A hajós történeteket egyszerűen nem lehet megunni. Bármikor felpattannék egy hajó fedélzetére, hogy megkerüljem vele a Földet, s ha szerencsém van, az út során felfedeznék néhány ismeretlen szigetet is. Ez lenne csak igazán nagy kaland! Persze útitársak nélkül mit sem ér egy ilyen út, de körültekintően kell ám választani. Sokat zötykölődünk majd a hajókabinban, ahol bizony elkél a jó társaság. Balla Margit Bibi és Józsi című gyerekkönyvében egy összeszokott kis csapat verbuválódik össze, hogy együtt felfedezzék a messzi tengereket.

Bibi és Józsi a hajógyári kikötőben, a javításra szoruló hajókon múlatják az idejüket. Józsi, a nagy hangú, vidám és mindig éhes matróz szerel, fúr, farag, csavaroz és fest, míg Bibi a szőke kislány, a keze alá dolgozik: festéket kever, szerszámokat adogat, limonádét és reggelit készít. Tojásrántotta sütésben világbajnok, már jól begyakorolt mozdulatokkal készíti el a hét tojásból és szalonnából álló fejadagot, melyet Józsi minden nap egy kiló kenyérrel elfogyaszt. Jó csapatot alkotnak így együtt, sokat nevetnek és mókáznak.
Alkalmanként meglátogatja őket a Bálna parancsnoka, Felhőshomlokú Kapitány, hogy megnézze, halad-e a munka. Néha tesznek egy kört a Dunán, olyankor Józsi veszi át a matróz szerepét, Bibi pedig a hajókonyhában sürög. S bár a Kapitány nem mondja, hamar a szívébe zárja két segédjét.
Egy nap Józsinak rossz előérzete támad, a gyomrában érzi, hogy valami készül, valami rossz dolog fog jönni. Be is állít hamarosan a Kapitány egy hírrel. Nagybácsikája az elmúlt hónapban, hosszú és boldog öregség után, százéves korában elhunyt. Mivel családja nem volt, ő örökölte meg a háromszáznyolcan macskáját. Már ez a hír is elég sokkoló, de a cicák a Pitcairn-szigeten vannak, ezért oda kell hajóznia. Bibiék próbálnak nem elszomorodni, de megfogadják, hogy hamarosan meglátogatják a szigeten.
Már tavaszodik, amikor egy szép hajnalon Józsi megfelelőnek találja az időt a hajóútra. Milyen szerencse, hogy egy vén tengeri medve egy még vénebb tengeri hajóval együtt bérbe adó! Bibi, Józsi és Feketevízi úr elmennek, hogy megnézzék, használható-e, majd miután úgy találják, hogy pont megfelelő nekik, megveszik. Miután felkészítik a hajót az útra, elindulnak, hogy meglátogassák Felhőshomlokú Kapitányt és a macskákat.

Bibi és Józsi történetei a Kabóca Magazinban jelent meg eddig, most pedig végre könyvformába rendezték őket. Helyes kis meséket tartalmaz és nagyon kedvesek, szerethetőek a szereplők. Kalandos kis mese, amelyből sok érdekes dolgot megtudhatunk a tengerről, hajókról, kikötőkről. Keveredünk viharba, láthatjuk a jégbe fagyott Dunát, és mindeközben megkedveljük a hajó utasait is. Ó, nem is mondtam, még egy elvarázsolt szigetre is eljutunk, és iszunk kókuszdióból kókuszvizet.

A képen Bibi és Józsi

Egri Mónika illusztrációit nagyon szeretem. Iszonyatosan tehetségesnek tartom, nálam ott a legek között, ha illusztrátorokról kérdeznek. Facebookon már egy ideje figyelem és mindig jókat nevetek az időről-időre feltett vicces képein. Piszok jó humora van, ez azonnal átjön a rajzokon és a hozzátartozó meséken. De a Bibi és Józsiban most nem ezt az oldalát mutatta meg. Kedvesek, bájosak a képek, és mindegyik illusztráció a sok tengerkék színtől olyan, mint a hajnali tiszta, friss levegő. Helyesek és roppant szerethetőek a rajzok, ezáltal még könnyebb megkedvelni a szereplőket. Mónika most nem törekedett gegekre, nincsenek bújtatott poénok; most inkább a szívre és lélekre próbált hatni. Ez nálam most nagyon betalált.

