A nyugati orvoslás évszázadokon keresztül kizsákmányolta, misztifikálta és szenvedésre ítélte a nők testét. Ma már egyik nőgyógyászati rendelőben sem hangzik el az a diagnózis, hogy a terhesség hiányában a méhünk unatkozni kezdett, és nem kiált fel a bőrgyógyász sem egy dermatoszkópos vizsgálat során, hogy túl sok az anyajegyünk, tehát boszorkányok vagyunk. Elinor Cleghorn Szenvedő nők című társadalomtörténeti munkája nem csak ezeket a régi hiedelmeket mutatja be és magyarázza el, hanem rávilágít arra is, hogy a mostani rendszer hogyan bánik a gyengébbik nemmel. Mert még mindig túl sok nő látja úgy, hogy ha panasszal fordulnak férfi orvosukhoz, azok eltanácsolják őket, mert szerintük nincs semmilyen tünetük, színlelnek és túlságosan eltúlzott a reakciójuk. A kötet a Park Kiadó gondozásában és Szécsi Noémi fordításában olvasó.

Elinor Cleghorn tíz évvel ezelőtt lett először rosszul. Míg kutatták a betegsége okát, éveken keresztül úgy bántak vele az orvosok, mintha a tünetei pszichoszomatikusak lennének, végül autoimmun betegséget diagnosztizáltak nála. Ez alatt az idő alatt kezdte kutatni az orvoslás történetét és döbbent rá arra, hogy a férfi orvosok mennyire másképp kezelték (és sokszor még most is másképp kezelik) a nők testét. A szerző különböző esettörténeteket tár az olvasók elé, melyek során egészen az ókori orvoslásig elkalandozunk. De érinti a boszorkánypereket, valamint a menstruáció és a menopauza megértésének első lépéseit is.

Tudtad, hogy minden az ókori görögökkel kezdődött, amikor egy aggódó apa orvost hívott a lányához? A doktor már látott ilyet, tudta, hogy a havi vérzés valóban probléma a nőknél, de vigyázni kell vele, mert ha túl sok vér van a méhben, a páciens megfulladhat. A kezelés a következő: Keressenek neki egy férjet, közösüljenek, hogy kifolyjon a vére és a terhesség majd meggyógyítja. Mi más? A férfiak uralta orvostársadalom a nők egyetlen céljának tekintette a gyermekvállalást és -nevelést. A nők nem voltak mások, mint gazdatestek.

Az orvosok régen úgy gondoltál, hogy a nők idegei túlságosan meg vannak feszülve ahhoz, hogy oktatásban részesüljenek, a petefészkük pedig begyullad, ha sokat olvasnak. Ez volt az egyik ok, amiért nem tölthettek be politikai hatalmat, ehelyett valamiféle "szaporítási céllal elrendelt alfajba" sorolták őket. Cleghorn fejezetről fejezetre követi nyomon, ahogyan a férfiak a mitológiát és a tudatlanságot használták fel a nők egészségügyi problémáinak "kezelésére" és ezáltal létrehoznak egy rendszert, melynek során szinte mindig ugyanaz a diagnózis és a gyógymód: a nőnek babát kell szülnie.

A könyv elolvasása után kétséges, hogy az ősi nézetek életképesek maradhatnának a 21. században, szerencsére sokat változott a megítélés a női test és a panaszaik kapcsán.
Persze a kezdetekben senki sem tudott sokat az emberi anatómiáról, hiszen a boncolást sem engedélyezték. Fogalmuk sem volt az orvosoknak, hogy mik a sejtek, a hormonok és az idegsejtek, csak annyit tudtak, hogy különbözik a férfiak és a nők teste, a visszatérő probléma pedig mindig a nők vérzése volt. Ezért jutottak arra a következtetésre, hogy minden egészségügyi probléma eme furcsa esetre vezethető vissza.
De a katolikus egyház sem vélekedett másképp a nőkről. Azt tanította, hogy a nők "deviánsak", a női test pedig "alacsonyabbrendű, hibás és mindig az anyaméh szeszélyei irányítják". 
És voltak időszakok, amikor a női szexualitást annyira veszélyesnek tartották, hogy a nemi szervek eltávolítását javasolták, függőséget okozó nyugtatókat írtak fel vagy lobotómiát alkalmaztak.

