Nagyon sokat köszönhetünk a francia cukrászoknak. Ha ők nincsenek, talán nem élvezhetjük a Tarte Tatint, avagy a híres fordított almatortát, sem az Éclair fánkot. És akkor a tojáshabos citromtortáról, más néven a Tarte citron meringuée-ról és a Macaronról még nem is ejtettem szót! Laura Madeleine nemrég megjelent regénye, az Egy cukrászmester meséje, egy olyan francia cukrászdába invitálja az olvasókat, ahol a süteménykészítés nemcsak tradíció, de művészet is. Vigyázat! Olvasni csakis akkor érdemes, ha épp nem bikinialakra gyúrsz!

A regény két idősíkon játszódik. Az egyikben egy 1910-es párizsi botrány, a másikban pedig egy Cambridge-i egyetemen tanuló fiatal hölgy története bontakozik ki, majd ér össze.
1909-et írunk, amikor egy vidékről felkerült szegény fiú munkát kap Párizsban, a híres Pâtisserie Clermont cukrászdában. Guit, a talpraesett fiatalembert teljesen elvarázsolja ez a világ, de ez érthető, hiszen ki tudna ellenállni a ropogós grillázsoknak, a habos krémeknek, vagy az aranyló karamellnek? Bár csak kisegítő és amolyan lóti-futi, minden érdekli, amely a cukrászattal kapcsolatos. Ám leginkább a módos cukrászmester kék szemű lánya babonázza meg, az okos és határozott Jeanne, akit apja túlságosan szigorúan fog. A két fiatal hamar egymásra talál, de félő, hogy szerelmük nem teljesedhet be.
A másik történetben 1988-at írunk, ahol megismerhetjük Petrát, a fiatal Cambridge-i egyetemista lányt, aki híres nagyapja múltja után kutat. Hagyatéka közt megtalál egy 1910-ben készült fényképet, melyen a férfi és két másik személy szerepel. A lap hátulján pedig ott virít egy "Bocsáss meg!" felirat. A lány nem tudja elképzelni, hogy imádott nagyapja valami rosszat tehetett, de miután egyre több információ birtokába jut, elbizonytalanodik. Hirtelen a múlt és a jelen összemosódik, és a titkok felszínre kerülnek. Vajon milyen botrány történhetett 1910-ben? S mi köze van mindehhez a nagyapának?

Őszintén szólva, a kedvenc részeim egyértelműen a cukrászdában játszódó jelenetek voltak, élveztem minden egyes ott töltött pillanatot. Mindig folyt valami munka, a levegőt megtelítette a vanília és a fahéj édes illata, és láttam magam előtt, ahogy a ropogós réteslapok és selymes krémek egymás mellett sorakoztak az asztalokon. Szerettem volna én is részese lenni ennek a precíz gépezetnek, elsajátítani a különböző technikákat és tökélyre fejleszteni a legbonyolultabb sütemények elkészítését. Megértem Guit, hogy miért akart annyira oda tartozni, miért volt számára akkora szerelem a cukrászat.

Ugyanakkor a másik vonal nem volt számomra annyira izgalmas. Petra egyáltalán nem szimpatikus karakter, sokszor azt sem tudtam, mit miért csinált. Felelőtlenül viselkedett, ment a feje után és rettenetesen naiv hősnővé vált. Bár a történet szála, mely kibogozásra várt, érdekes lett a végére, mégis azt gondolom, nem volt szerencsés választás az időben ugrándozás. Teljesen elégedett lettem volna akkor is, ha csak Gui fejlődéséről olvashatok, hiszen figyelemre méltó volt a szívóssága és az a folyamat, ahogy egyre ügyesebben forgatta a habverőt és gyúrta az omlós tésztát. És persze a Jeanne-vel folytatott titkos szerelmi viszonyról sem szabad megfeledkezni: a hosszú sétákról és a lopott csókokról. Velük együtt megismerhettük egy picit a 20. század eleji Párizst, és beleláthattunk a különböző társadalmi osztályból érkező emberek mindennapjaiba.

A kötet tavaly, a Lettero Kiadó gondozásában és Hoppán Eszter fordításában jelent meg. Gyönyörű borítót kapott, szabályosan kedvet kap az ember, hogy beleharapjon a rajta szereplő Macaronok egyikébe. A jó megfigyelő pedig azt is észreveheti, hogy megjelenik a képen Párizs egyik legikonikusabb jelképe, az Eiffel-torony is.

