Frida Kahlo egyszer azt mondta, hogy életében két súlyos balesetet szenvedett: az egyiket egy busz okozta, a másikat Diego, aki elrabolta a szívét. Kétségtelen, hogy kettejük története mindent elsöprő és szenvedélyes volt. Hosszú évekig szerették, néha pedig gyűlölték egymást, de kapcsolatuk a mai napig inspiráló lehet bárki számára.
Claire Berest Frida szerelme című életrajzi ihletésű könyvében nem írt semmi újat vagy meglepőt Fridáról és Diego Riveráról, mégis megmutatta a festőnő egy másik arcát. Mert mindenki fejében él egy Frida Kahlo, aki erős és bátor, de ott a másik oldala is, az érzékeny, szerelemre éhes nő. 
A regények általában a temperamentumára és a benne rejlő élni akarásra fókuszálnak, de szerintem ennél sokkal több volt. Claire Berest megpróbálja az összes színt megmutatni, mellyel feltérképezhetjük ezt a nem mindennapi nőt. Mert Frida Kahlo élete tele volt színekkel.

Sok mindent felírtam már a Bakancslistámra, de az egyik legtitkosabb vágyam, hogy egyszer megölelhessek egy bébielefántot. Noha tudom, hogy ez nem egy egyszerű kívánság, nem adom fel. A másik nagyon fontos tétel, hogy a közeljövőben elutazhassak Indiába. Nos, ez most egy kicsit várat magára, mindenesetre amíg próbáljuk túlélni a világban kialakult helyzetet, addig csak könyvek segítségével kalandozok egzotikus tájakra. S ezt bizony idén tényleg kihasználtam, ugyanis az elmúlt hónapokban jártam Londonban, Hongkongban, Rómában, de ellátogattam Provence legszebb kisvárosaiba is. Sejan Badani könyve A mesemondó titka szintén messzi tájakra repített, hiszen nemcsak egy család története elevenedik meg a lapokon, hanem India varázslatos világa is. 

Nagyon sokat köszönhetünk a francia cukrászoknak. Ha ők nincsenek, talán nem élvezhetjük a Tarte Tatint, avagy a híres fordított almatortát, sem az Éclair fánkot. És akkor a tojáshabos citromtortáról, más néven a Tarte citron meringuée-ról és a Macaronról még nem is ejtettem szót! Laura Madeleine nemrég megjelent regénye, az Egy cukrászmester meséje, egy olyan francia cukrászdába invitálja az olvasókat, ahol a süteménykészítés nemcsak tradíció, de művészet is. Vigyázat! Olvasni csakis akkor érdemes, ha épp nem bikinialakra gyúrsz!

Kicsit mindig szomorú leszek, ha egy számomra kedves sorozat a végéhez ér. Jenny Colgan Piciny Csodák Pékségében játszódó történetei már egészen a szívemhez nőttek, de ez nem is csoda, hiszen a Mount Polbearne nevű kis sziget lakói folyamatosan tesznek azért, hogy ne legyen feléjük annyira egyhangú az élet.
Ha csak képletesen is, de szerettem betérni Polly Waterford pékségébe, melyet mindig körülleng a frissen sült kenyér illata. Jó volt megismerkedni Huckle-lel, Kerensával, Reubennel, Jaydennel, Florával és természetesen Neillel, a tüneményes lundával.

Mary Ann Shaffer és Annie Barrows regénye, a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság azon kevés könyvek egyike, melyet bizonyos időközönként újra előveszek. Szívbe markoló és varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a csatorna-szigeteki Guernsey-n élő közösség nem mindennapi története. Az egész nagyon szerethető és emberi, az olvasó pedig akaratlanul is megszereti a maroknyi csoport tagjait. Sőt, hamarosan minden vágya az lesz, hogy tagja lehessen a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságnak!
A regény 2008-ban jelent meg Amerikában, majd számos nyelvre lefordították. A magyar olvasókhoz 2010-ben jutott el, most pedig a Park Kiadó gondozásában újra megjelent. Szerencsére Szántó Judit fordítása maradt, ám a borító filmesre cserélődött.

Joanne Harris könyvei olyanok, mint egy személyre szabott, nagy hozzáértéssel előállított, kézzel válogatott pralinés doboz. Egy igazán exkluzív fajta, amely minőségi összetevőket tartalmaz. A csomagolás egyszerű, de amikor kibontod, majd megkóstolsz egyet, bármelyiket is válaszd, nem fog csalódást okozni.
Briliáns írónőnek tartom, aki - legyen az romantikus, fantasy vagy pszicho-thriller -, könnyedén lavírozik a műfajok között, és folyamatosan meg tudja lepni az olvasóit. Lassan, ugyanakkor lehengerlően szövi a szálakat, de hát nem is várhatnunk mást a hétköznapi varázslatok nagyasszonyától, ugye? Tavaly a Csokoládéról írtam, most viszont az Ötnegyed narancsot hoztam, melyet a Libri Kiadó idén új köntösben jelentetett meg.

Julie Buxbaum Három dolgot mondj című könyvét bár tavaly olvastam, nem írtam róla a blogon. Könyvtári kölcsönzés volt, és fülszöveg alapján aranyos történetre számítva került bele a táskámba. Nem volt rossz döntés, a könyv tényleg jó választásnak bizonyult és kellemes kikapcsolódást nyújtott. Nemrég megjelent az írónő Hogy folytassam? című regénye, én pedig megint effajta megfontolásból, lazulás céljából kezdtem el olvasni. Nem is sejtettem, hogy mennyivel másabb lesz, mint az előző könyve.
Tudom, tudom már korábban is írtam, hogy Sarah Dessen rajongó vagyok, de számomra ő a kortárs realista young adult irodalom koronázatlan királynője. És esküszöm, ha tudnám a telefonszámát, azonnal felhívnám, hogy figyelmeztessem: Vigyázz Sarah, mert itt jön Julie Buxbaum!

Úgy gondolom, azért jó chick litet olvasni, mert pontosan tudod, mire számíthatsz.
Általában adott egy 20-as évei végét, 30-as évei elejét taposó nő. Szinte mindig egy olyan életszakaszban jár, ahol döntenie kell, most hogyan és merre induljon tovább. A hölgy okos, modern, két lábbal áll a földön, ugyanakkor a problémák megoldásakor hajlamos a bénázásra. A történet sokszor humoros, tele van öniróniával, mindemellett olyan fontos témákat érint, mint a család, a karrier, vagy épp a gyereknevelés.
J. D. Barrett Receptek újrakezdéshez című könyve pontosan ilyen - egy kellemes, délutáni kikapcsolódást ad, vicces jeleneteket, mindezt megbolondítva egy kis misztikummal és nem kevés ételrecepttel.