Ezen a héten egy humoros, könnyed krimit hoztam. Tavaly Rita Falk Télikrumpligombóc című regénye annyira tetszett, hogy lelkesen vettem kézbe a sorozat második kötetét is, a Gőzgombóc bluest. Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor rendőr újfent nyomozásba kezd, a történet során pedig már régi ismerősként üdvözöltem a kis falu meghatározó alakjait. Niederkalterkirchern talán unalmas helynek tűnhet, pedig egyáltalán nem az. Ott mindig történik valami... de ha esetleg mégis pangós időszak jönne, bármikor beülhetünk Wolfihoz egy pofa sörre, vagy épp csatlakozhatunk Nagyihoz, aki lelkes látogatója a hipermarketeket szezonális leárazásainak.

Főszereplőnk nyugis mindennapjait egy bosszantó esemény zavarja meg. Höpfl iskolaigazgató bejelentést tesz; háza falára valaki rikító piros festékkel ezt a szöveget mázolta: 

DÖGÖLJ MEG, TE DISZNÓ!

A falusiak egyáltalán nem találják furcsának az esetet, ugyanis a férfi finoman szólva nem örvend túl nagy népszerűségnek. Ám hamarosan Höpfl eltűnik, és amikor Franz legközelebb találkozik vele, a férfi... nos, hogy is mondjam... kissé szétszórtnak tűnik. A sínek között akadnak rá, hol egy fej, hol pedig egy cafatokban lógó kar formájában.
Mindenki öngyilkosságra gyanakszik, de rendőrünk nem zárhatja ki a bűncselekmény gyanúját. A gyanúsítottak köre pedig egyre bővül.

A Télikrumpligombóchoz képest erősebb a krimi szál, bár most is ki kell hangsúlyoznom, hogy aki egy kemény, véres, nyomozós könyvre számít, az bizony csalódni fog. Itt inkább a hangulaton van a lényeg, na meg a humoron. Franz nem akármilyen egyéniség, most is kifogástalanul alakítja a suttyó szerepét - legyen akár rendőr vagy épp civil minőségben.
Az írónő viccesre szabta a karaktereket, és azt hiszem, túlzás nélkül állíthatom, a Nagyi megint utcahosszal viszi a prímet. Ki ne csípne egy nagyothalló, leértékeléseket leső nagymamát, aki mellesleg a házi kosztok koronázatlan királynője? Franz Beatles-rajongó apja se semmi, pláne, hogy a kiskertben füvet termeszt, és néha megsodor otthon egy-egy szál spanglit.

Nem szabad megfeledkeznem a "nyálas disznóról", Leopoldról sem, aki történetesen Franz testvére. Ebben a részben sem lesznek egymással kedvesebbek, noha a férfi most új párjával lép színre, és hozzák magukkal közös gyermeküket, a Nagyorrú Törpét, vagyis Sushit is, aki mindenkit levesz a lábáról. 
Természetesen az ex-kolléga, Rudi Birkenberger sem hiányozhat, aki hozza a formáját, bár sajnálattal konstatáltam, hogy susogós melegítőnadrágját most lecserélte.
Rita Falk egy kis szerelmi szálat is belecsempész a történetbe; Susi és Franz alakításai már-már felülmúlhatatlanok. Noha a hölgy viselkedése néhol zavaros, rendőrünknek is simán kijár egy-két tarkón csapás a suttyósága miatt. Ajjajj Franz... ha nem vigyázol, egyedül maradsz a ház melletti disznóólból kialakított lakosztályodban.

Ha egy könnyed kikapcsolódásra vágysz, szereted a humoros könyveket és nem riadsz vissza a kalóriadús bajor ételektől, akkor ne hagyd ki ezt a könyvet, mert zseniális. Tornának sem utolsó, hiszen rendesen megdolgoztatja a rekeszizmokat. Remélem, hamarosan jön a folytatás!

Kedvenc idézeteim:

Az elöljáróim véleménye szerint ugyanis hajlamos vagyok kissé elhamarkodottan meghúzni a ravaszt. Ezért is helyeztek át Münchenből kis szülőfalumba. Merthogy úgy gondolták, gyönyörű fővárosunkban előbb-utóbb mindenképpen le fogok gyilkolni valakit.

– Régebben ő is itt vásárolt nálam, az a seggfej Höpfl. Általában fél kiló tartárt vitt. Amikor elkezdődtek a bajok, mindig beleköptem a tartárjába. Persze nem látta, mert hátul csináltam. Mostanában már Landshutba jár a Niedererhez. Ismerem, együtt tettük le annak idején a mestervizsgát, úgyhogy most ő köp bele a tartárjába. Helyettesít, hogy úgy mondjam. Mi hentesmesterek már csak ilyenek vagyunk. Összetartunk.

Ebben a tömegben lehetetlen megtalálni valakit. Persze a mi esetünkben annyira mégsem reménytelen. a niederkaltenkircheni hölgydelegációt ugyanis már messziről hallani.
A hangok a C&A próbafülkéihez vezetnek.
- Indulás, lányok! - kiáltom el magam, amikor odaérek.
A függönyök teljes összhangban húzódnak el, csak úgy áradnak kifelé a gazdasszonyok. A szivárvány minden színében pompázó fürdőruhákban.
- Jó, hogy itt vagy, Franz! Nézd meg, hogy áll ez rajtam? - vesznek körül egymás szavába vágva, közben pedig a tükör előtt forgolódnak, hogy kis híján beleszédülök. Annyi bőrfelesleget látok magam körül, hogy egy óriás hőlégballont is el lehetne készíteni belőle.
- Hagyjátok már ezt a butaságot, még homokost csináltok ebből a gyerekből! - ordít a Nagyi.

Rita Falk a történet végén megint megoszt néhány receptet Nagyi szakácskönyvéből. És milyen jól teszi, hiszen Nagyi főztjének nincsen párja! Már régóta szemezgetek a gőzgombóccal, s bár a recept leírása olvasható is, mégis a karalábéfőzelékre esett a választásom. Szezonja van, egész jó áron lehet hozzá jutni a zöldségesnél, másrészt utálom. Nem emlékszem, hogy otthon Anyu főzött volna ilyet, nekem mégis rossz emlékeim vannak a túlcukrozott menzás verzióról. Úgy gondoltam, egy életem, egy halálom, megpróbálkozom vele. Ki tudja, még a végén megszeretem? Büszkén jelentem, mind egy szálig bepusziltam, szóval nem bántam meg, hogy nekiveselkedtem. A lenti recept egy az egyben a könyvben szerepel. Köszi Nagyi!

Karalábéfőzelék
Nagyi szakácskönyvéből (anno 1937)A karalábét vághatjuk hosszúkásra, négyszögletesre, vagy keskeny kis csíkokra. A zsenge zöldjét metéltszerűen vágjuk fel. Jól megmossuk, aztán először a karalábét pároljuk meg vajban, majd hozzáadjuk a zöldjét is. Felöntjük kevés húslevessel. Ha kellőképpen megpuhult, megszórjuk egy kevés liszttel, sóval és borssal ízesítjük, végül kevés tejszínt keverünk bele.

A karalábé remek dolog, mármint ha az ember utána otthon maradhat. Nem kell dolgozni menni és találkozónk sincs senkivel, főleg nem romantikus természetű találkozónk. Ilyen esetekben ugyanis inkább ne fogyasszunk előtte karalábét. Ne becsüljük le a karalábé jelentette fenyegetést!