Melyik gyerek ne szeretne kicsit zsiványkodni, és egy-egy rosszcsont mesehős bőrébe bújni? Azt hiszem, a kalózok világa mindenki fantáziáját megmozgatja, hiszen a kalandos, veszélyektől korántsem mentes élet, na és persze az elásott kincsek felkutatása felettébb csábítóan hangzik. Adamik Zsolt Ördögbőr grófja című gyerekkönyvének főszereplői kalózok, mégpedig a vérszomjas, rettegett fajtából! Figyelmeztetlek, csak akkor vedd kézbe a könyvet, ha felvértezted magad a félelmetes kalózmesék ellen; ugyanis olyan neves és félelmetes szereplőkről is olvashatsz benne, mint SivákMivák Károly, a nagy szakállú Kiskartács vagy a hátborzongató Mélyvízi Kreccsen. És a Rikitakimumiról még szót sem ejtettem... Ihaj-csuhaj-krucifix!

A könyvben egy apa-fia beszélgetései és az azokat követő kalózos történetek váltakoznak. Ezek a "félelmetes"  mesék kapcsolódnak az előző párbeszédekhez, melyekben az éppen aktuális problémák kerülnek előtérbe. De az a legklasszabb ezekben a kalózos mesékben, hogy mindezt nagyon vagányan és egyáltalán nem kioktató módon teszik.
A szereplők nagyon sokfélék, ráadásul vicces figurák. Ördögbőr grófja se semmi, "nála nagyobb briganti nem élt a Vérvizeken innen, és a Nyugatholtágon túl semerre sem". Aztán itt van még a Kiskartács, a kapitány, aki szobájában, a hintaszékében ülve indul a világ felfedezésére: 11 év alatt megtanul térképészkedni, 12 év alatt letudja a haditechnikát, 13 év kell az űrkutatáshoz és újabb 14, hogy megépítsen egy fregattot.
Megtudtam, hogy Kilikapudzsári dzsungelben él egy csíkosbogár, amit a bennszülöttek úgy hívnak: Rikitakimumi. Jaj annak, akit megcsíp! És ez ellenőrcápa? Igen kérem, még a kalózok is kaphatnak néha ellenőrzést, ezért nem árt, ha tisztában vannak a KALÓZRENDELKEZÉSEK ÚJ KÉZIKÖNYVE legfrissebb rendeleteivel.

Jó volt felpattanni a Ferihajóra és ezzel a díszes társasággal körbehajózni a világot. Közben kaptam némi tanítást, bölcsességet, amolyan adamikos módon, kissé nyakatekerten, de csupa kedvességgel. Zseniális mesélő, a történetek pedig tele vannak mókás okosságokkal és nyelvi leleménnyel. 

A képen Ördögbőr grófja, a legrémisztőbb csirkefogó és a legszeretetreméltóbb kalózkapitány

Az illusztrációkat nagyon szerettem, Mészely Ilkára már az Átjáró Másvárosba című meseregénynél felfigyeltem. Könnyed és humoros képeivel, lendületes vonalaival és vicces, vagány karaktereivel hamar megnyeri maguknak az olvasókat. Felettébb kedvelem a rajzaiban, hogy bár kevés színt használva készülnek, a képek mégis játékosak, barátságosak. Az Alma utca 22. és a Tökmagok-sorozat óta pedig még inkább szimpatizálok vele.

Adamik Zsolt meséi sajátos szemüvegen keresztül láttatják a világot. Kalózai félelmetesek, véresen komolyak akarnak lenni, de ehelyett viccesek, szerethetőek és nagyon emberiek. Azok figyelmébe ajánlom ezeket az összetéveszthetetlen hangú és különleges humorú kalóztörténeteket, akik szeretik a vagány meséket, meg azt a takaró alá bekuckózó, mesélj-még-apa hangulatot.