Ezt a könyvet azoknak ajánlom, akik valami könnyed olvasnivalóra vágynak, valamint azoknak, akik szeretik a Párizsban játszódó történeteket és akik szívesen belesnének egy francia cukrászda dolgos napjaiba az 1910-es években. A finom sütik leírása miatt mindenképpen kerüljék a fogyókúrázók, mert garantált az éhezés. Egy ilyen könyv után sajnos egy nagy tál saláta bizony elég hervasztó lehet...

Kedvenc idézeteim:

Időközben a cukrászműhelyben felgyorsult a tempó. Egy magas, szőke férfi utasításokat kiáltozott, a segédek ide-oda szaladgálva szedték össze az edényeket és hozzávalókat. A tapasztaltabbak egyéni alkotások fölött görnyedeztek, izzadtságtól gyöngyöző homlokkal rétegeztek egymásra krémeket és olyan vékony tésztalapokat, mint a fátyol, miközben olyan szerszámokkal fogtak meg leheletvékony aranyfüstlapokat, amelyeket inkább egy babaházban képzelne el az ember.

A vasárnapok mindig lassan teltek a cukrászműhelyben, és Gui megkedvelte a hangulatukat, a nyugalmat a mozgalmas hét után. Csak a mise végeztével számíthattak vendégekre, így a műhely feleakkora személyzettel  működött, szerényebb kínálatot állított elő. Az egyik pulton halomba rakott édes péksütemények tornyosultak: mazsolás csigák, csokoládés és almás papucsok. A mille-feuille és pezsgőkrém helyét egyszerűbb édességek vették át: cseresznyés pite, lepényfélék és forró csokoládé.

Málnás Mille-Feuille

A Mille-Feuille (ejtsd: mill föj) nem más, mint a franciák híres krémese. Úgy is nevezik: az ezerlapos sütemény. Valójában nem ezer lapból áll, de a három réteg leveles tészta, a közé töltött édes, főzött krém és a friss idény gyümölcs együtt egy kisebb tornyocskára emlékeztet. Most málnás verziót készítettem, de próbáld ki nyugodtan más gyümölccsel is. Egyszerűen elkészíthető, hihetetlenül finom és nagyon szexi süti.Hozzávalók:
A  krémhez:

• 2 bögre szója tej
• 1/3 bögre nádcukor
• fél ek vaníliakivonat
• fél bögre kukoricakeményítő
• 1/4 bögre szójatej
• 1/4 bögre margarin
• friss málna

A rétegekhez:

• 2 csomag leveles tészta
• porcukor

Egy közepes lábasban összekeverem a 2 bögre szójatejet, a cukrot és a vanília kivonatot, majd felforralom. Egy tálkában csomómentesre keverem a kukoricakeményítőt, a maradék szójatejet, és hozzáöntöm a forrásban lévő tejhez. Alacsony hőfokra állítva folyamatosan keverem. Amikor besűrűsödik és pudingszerű állagúra változik, leveszem a tűzről, hozzáadom a margarint, ami néhány másodperc alatt megolvad. Ahogy összekeverem, már látni is, hogy bársonyos, csillogó lesz a krém. Szobahőmérsékleten teljesen kihűtöm, de figyelek arra, hogy letakarjam valamivel, különben hamar bebőrösödik a teteje. Hűtőbe teszem a felhasználásig.

A sütőt előmelegítem 180°C-ra és a leveles tésztákat, miután kitekertem a sütőpapírból, 12-12 egyenlő részre osztom. Tepsibe helyezem őket és villával jól megszurkálom a tetejüket, hogy ne púposodjanak fel nagyon sülés közben. Beteszem a sütőbe és 8-10 percig után kiveszem, megszórom alaposan porcukorral és visszateszem a sütőbe még néhány percre. Amikor már szép aranybarnák, kiveszem.

Kihűlt a ropogós, édes tészta, előveszem a krémet, a gyümölcsöt és elkezdem összeállítani a sütiket. Egy habzsákba töltöm a krémet, magam elé veszek egy lapok és kis adagokba nyomok rá a krémből. Feldíszítem a málnával és ráhelyezek az egészre egy új leveles réteget. Erre megint megy egy kis krém és málna, majd ezt is megkoronázom egy lappal. Így kapok egy három ropogós rétegű és két, vanília krémes-gyümölcsös tornyot. Megszórom porcukorral, tányérra helyezem és már lehet is habzsolni. Mennyei édesség, igazi nyári, kényeztető finomság!

ParféTipp: A krémbe tehetsz egy fél citrom reszelt héját, tálaláskor pedig olvasztott csokival is meglocsolgathatod a sütik tetejét.