A Szenvedő nők átfogó képet ad arról, hogyan kezelték az orvosok évezredeken át a nőket, és milyen borzasztó kúráknak voltak kitéve. Természetesen a kezelés típusai sokat javultak az évek során, de az orvosi szakmán belül továbbra is fennáll a nők egészségügyi problémáinak figyelmen kívül hagyása, alulkezelése, elutasítása vagy nevetségessé tétele, melynek hátterében a nők iránt évszázadok óta fennálló tiszteletlenség állhat.
Nem minden orvos utasítja el a nők egészségügyi panaszait, de mégis bőven van erre példa napjainkban is, mely felhívja a figyelmet erre az aggasztó problémára. Maya Angelou, amerikai író és költő csak annyit kér az orvosoktól: "Amikor egy nő elmondja, hogy fájdalmai vannak, higgy neki."

Elinor Cleghorn alapos kutatást végzett és egy rendkívüli gondolatébresztő tanulmányt készített. Könyve nemcsak átfogó és érdekes írás, de arra is hivatott, hogy felnyissa a szemünket. A szerzőnek nem az a célja, hogy ellentéteket szítson, hanem az, hogy rávilágítson az egyenlő bánásmód fontosságára. Kiknek ajánlom? Mivel fontos könyvnek tartom, nemcsak minden nőnek, de minden férfinak is a kezébe adnám. 

Spenótos-gombás omlett

Most biztosan azt kérdezed, miért omlettet készítettem, ugye? Átnéztem különböző étrendeket és orvosi javaslatokat, melyek női problémák enyhítésére javasoltak. Azt például tudtad, hogy menopauza idején kifejezetten javasolt a tofu fogyasztása? Remélem még van néhány évem addig, viszont a menstruációs panaszok és a görcsök, csakúgy, mint a legtöbb nőnek, hónapról hónapra nekem is szenvedést okoz. Nagyon sok helyen olvastam, hogy milyen ételeket fogyasszunk, ha enyhíteni szeretnénk a fájdalmakon, a most hozott étel összetevői között pedig több ilyen is szerepel. A tojás segít, hogy a szervezet elég fehérjéhez jusson. A spenót nemcsak hangulatjavító, de sok cinket tartalmaz, melynek pótlása a menstruáció idején kifejezetten fontos. A fetasajt és minden zsírszegény tejtermék pedig csökkenti a PMS kellemetlen tüneteit, valamint elűzik a falási rohamokat.

Hozzávalók:
Az omletthez:

• 2 tojás
• 1 ek tej
• só, bors
• kevés olaj a sütéshez

A töltelékhez:

• 1 kis vöröshagyma kis kockákra aprítva
• 1 fokhagyma
• 1 marék szeletelt gomba (nekem most barna csiperke)
• 1 marék friss spenót
• só, bors
• kevés olaj
• morzsolt fetasajt
• + zöldség a tálaláshoz (saláta, paradicsom, paprika, hagyma, uborka, stb.)

Egy kis serpenyőbe elkészítem az omlettbe szánt tölteléket. A vöröshagymát kevés olajon üvegesre párolom, hozzáadom a gombát, a fokhagymát és a fűszereket. Pár percig, időnként megkeverve, közepes lángon sütöm, majd hozzáadom a spenótot. Pillanatok alatt összefonnyad, végül lehúzom a tűzről. 
A tojásokat a sóval, borssal és egy kevés tejjel alaposan összekeverem. Egy serpenyőbe kevés olajat teszek és amikor felforrósodik, beleöntöm a tojást. Nem nyúlok hozzá, csak hagyom, hogy közepes hőfokon addig süljön, míg dermedni kezd a teteje. Ekkor ráhalmozom a felére a spenótos gombát, megszórom morzsolt feta sajttal és óvatosan ráhajtom a töltelékre az üres felet. Tányérra csúsztatom és salátával tálalom. Gyors és finom reggeli vagy vacsora.