Kedvenc idézetek:

És Ördögbőr kiállt a tatra, a Ferihajó dülöngélt, csobogott és locsogott körötte a víz,és a gróf végignézett a rengetegsok brigantin, legényen és csirkefogón, akik alatta sürögtek, és már éppen mondani akarta, hogy elbocsátások lesznek, amikor így rikoltott fel a tömegből Basabusa bácsi:
- Odanézzetek, ki van ott, csak nem a legszeretetreméltóbb kalózkapitány a világon: 
Mire a kalóznépség így ordított vissza: 
- Dehogynem, és milyen fess is! - és ujjongtak, és bujjongtak Ördögbőr felé, és annyi kapap dobálódott a levegőbe föl, hogy a sirályok alig győzték a fejüket behúzni. 
Ördögbőr grófjának a torkán akadt a szó. Könnyes lett a szeme, a szíve pedig akkorára nőtt, mint egy pufi lufi, ha lement a vacsora. És vicsorgott, és vigyorgott, és arra gondolt, hogy ugyan kalóz, az nem lehet mindenki, de azért az is valami, ha szeretik az embert.

A Kilikapudzsári dzsungelben él egy csíkosbogár, amit a bennszülöttek úgy hívnak: Rikitakimumi.
Nem olyan nagy, inkább pici. Hat foga van, azzal harap. És ha harap, akkor baj lesz.
A "Rikitakimumi" szót nehéz lefordítani tengeróceánira, de ha nagyon le szeretnénk, akkor körülbelül azt jelenti: "Az, amikor vágyós lesz a szíved, de olyan izgőbizgő, tudod, hogy kiugrik a helyéről, és elszalad."
Veszélyes bestia. A bennszülöttek rettegik. Annyira, hogy Kilikapudzsáron feliratokat tűztek ki a dzsungelben a mangófákra szerteszét: "Nuku de havi Imebuj! Haj de korc, Rikitakimumi del Mamita!" Ez nagyjából annyit tesz: "Ha oroszlánt látsz, semmi baj! Ha Rikitakimumit, fuss, ahogy bírsz!"

Sajtos-spenótos kincses térkép

Ördögbőr grófjával körbehajóztam párszor a világot, és meg kell mondjam, megéheztem közben.
Egy valamire való kalóz minden bizonnyal rendelkezik legalább egy falábbal vagy egy fakarddal. Az sem árt, ha van egy halálfejes kalapja és egy fekete szemfedője, amely minden körülmények között ijesztő, félelmetes briganti külsőt kölcsönöz. Valamint az sem hátrány, ha lapul a zsebben egy kincses térkép is, amely elvezet az arannyal teli, elásott ládához. Persze az gond lehet, ha a térkép ehető, és folyik belőle a sajt... akkor kevés az esélye, hogy megtaláljuk a titkos rejtekhelyet...Hozzávalók:

• 15 dkg liszt
• 10 dkg kukoricaliszt
• 1 ek olaj
• fél tk só
• fél csomag sütőpor
• kb. 1,5 dl langyos víz
• 30 dkg reszelt sajt (vagy több, mert a sajtból sosem elég)
• nagy marék bébispenót
• + fekete és piros ételfesték filctoll

Összekeverem a lisztet a sóval és a sütőporral. Hozzáadom az olajat, a langyos vizet, és lágy tésztát gyúrok belőle. Letakarom és legalább 15 percig pihentetem. 
Lisztezett felületen átgyúrom az egészet, majd 4 részre osztom és egyenként vékony, 2-3 mm vékony karikára nyújtom. Forró, száraz serpenyőben fél percig sütöm oldalanként. Egy tányérra helyezem őket és nekilátok a sajtos tortillák összerakásának. Fogok egy lapot, jó sok sajttal megszórom, a hecc kedvéért, és mert szeretem, ráhelyezek néhány spenótlevelet is, végül megkoronázom egy másik tésztakoronggal. Óvatosan a serpenyőbe helyezem és kicsit sütöm az egyik, majd a másik oldalát. Amikor a tészta kap egy kis színt és a sajt is olvadozni kezd, kész is. Tányérra helyezem és jöhet a kreatívkodás. Ehető ételfesték filctollat használok a térkép rajzolásához, ezzel nagyon szépen és egyszerűen lehet dolgozni. Szigeteket, fákat, hegyek firkálok rá; a vízben úszkálhatnak cápák, hajók, vagy épp tengeri szörnyek. Ehhez nem készítettem sablont, inkább mindent a képzeletedre bízok. Azt hiszem, gyerekekkel együtt készíteni egész jó kis délután program! A kincs helyét piros színű ehető ételfestékkel jelzem, hogy a kincsvadászok biztosan odataláljanak. Végül pedig feldarabolom, és mintha kirakós játék lenne, felszolgálom. Természetesen salátát ajánlok mellé, amelybe spenótot és paradicsomot is csempészek.