Ha lenne egy időgéped, te melyik történelmi korszakba repülnél vissza? Én az 1920-as évek Angliáját és Amerikáját látogatnám meg, mert hihetetlenül izgalmas lehetett akkor az élet. Persze csak azoknak, akik a krémhez tartoztak, bár ha belegondolok, ez most is így van.
Az első világháború után dübörög a hisztériával határos élvhajhászás, a gazdagok szórakoznak, különféle klubokba járnak, elegáns autókkal furikáznak, drága bundákban parádéznak, az esti koktéljuk fölött beindul a pletykagépezet és természetesen megjelennek a gengszterek is, akik legtöbbször egyéni megoldásokat találnak ki egy-egy kényes ügy elintézéséhez. Ebbe az egyszerre csillogó és sötét korszakba kalauzolja el Kate Atkinson olvasóit A léhaság szentélyei című regényében. A kötet a 21. Század Kiadó gondozásában és Borbély Judit Bernadett fordításában olvasóható.

A történet 1926-ban játszódik és London éjszakai életébe tekinthetünk be. Láthatjuk a szegénynegyedet, a mocskos utcákat, a sötétben megbúvó bűnbandákat, a korrupt zsarukat és a szerencsejátékosokat. A háború borzalmai még ott vibrálnak a levegőben, érezni a bánatot és a félelmet, a szenvedésre pedig sokak számára az éjszakai tivornyázások, az ital és a kábítószer hoz csak gyógyírt; sz emberek úgy élnek, mintha nem lenne holnap.
Nellie Coker, vagy ahogy a rossz nyelvek hívják Coker mama, épp ezeket a szükségleteket igyekszik kielégíteni és jól is csinálja, hiszen népszerű éjszakai klubjaival rengeteg pénzt keres. A zászlós hajó egyértelműen az Ametiszt, ahol filmsztárok, külföldi méltóságok, feltörekvő fiatalok ügyei mosódnak össze a bűnözők világával. 
Nellie nem egy tipikus anya, de anyatigrissé válik, ha a 6 gyerekéről van szó, így mindent megtesz, hogy családja biztonságban és jómódban éljen. Szegénységből küzdötte fel magát a leggazdagabbak közé és mindig tudta, hogy mit kell tennie, ha a túlélés a tét.
Legidősebb gyermeke Niven, a háborúban edzett mesterlövész, utána következik Edith, Nellie megbízható jobbkeze, utánuk Betty és Shirley, akiket jó lenne minél hamarabb beházasítani az arisztokráciába. Itt van Ramsay, aki híres írónak készül, bár nem épp tehetséges, és a legfiatalabb, a tizenegy éves Kitty.
Miután Nellie egy rövid időre parkolópályára kerül, majd szabadul a hollowayi börtönből, a levegőben érezhető, hogy készül ellene valami. Egyesek úgy vélik, gyengült az ereje, mások azt tervezik, hogy megbuktatják és átveszik sikeres üzleti birodalmának vezetését. Ellenségei bármit megtennének, hogy felgyorsítsák bukását, a fenyegetés pedig veszélyt jelent a családjára.
De Nellie még most is feltudja venni a kesztyűt, s lehet, hogy öregszik, de nem veszítette el ravaszságát. Márpedig résen kell lennie, mert a yard is rászállt, a becsületes rendőrfelügyelő, John Frobisher figyeli, ráadásul a férfi beszervezett egy kémet is, a karizmatikus könyvtároskisasszonyt, Gwendolen Kellinget, aki azért jött Londonba, hogy megtaláljon két szökött lányt: Fredát és Florence-t.
Az idő fogy és lassan úgy szövődnek a szálak, hogy mindenki gyanússá válik, a holttestek pedig egyre szaporodnak. Mi fog történni Nellie birodalmával? Erős tud maradni és le tudja győzni a trónbitorlókat? Milyen sötét ügyletek zajlanak még a háttérben?