A kiadó 6 éves kortól ajánlja, de olvashatja bárki, aki szereti a kedves történeteket, a hajókat és a gyorsan elkészíthető, finom ételeket.

Kedvenc idézetek:

- Hát, ha nem a szelek, akkor mi bántja? Mármint a Felhőshomlokú Kapitányt.
- Talán - gondolkodott el Józsi -, talán hiányzik neki a tenger.
- A tenger? Az ugyan miért?
- Ó, Bibi, hogy kérdezhetsz ilyet? Tudod, hogy a Kapitány régen tengerjáró hajón dolgozott. És aki egyszer tengerész volt, az mindig tengerész marad, még ha életében többet nem is látja a tengert, mindig hiányozni fog neki. Ez efféle betegség.
- Azta! Ezt nem tudtam! És ha olyan nagyon hiányzik neki, akkor miért nem megy vissza a tengerre?
- Hát - vakarta meg újra fényes kobakját Józsi -, mert akkor meg a folyó meg a hajó meg a szárazföld hiányozna neki biztosan. No, mindenesetre valami.

Mire végignézték a romos, de lényegében ép és igen barátságos hajót, külön-külön mind a hármuk úgy gondolta magában, hogy belevágna. Kibérelné. Józsinak a gépház nagyon megfelelt, Bibi látott fantáziát a konyhában, Feketevízi úr pedig, romantikus lélek lévén, meglátta a járgányban a hosszú, százhúsz éves élet rengeteg tapasztalatát és az ép vezetékeket.
- Még a háromszáznyolcvan macskahordó láda is elfér rajta, és annyi tojás, hogy mindennap ehetünk palacsintát - összegezte Józsi a látottakat. - Szerintem béreljük ki!
A többiek bólintottak, majd a hátul várakozó kalózhoz fordultak.
- Megyünk? - kérdezte az.
- Megyünk! - vágták rá egyszerre mind a hárman, és kezet ráztak.

A történet során nagyon sok finom étel készül, hiszen Bibi szeret sürgölődni a konyhában. A könyv legvégén receptek találhatóak, így mi magunk is elkészíthetjük a hajó utasainak kedvenceit. Van itt kérem szépen bundáskenyér-rántotta, forró almalé és gyümölcsös túrókrém is. A fahéjas almakarika tetszett a legjobban, mert igazi, őszi finomság, ráadásul gyorsan elkészül és nekem mindig visszahozza a gyerekkorom ízeit. Nagyon szeretem, amikor a lakásban sült alma és fahéj illat terjeng, az valami mennyei. A lenti recept leírása egy az egyben a könyvben szerepel, fogyasszátok egészséggel!

Fahéjas almakarika
ahogy Felhőshomlokú Kapitány nagyija készíti

Amikor Bibi észrevette, hogy a zöldségesnél a pulton már mosolyognak az őszi piros almák, elhatározta, hogy kipróbálja Felhőshomlokú Kapitány nagyijának fahéjasalma-receptjét. Megkérte Józsit, hogy segítsen a bevásárlásban, és hozzálátott a munkához. Amikor pedig a hajókonyha már tele volt alma- meg fahéj-illattal, elővette a jegyzetfüzetét, és beleírta a nagyi receptjét, ahogy Felhőshomlokú Kapitány elmesélte.Hozzávalók:

• 4 db szép piros alma
• egy csésze liszt
• egy kiskanál sütőpor
• egy csésze joghurt
• egy tojás
• egy csipet só
• cukor, fahéj
• vaj (vagy olaj)

1. A nagyi először meghámozta és karikára vágta az almát.

2. A lisztet egy tálban összekeverte a sütőporral és a sóval. A tojást elkeverte a joghurtban, és összekeverte a liszttel.

3. Kis pihentetés után az almakarikákat egyenként belemártotta a masszába, majd a serpenyőben forró, de nem túl forró olajban vagy vajban (vigyázat, a vaj könnyen odaég!) mindkét oldalukon kisütötte őket.

4. A vajsárgára sült karikákat szalvétával bélelt tányérra szedte és fahéjas cukorral meghintette. Csodálatos volt!