Ha már olvastál japán szerzőktől, akkor tudod, hogy ahogyan ők írnak, az nekünk, európaiaknak egy kicsit talán megfoghatatlan. Olyan történeteket találnak ki és olyan különleges atmoszférát képesek teremteni, hogy már az első oldalak után érezni lehet, hogy örökre megszereted vagy megutálod az effajta irodalmat. Nálam néhány éve kezdődött a szerelem és azóta is zsinórban olvasok japán (és vietnámi) kortárs íróktól. Genki Kawamura neve nem ismeretlen hazánkban, hiszen a többszörösen díjazott Ha a macskák eltűnnének a világból című regénye  hónapokig szerepelt sikerlistákon. Témáját tekintve nem könnyű, hiszen az elmúlásról és az életünk során elszenvedett veszteségekről mesél. Nemrégiben megjelent egy újabb könyve, mely szintén egy nehéz témát boncolgat. A virágokat ne felejtsd című kötet egy Alzheimer-kórban szenvedő anya és fia megható kapcsolatát mutatja be. Nagyon erős könyvnek tartom, melynek szereplői és mondanivalója biztosan hosszú ideig velem maradnak majd. Ez a kötet a 21. Század Kiadó gondozásában és Vihar Judit fordításában olvasható.

A történet úgy kezdődik, hogy szilveszter estéjén Izumi látogatóba megy 68 éves édesanyjához Jurikóhoz, de nem találja otthon. Végül a közeli parkba bukkan rá egy hintában ülve, és láthatóan az asszonynak fogalma sincs, hogyan került oda. Ez az első jelek egyike, mely azt vetíti előre, hogy valami nincs rendben, a fiú pedig ezután árgus szemekkel figyeli anyját. Majd pár hónap múlva érkezik a diagnózis: Alzheimer-kór.
Izumi távol él anyjától, ráadásul felesége állapotos és sok feladata lenne otthon is, mégis próbál több időt tölteni Jurikóval. Azonban a bűntudat mindig ott munkálkodik a háttérben, leginkább akkor, amikor eszébe jut, hogy a másfél órás vonatút, melyet az évek során sokkal többször megtehetett volna, mennyiszer elmaradt. Keveset látogatta édesanyját, helyette az élet egyéb területeire koncentrált és háttérbe szorította a családot.
A történet során Izumi sokszor visszatekint a múltra, és próbálja megőrizni a hajdan volt anya emlékét. De van egy időszak az életükben, az 1994 és 1995 közötti hónapok, amikor történt valami, mely mindent megváltoztatott és eltávolodtak egymástól. Ez a homályos időszak naplóbejegyzések egymásutánjaiból bontakozik ki, mi pedig egészen a történet végéig nem is sejtjük, hogy milyen titok lappanghat a háttérben. Viszont a végére szépen összeáll számunkra, milyen is Juriko és Izumi kapcsolata.

A történet lassan hömpölyög és rá kell hangolódni. Viszont ha sikerül belehelyezkedned, téged is megérint majd ez a melankolikus utazás szülő és gyermeke között. Nem mondom, hogy könnyű olvasmány, témáját tekintve különösen fájdalmas részeket is taglal. Hiszen idővel mindannyiunknak rá kell eszmélnie, hogy szüleink nem élnek örökké és nem lesznek már velünk életünk minden fontos szakaszában. Azok, akiknek betegek a szülei vagy már jócskán benne járnak a korban, biztosan még inkább megérint majd, ezért csak akkor olvasd, ha érzelmileg készen állsz rá és van körülötted legalább egy csomag papírzsepi is.

Különösen megható volt azt végignézni, ahogyan megcserélődnek a szerepek. Láthatjuk Jurikót és a kis Izumit, amikor a nő anyatigrisként védi, óvja és tanítja a gyermekét, végül pedig a jelent, amikor már megcserélődtek a szerepek. Itt kopog az ajtón az öregedés és a demencia, a múlt emlékei felismerhetetlenné fakulnak, és a korábbi sérelmek egy csapásra jelentéktelenné válnak. Egy csomó kérdést feltettem magamnak olvasás közben. Többek között azt, hogy vajon az emlékeink határozzák meg, hogy kik vagyunk? És mi történik, ha már nem tudunk emlékezni? Akkor már nem vagyunk önmagunk? És ha már senki sem fog ránk emlékezni, akkor teljesen eltűnünk?

