Ha esetleg azt tervezed, hogy a közeljövőben ellátogatsz Norvégiába, hogy túrázz egyet és megmászd a Blafjell-hegyet a barátaiddal, akkor véletlenül se olvasd el vagy vidd magaddal Lucy Clarke A túra című a könyvét, mert könnyen lehet, hogy félúton visszafordulsz majd. Ugyanis ez a könyv minden, csak nem sétagalopp!
Persze, miközben olvasod, jólesően beleszippanthatsz a friss hegyi levegőbe, gyönyörködhetsz a csodás kilátásban és érezheted a természet erejét, de vigyázz, mert ott bújik a lapok között az emberi gonoszság is. Ha mégis kíváncsi lettél, miféle sötét titkokra bukkanhatsz ezen a túraúton, semmiképpen ne hagyd ki. A kötet a 21. Század Kiadó gondozásában és Novák Gábor fordításában olvasható. 

Kevés könyv van a 21. Század Kiadótól, amely nem fog meg valamiért. Kifejezetten szeretek a KULT Könyvek között magozgatni, mert már sok kedvencem akadt a sorozatból. Katy Hays A kolostor című regényében is minden benne van, amit én általában szeretni szoktam. Adott egy akadémiai világ, egy régi könyvtár, sok-sok antik műtárgy és némi rejtély, mindez megbolondítva egy kevés okkultizmussal, a tarot kártya történetével és egy gyilkossággal. Minden egyes tétel azt sugallta, hogy ez az én könyvem lesz, de valahogy hiába a csodás borító és az ígéretes fülszöveg, sajnos nem találtunk egymásra. Megosztó kötet, vagy nagyon fogod szeretni, vagy nem. Mindenesetre ha szereted a lassan kibontakozó történeteket és a misztikus vonalat, tegyél vele egy próbát.

Joanne Harris az én istennőm. Bár nem olvastam még az összes könyvét, mégis tudom, hogy vele nem foghatok mellé, hiszen hangulatteremtésben csillagos ötös. Legyen a regény műfaja romantikus, fantasztikus vagy pszichothriller, mindig eléri, hogy elvarázsoljon a történEteivel. Néhány hete jelent meg legújabb könyve Mint pók a kulcslyukon címmel, amely a St. Oswald fiúiskola sorozat harmadik része. Nyugi, nem baj, ha nem olvastad még az előző köteteket, ugyanis önállóan is megállják a helyüket. Egy viszont mindegyikben közös, mégpedig a Harris által kitalált angliai falu, a yorkshire-i Malbry, ahol a történetek játszódnak. 

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy csak könyvekből, filmekből vannak információim arról, milyen lehet egy gettóban felnőni. Ennek ellenére tudom, hogy sokan születnek bele, és természetes lesz számukra a fegyverropogás, az erőszak és a vér látványa. Azt is tudom, hogy vannak olyan helyek a világon, ahol pisztolyt szerezni épp annyira egyszerű, mint kenyeret venni a boltban. Azzal is tisztában vagyok, hogy egy bandaháború nem vidám dolog. Véresen komolyan veszik a tagok a saját törvényeiket és a család, valamint a számukra oly fontos igazságszolgáltatás mindennél előbbre való. Szörnyű dolgok ezek, és egyszerű lenne hátat fordítani, vagy lesütni a szemem, ha ezekről hallok... viszont a probléma ettől még nem oldódik meg.
A héten hozott könyvvel Los Angelesbe invitállak, de nem a turisták által annyira kedvelt látványosságokat nézzük meg, hanem olyan kerületekbe viszlek, ahol a fosztogatásé, a rablásé és a gyilkolásé a főszerep.
Nem mondom, hogy pihentető utazásban lesz részed, de előre figyelmeztetlek, csak akkor tarts velem, ha bírja a gyomrod a véres jeleneteket és a brutalitást. Felkészültél? Akkor indulhatunk!

Az elmúlt évek tendenciája alapján kijelenthetem, a szilvesztereket mindig más férfi társaságában töltöm. Tudom, ez egy fura kijelentés, de igaz! Mielőtt rosszra gondolnál, el kell árulnom, hogy nem különösebben rajongok az év végi ünneplésért, így boldogan megragadom az alkalmat, hogy a legkedvesebb sportomat legálisan űzhessem, és egész éjszakába nyúló könyvolvasó maratonon vegyek részt. Két éve George R. R. Martint olvastam december 31-én, tavaly Patrick Nessel köszöntöttem az újévet, és idén Dan Wells-szel együtt léptem át 2016-ba. Ez ilyenkor erősen meghatározza az egész évem, a tavalyi Ness jegyében telt. Az összes könyvét kivégeztem, remek írónak tartom, abszolút kedvenc. És most berobbant Wells! Decemberben csak ismerkedtünk egymással, de olyan jól sikerült a randink, hogy idén úgysem nyugszom addig, míg el nem olvasom az összes, hazánkban eddig megjelent könyvét. Azt ugyan nem szeretném megtudni, hogy mi lehet egy olyan ember fejében, aki ilyen könyveket képes írni. A pasi lehet, hogy nem teljesen százas, de kétségtelen, hogy nagyon ott van a szeren! Az ördög egyetlen barátja című könyve meggyőzött arról, hogy krimit/thrillert olvasni jó, de ez csak úgy élvezetes, ha ilyen zseniális módon tálalják. Dan Wells pedig... ááá, nagyon nagy mágus!