Egyél velem könyvet!

KönyvParfé

KönyvParfé

Szegedi Katalin: Kocsonyakirályfi

Shakshuka

2018. július 05. - KönyvParfé

lecso_04.jpgNem titok, hogy mennyire szeretem Szegedi Katalin munkáit. A blogon is többször olvashattál róla, hiszen írtam már Lenkáról és Palkóról, az Álomszövő Penduláról, valamint a Mindentvarró Tűről is. Ha színvonalas gyerekkönyvet kell ajánlanom, bátran nyúlok az általa illusztrált könyvekhez, hiszen leheletfinom és részletgazdag munkái tökéletes összhangban vannak a történetekkel. Rajzai nosztalgikus hangulatot árasztanak, az általa használt kollázstechnika pedig egyedivé, minőségivé varázsolja a mesekönyveket.
A Csimota Kiadó gondozásában 2016-ban jelent meg a Kocsonyakirályfi című kiadvány, melyet Katalin nem csak illusztrált, de ő maga is írt. Szerintem csodálatos munkát végzett; én pedig pillanatok alatt azonosultam a főszereplő királylánnyal, aki imád enni és jókat főzni.

Az Óperenciás tengeren is túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr, élt egy öreg király és a lánya. Az apa nagyon szerette volna, ha lánya végre talál magának egy tisztességes férjet, ám a lányt nem igazán érdekelte a házasság, hiszen egyik fiatal herceg sem dobogtatta meg a szívét. De a hasát nagyon szerette, a konyhában pedig fantasztikusabbnál fantasztikusabb ételeket kreált. Imádott a konyhában tüsténkedni, s eme szenvedélyének mindennap hódolt. Ha esetleg nem sikerült kifundálnia, hogy mi legyen az ebéd, felütött egy vaskos szakácskönyvet, melyből ihletet meríthetett. Egy nap kitalálta, hogy nem is kell neki szakácskönyv, inkább ír egyet. Az öreg király csak csóválta a fejét, csöndben üldögélt a meleg kemence mellett, nézte a lányát, ahogy ír, majd megitta az esti kakaóját, jó éjszakát kívánt neki és elment lefeküdni. Így éltek kettecskén, a kakaózó öreg király és a házias, sütni-főzni szerető királykisasszony.
Ez a kis hölgy elég házias fajta volt, aki nem riadt vissza az olyan hétköznapi problémáktól sem, minthogy mit főzzön a vasárnap hirtelen betoppanó vendégeknek, vagy hogy kiűzze ki az egereket a spájzból.
Emellett a királylány nagyon öntudatos is volt, amolyan modern lány, akinek esze ágában sincs férjhez menni. Azt hiszem nem okozok nagy meglepetést ha elárulom, végül rátalált a boldogságra, de hogy hogyan, azt azért nem kötöm az orrodra. Annyit viszont megsúgok, hogy nagy szerepet játszott benne egy béka és egy tál kocsonya...

kocsonyakiralyfi.jpgKép A lecsóverseny című fejezetből

Szerintem még nem olvastam olyan gyerekkönyvet, amelyben ennyi étel és azok elkészítési módja szerepelt volna. Szegedi Katalin igazi gasztroutazásra invitálja az olvasókat, én pedig hatalmas elánnal ugrottam fejest a történetekbe. Tizenkét rövid mese található a kiadványban, ez a szám az év egy-egy hónapjára utal. A királykisasszony ehhez igazítva sürgölődik a konyhában: újévkor lencse rotyog a kondérban és malacsült pirul a kemencében, júliusban pedig lecsót készít kolbásszal és kolozsvári szalonnával.
Komolyan mondom, hogy emberfeletti küzdelem a cselekményre figyelni, amikor korog a gyomor és a lapokból felszálló illatoktól összefut a nyál a szájban.

Ezek a kedves kis történetek okosan vannak összefűzve, tetszik, hogy a klasszikus mesemotívumok mellett a valós élet apró-cseprő problémáira is nyújt gyógyírt.
Van benne gonosz boszorkány, sárkányokkal vívó lovagok és bájital, de azt is láthatjuk, hogy a királykisasszonyok is néha megbetegszenek, ágynak esnek és tökfőzeléket esznek, hogy meggyógyuljanak. És bizony vannak olyan napok is, amikor semmi nem akar összejönni: odakozmál a főzelék, szénné ég a csirke vagy épp nyers marad a hús. De ezzel nincs probléma, hiszen ettől szép az élet, nem?

A humor és az irónia fontos adalék, de az illusztrációkat böngészve is jó pár geget felfedezhetünk. Mivel ez amolyan gasztromese, a könyv külleme is egy régi, kicsit foltos, megsárgult lapos szakácskönyvet idéz. A kellemes sárgás-barnás árnyalatú rajzok és a kollázstechnika remekül kiegészíti egymást, a fűszerek és a zöldségek fotói pedig még inkább ráerősítenek erre a retró vonalra.