Nagyszerűen visszaadta az írónő ezt a rendkívüli korszakot jellemezi. A csillogás egyszerre létezik a Coker családban, a bűnözésben és a korrupcióban is, de mindenkinek meg kell tapasztalnia, hogy a könnyelműség és a mámorító érzés nincs ingyen, és a legtöbbször tragédiához vezet. 
Ahogy haladtam előre a történettel, egyre inkább olyan érzésem volt, mintha egy tévésorozatot vagy filmdrámát néznék. Megelevenedett előttem Dick Tracy karaktere és néhol a Sylvester Stallone főszereplésével készült Oscar jutott eszembe. Szerettem, hogy pörögtek az események és sosem volt üres járat, végig képes volt fenntartani a figyelmemet. Ez az első könyvem az írónőtől, de biztosan nem az utolsó.

Az írónő Nellie karakterét Kate Meyrickről mintázta, aki az 1920-as évek Londonjában "Night Club Queen" néven vált hírhedtté. 13 éves pályafutása alatt egy vagyont keresett és költött el, valamint öt börtönbüntetést töltött le. Sikeres üzletasszony volt, 1900 és 1914 között nyolc gyermeke született: hat lány és két fiú.
A többi szereplő kidolgozásánál is összemosódik a fikció és a valóság, s talán ettől ennyire érdekes ez a könyv, hiszen nem tudjuk eldönteni, hogy hol húzódik az igazság és hol a kitaláció.

A léhaság szentélyei egy briliáns regény és egy kitűnő korrajz. Nagyszerűen megírt, érdekes és izgalmas történet, melyben Atkinson hatalmas szereplőgárdát vonultat fel. A kötetet rövidebb fejezetekre bontották, és különböző szereplők szemszögéből bontakozik ki a teljes sztori. Mindegyik karakter emlékezetes a maga nemében, s ha nem is szeretjük meg mindannyiukat, az biztos, hogy egy ideig velünk maradnak még olvasás után. 
A regény okos és humoros párbeszédekkel tarkított, a hangnem, melyet annyira szeretek, egész végig megmaradt. Kedvelem a kissé pikírt megjegyzéseket, márpedig Nellie és Gwendolen szájából is elhangzik néhány szellemes mondat, vagy beleláthatunk a gondolataikba.

Kis időbe telik míg teljesen áttudjuk adni magunkat az olvasnivalónak, de ha sikerül elkapni a fonalat, egy rendkívül lebilincselő olvasmánnyá válik. Erősen ajánlott Atkinson rajongóknak, és azoknak, akik szeretik a történelmi regényeket.

Sajtos kréker falatkák kapros tejföllel és növényi kaviárral

Bevallom, koktélt szerettem volna készíteni először a könyv mellé. Rá is akadtam egy Sidecar nevű italra, melyet az 1920-as években talált ki egy Harry MacElhone nevű fiatalember egy párizsi bárban. Ezt a konyakból, narancslikőrből és citromléből álló nedűt nagyon kedvelték Európában, ugyanakkor a londoni bárokban is szívesen kérték a vendégek. Nos, történt egy kis malőr a konyhában, így újra kellett terveznem a dolgokat.
Most pedig hunyd le a szemed és képzeld el, hogy a 20-as években jársz és belépsz egy sötét bárba, ahol koccannak a pezsgőspoharak, folyik a gin és a konyak, keverik a színes koktélokat, az asztalon pedig finom egy-két falatos harapnivalókat helyez ki a személyzet. Ezek a falatkák azért kellettek, hogy jobban csússzon az ital, s mi mással bolondítanák meg, mint kaviárral! Valahogy így született meg a növényi kaviár, melyet partifalatkákon tálaltam.

