Amikor elkezdtem olvasni Ali Hazelwood legújabb romantikus regényét A szerelem elméletét, már az első fejezet után megszólalt a fejemben a L'art pour l'art Társulat örökbecsű nótája, melynek címe Hányszor lehet büntetlenül énekelni egy refrént. Az írónő előző könyveinél is azt éreztem, hogy ugyanarra a sémára építkeznek, de nem gondoltam, hogy ennél is pöccre pontosan ugyanazt kapom. Persze én vagyok a balga, hiszen annak ellenére, hogy már az Eszméletlen szerelem sem nyűgözött le annyira, sikeresen beleszaladtam ebbe itt. Nem tudom, hogy miben reménykedtem, talán a borító és a fülszöveg visz el mindig... Mindenesetre, ha nincsenek nagy elvárásaid egy regénnyel szemben és szeretnél a tutira menni, akkor ez igazán neked íródott. Mert abban biztos lehetsz, hogy ha egy Ali Hazelwoodot olvastál, akkor mindet olvastad.

Ha családi ünnepekről és együttlétekről van szó, azonnal eszembe jut gyerekkorom terülj-terülj asztalkái, melyeket mindig valamilyen jeles ünnepen ült körbe a rokonság. Márpedig esemény mindig akadt, lehetett szó szülinapról, házassági évfordulóról, keresztelőről vagy búcsúról, mi megültük azt. És a jó beszélgetésekhez természetesen elengedhetetlen volt a jó étel is, így mindig nosztalgikusan gondolok vissza anyu házi süteményeire, mama töltött husijára és a hatalmas kondér halászlére, melyet a nagypapám főzött karácsony tájékán a nyári konyhában. Finy Petra Almás pite című mesekönyve ezeket az emlékeket elevenítette fel bennem, ugyanis a családdal töltött közös idő, az ünnepek és a finom ételek köré épülnek a történetek.

Amikor először hallottam a hygge-ről, az első gondolatom az volt, hogy a fenébe kell ezt a szót kiejteni? Szerintem még most is sokszor rosszul használom, noha a gugli fordítója szerint valahogy így hangozna: hüge. A második gondolat, mely átsuhant az agyamon, hogy ez biztos valamilyen trendi hipszter-irányzat, egy kérész életű felkapott újdonság, amelyről pár év múlva már ciki lesz beszélni. Nem is tévedhettem volna nagyobbat, ugyanis ez korántsem új keletű dolog, hisz a dánok már több száz éve élvezik ezt a trendet. Meik Wiking Hygge című könyve azt mutatja be, hogy miért Dánia a világ legboldogabb országa. A szerző a koppenhágai Boldogságkutató Intézet igazgatója, és többéves kutatása során arra a következtetésre jutott, hogy a válasz nem más, mint a hygge.

Már javában benne vagyunk az őszben, mögöttünk van a halloween, az ember lánya pedig ilyenkor egy kicsit több borzongásra vágyik. Ehhez az időszakhoz tökéletes olvasmány lehet Melissa Albert legújabb magyarul megjelenő regénye, a Bűnös szívünk mélyén, mely egy igazán izgalmas, némi horrorral átitatott és mágiával megfűszerezett paranormális fantasy. Ha kedveled a több síkon játszódó regényeket, a sötét, családi titkokat és a boszorkányos történeteket, valószínűleg ezt a könyvet is szeretni fogod. A kötet az Agave Könyvek gondozásában és Rusznyák Csaba fordításában jelent meg.

Bár Soman Chainani Szörnyek és Szépek című könyve a fiatal felnőtteket célozza meg, egyáltalán nem érdekelt, hogy nem én vagyok a célközönség. A mese egyébként is kortalan, hiszen minden korosztály számára adhat valami pluszt, legyen az egy bölcs gondolat, vagy egy kis iránymutatás. Hiszek abban, hogy a mese örök és mindenkihez szól, ezért is olvashatjuk/láthatjuk/hallhatjuk újra és újra azokat a klasszikus történeteket is, melyeket gyerekkorunkból már ismerünk. Legyenek ezek a magyar népmesék, a Grimm testvérek összegyűjtött történetei vagy Andersen meséi, a mai napig képesek megszólítani bennünket, így ha némiképp módosultak is az eltelt évek során, a céljuk ugyanaz maradt: hatni és adni valamit a befogadónak.

A svéd tanárok szövetsége felkért, hogy írjak egy olvasókönyvet az iskolás gyerekeknek, hogy amikor olvasni tanulnak, akkor megfelelő szövegeket olvassanak. De számomra nem csak erről van szó. A szövegnek nem csupán jónak kell lennie, hanem azt kérdeztem magamtól, mire van szükségük a gyerekeknek, és azt hiszem, hogy elsősorban valami friss, vad dologra. Svédország térképének meg kell elevenednie, és úgy, hogy a gyerekek mindent képszerűen maguk elé tudjanak képzelni. Az erdőket, a tavakat, a szántóföldeket és a folyókat, a várakat, a kastélyokat, a parasztházakat és a városokat Ystadtól Haparandáig. Ez legyen az alapom, amire építkezem.

Ezzel az ötlettel született a tankönyvnek szánt Nils Holgersson csodálatos utazása című regény, melyben különböző kalandokba keveredik egy vadludakon repülő, picire összezsugorodott kisfiú. A történet, melynek segítségével körbeutazzuk Svédországot, megcsodálhatjuk általa nevezetességeit, állat- és mondavilágát, Selma Lagerlöf fejéből pattant ki. Charlotte von Feyerabend nemrégiben megjelent könyve épp erről mesél, vagyis Selma életéről, a leghíresebb könyve keletkezéséről, a svéd idillről és a 19. század végi női emancipációról. A kötet a Kossuth Kiadó gondozásában és Tuza Csilla fordításában jelent meg.