S hogy kinek ajánlom? Először is azoknak, akik kedvelik a japán irodalmat, másodszor azoknak, akik szeretik a lassú és melankolikus hangulatú regényeket. Végezetül csak annyit kérek, ha egyszer a kezedbe kerül, olvasd és szeresd.

Okonomiyaki, avagy a káposztás japán pizza

Régi sztori, de egy volt kolléganőm több hónapot élt kint Japánban és nagyon sokat mesélt anno az ott töltött időszakról. Sokszor felemlegette az okonomiyakit is, melyet megtanult elkészíteni az egyik családnál, aztán valahogy mi is rákaptunk. Végül annyira megszállottjai lettünk ennek az ételnek, hogy heti rendszerességgel készítettük és mindenki hozzátett valami pluszt. Ez egy nagyon egyszerű étel, melynek fő alapanyaga a káposzta, valamint a tojás és hagyma, de fel lehet bármivel turbózni, amit jónak látsz bele. Próbáld ki te is, alakítsd a saját szájízed szerint és élvezd.Hozzávalók:

• 1 kis fej káposzta
• 2-3 szál zöldhagyma
• 1 tojás
• kb. 15 dkg liszt
• 1 ek szójaszósz
• só, bors
• 1 répa (opcionális)
• 1 cukkini (opcionális)
• víz
• olaj
• szezámmag
• ízlés szerint majonéz, ketchup, okonomiyaki szósz

A káposztát vékonyan felszeletelem, az újhagymát felkarikázom és a répát, valamint a cukkinit nagylyukú reszelőn lereszelem. A lisztet kikeverem a felvert tojással, hozzáadom a sót, a borsot és a szójaszót és annyi vizet öntök bele, hogy kicsit hígabb nokedlitésztát kapjak. Ebbe a masszába mennek az előzőleg felaprított zöldségek, melyeket alaposan összeforgatok a tojásos masszával.
Egy serpenyőben kevés olajat hevítek és a káposztás keverék felét beleöntöm. Egy fakanál segítségével alaposan lenyomkodom a tetejét, hogy tömör, kerek korongot kapjak. Közepes hőfokon sütöm úgy, hogy egy fedővel letakarom. Kb. 10 perc múlva óvatosan megfordítom és lefedve a másik oldalt is 7-8 percig sütöm.
Óvatosan egy tányérra csúsztatom, díszítem egy kis majonézzel vagy ketchuppal, vagy ami épp van itthon, megszórom egy kevés szezámmaggal, szeletelt újhagymával és szeletelem is.

ParféTipp: Ha eszel húst, piríthatsz egy kevés bacont, majd erre dobd rá a káposztás masszát és süsd a fentebb leírtak szerint.

A Ha a macskák eltűnnének a világból című könyv szerzőjének, Genki Kawamurának új regényét ismét a 21. Század Kiadó hozta el a magyar közönség számára. A virágokat ne felejtsdben egy anya-fia párost ismerethetünk meg, akik közösen küzdenek meg a nő kibontakozó Alzheimer-kórjával. Ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a regényről, kövesd a turnénkat!

NYEREMÉNYJÁTÉK

Játékunk részeként minden állomáson találtok egy-egy borítórészletet. Ezek olyan könyvek borítóiból származnak, amelyek ugyancsak foglalkoznak az Alzheimer-kórral valamilyen formában. A feladatotok, hogy keressétek meg az adott könyv címét, és azt írjátok a Rafflecopter dobozba.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A turné állomásai:
01.22.  Szembetűnő
01.24.  Csak olvass!
01.26.  Readinspo
01.28.  Könyv és más
02.03.  KönyvParfé