Hozzávalók:
A sajtos krékerhez:

• 1 és 2/3 bögre finomliszt (2,5 dl-es bögrével mérve)
• 20 dkg puha vaj vagy margarin
• 20 dkg reszelt trappista sajt
• 2 tojás sárgája
• 1 tk só

Továbbá:

• 1 kis pohár tejföl
• só, bors, kapor
• + kapor a díszítéshez

A lisztet összekeverem a sóval és elmorzsolom benne a vajat. Beleszórom a reszelt sajtot és hozzáadom a tojások sárgáját. Egynemű tésztává gyúrom, frissen tartó fóliába csomagolom és fél órára hűtőbe teszem. Ha letelt az idő, lisztezett felületen kb. fél centi vastagságúra nyújtom és egy nagyobb pogácsaszaggatóval kiszaggatom a tésztát. Sütőpapírral kibélelt tepsibe helyezem a falatokat és mehetnek is a 180°C-ra előmelegített sütőbe. 14-15 perc alatt szép, aranybarnára sülnek.

Közben alaposan kikeverem a tejfölt, vagyis hozzáadom a sót, a borsot és némi finomra aprított kaporlevelet. Ezt a tejfölös krémet kanalazom a sajtos falatkák tetejére és fejelem meg a növényi kaviárral.

A növényi kaviárhoz:

• 3-4 dl olaj
• 100 g Sriracha szósz
• 100 g víz
• 3 g agar-agar

Az olajat egy pohárba öntöm és legalább 1 órára hűtőbe teszem. Fontos, hogy hideg legyen, anélkül nem fog működni a recept. Egy kisebb edénybe beleöntöm a Sriracha szószt, a vizet és az agar-agart. Összemelegítem és közepes lángon kb. 2 percig forralom. 5 percig félreteszem, hogy egy kicsit hűljön, majd egy olyan palackba öntöm, amiből szépen ki lehet csepegtetni. Ez akár egy üres ketchupos palack is lehet, de ha nagyon kicsi gyöngyöket szeretnél, egy fecskendőt is használhatsz.
Kiveszem a jéghideg olajat a hűtőből és elkezdem belecsepegtetni a srirachás szószt. Azonnal látni, hogy kis gyöngyökké formálódnak a cseppek az olajban és lassan leülepszenek a pohár aljára. Amikor elfogyott a muníció, egy szűrő segítségével leöntöm az olajat, a narancssárga, csillogó gyöngyöket pedig hideg vízbe öntöm és alaposan átöblítem. Tádááám! Kész is a növényi kaviár! Ezt halmozom a sajtos falatkákra és díszítem kaporlevéllel.

ParféTipp: A Sriracha szószhoz keverhetsz egy kevés tengeri algát, ha szeretnéd, hogy visszajöjjön a halas ízvilág.

Kevés olyan időszak van, ahol szívesebben élne az ember, mint az 1920-as évek. A Nagy Háború borzalmait a fergeteges és páratlan kulturális élet segített feldolgozni, szokatlanul lenge ruhákban, jazz-zel és alkohollal ködösített elmével. Kate Atkonson regényében 1926-ban járunk, és a londoni pezsgő éjszakai életbe nyerünk bepillantást. Kövesd a turnét, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a könyvről!

NYEREMÉNYJÁTÉK

Történetünk az 1920-as években játszódik, ezért játékunk is ezen időszak körül forog. Az állomásokon olyan könyvekből találtok idézeteket, melyek csakugyan ebben a korszakban játszódnak. A feladatotok, hogy kitaláljátok az adott könyv címét és szerzőjét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Senkinek nem jelent a föld olyan sokat, mint a katonának. Ha hosszan, hevesen odatapad hozzá, ha arcával, tagjaival belevájja magát a pergőtűz halálfélelmében, akkor egyetlen barátja, testvére, anyja: a föld. Félelmét és kiáltásait belenyögi hallgatásába és biztonságába.

A turné állomásai:
08.18.  Szembetűnő
08.20.  KönyvParfé
08.22.  Könyv és más
08.23.  Olvasónapló
08.24.  Spirit Bliss Sárga könyves út
08.26.  Readinspo