A kiadó 6 éves kortól ajánlja a könyvet, de azt gondolom, ez a mese inkább a modern királykisasszonyoknak íródott. Különösképpen azoknak, akik nem hisznek a mesékben, meg azoknak, akik hisznek. És persze azok is szeretni fogják, akik szeretik a hasukat és szeretnek jókat enni.

Kedvenc idézetek:

A királylány megkóstolta az összes ételt, de mindegyik után megcsóválta a fejét.
- Finom, nagyon finom, de én nem így szeretem a legjobban.
Amikor az utolsó versenyző a különleges cukkinis lecsóját kínálta fel, a királylány dühösen felpattant, félrelökte a vézna vitézt, és fakanalat ragadott. Szalonnát dobott a kondérba, majd kolbászt és hagymát, meg persze paprikát és paradicsomot. Legvégül tojást ütött az ételbe, és tányérra szedte. Kovászos uborkát harapdált hozzá, és amikor foszlós fehér kenyérrel tunkolta, csak úgy csillogott a szeme örömében.

- Végre megtaláltalak. Szép királylány, legyél a feleségem!
A lány legszívesebben rögtön igent mondott volna, hiszen erre a pillanatra várt majdnem egy éve.
- Én csak olyan emberhez megyek hozzá, aki ugyanúgy szereti a lecsót, ahogy én. Te hogy szereted a legjobban? - kérdezte, és a torkában dobogott a szíve.
- Micsoda kérdés! Hát úgy, ahogy az a legjobb! Kolozsvári szalonnával, kolbásszal és tojással. Meg persze foszlós fehér kenyérrel és kovászos uborkával.
A királylány megölelte, és csak ennyit kérdezett:
- Mikor lesz az esküvő?

Shakshuka

A történet csak úgy hemzseg a finomabbnál finomabb ételek leírásaitól, végül leragadtam júliusnál, vagyis a hetedik történetnél, amelyben a lecsó kerül előtérbe. Szegedi Katalin a házias, kolozsvári szalonnás lecsóra esküszik, én mégis a saját, kedvenc változatomat készítettem el. Kicsit nehéz ügy ez, mert háromféleképpen is szeretem:
- ahogy anyu csinálja;
- sok cukkinivel és kuszkusszal;
- tojásosan, de úgy ahogyan a zsidó konyhában főzik.
Anyu jó sok paradicsomot és hagymát használ, és a végén tarhonyát vagy rizst szór bele. Csak az a baj vele, hogy hiába próbálkozom, az enyém soha nem lesz olyan, mint az övé. Az anyuéban mindig benne lesz a szülői gondoskodás és szeretet íze.
A másik kedvencem a cukkinis változat, de az már inkább valami egészen más, lecsószerű egytálétel, így ezt hamar kizártam.
A tojásos lecsóval nagyon sokáig nem voltam kibékülve, mert igaz, hogy nagyon finom, de küllemre nekem mindig valami narancssárga trutyi jutott róla az eszembe. A shakshuka, vagy más néven zsidó lecsó, viszont igazán kedvemre való. A lecsós, fűszeres alap mennyei, a tojás pedig egészben kerül bele, amely lágyra sül és a sárgáját puha kenyérrel tunkolhatom ki. Hihetetlenül finom étel, benne a nyár összes íze, illata és színe.lecso_08.jpgHozzávalók:

  • 400 g hámozott paradicsom (konzerv)
  • 2 paradicsom
  • 2 db paprika
  • 4 db tojás
  • 1 nagy fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 tk pirospaprika
  • 1 tk római kömény (opcionális)
  • só, bors
  • olívaolaj
  • 1 csokor petrezselyem
  • feta sajt

A zöldségeket megmosom, a hagymát apróra darabolom, a paradicsomot és a paprikát felkockázom. Egy nagy serpenyőben kevés olajat hevítek és megdinsztelem benne a vöröshagymát. Ezután belemegy a zúzott fokhagyma és a paprika is. Sózom, borsozom, hozzáadom a római köményt és pár percig párolom. Meghintem a pirospaprikával, végül beleöntöm az összes paradicsomot. Fedő alatt 15-20 percig rotyogtatom.
Amikor már kezd besűrűsödni, a lecsós alapba egy kanál segítségével 4 kis mélyedést készítek, és egyesével beleütöm a tojásokat. Lefedem, és pár percig még tovább főzöm. Amikor a tojás fehérje kezd megdermed, de a sárgája még lágy és folyós, leveszem a tűzről. Megszórom durvára aprított petrezselyemmel, és feta sajtot morzsolok a tetejére.
Ezután nincs más dolgom, mint fogni egy hatalmas szelet kenyeret és jóízűen falatozni. Ez a világ egyik legjobb nyári étele, hihetetlenül finom!

ParféTipp: Dúsíthatod padlizsánnal, és a tv paprikát kaliforniaira vagy kápiára cserélheted. És egy kevés csilivel még karakteresebbé teheted.lecso_05.jpglecso_07.jpglecso_06.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvparfe.blog.hu/api/trackback/id/tr614093005

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása