épp az anarchizmus.