Mary Ann Shaffer és Annie Barrows regénye, a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság azon kevés könyvek egyike, melyet bizonyos időközönként újra előveszek. Szívbe markoló és varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a csatorna-szigeteki Guernsey-n élő közösség nem mindennapi története. Az egész nagyon szerethető és emberi, az olvasó pedig akaratlanul is megszereti a maroknyi csoport tagjait. Sőt, hamarosan minden vágya az lesz, hogy tagja lehessen a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságnak!
A regény 2008-ban jelent meg Amerikában, majd számos nyelvre lefordították. A magyar olvasókhoz 2010-ben jutott el, most pedig a Park Kiadó gondozásában újra megjelent. Szerencsére Szántó Judit fordítása maradt, ám a borító filmesre cserélődött.

A történet 1946-ban játszódik, közvetlenül a II. világháború után. Juliet Ashton, a Londonban élő írónő, épp írói válsággal küzd, és témát keres a következő regényéhez. A háború alatt humoros cikkeket írt, és annyira sikeres lett a sorozat, hogy könyv készült belőle. Kiadója most várja a folytatást, de nem jön az ihlet, nem igazán tudja, miről szóljon a következő regénye. Hamarosan üzenete érkezik Dawsey Adamstől, egy ismeretlen férfitől, a csatorna-szigeteki Guernsey-ről. Kialakul a szimpátia, levelezni kezdenek, és Juliet megismerkedik a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság történetével, majd nemsoká a tagjaival is. Betekintést nyer a szigeten élők mindennapjaiba, akik arról is mesélnek, milyen volt az élet a német megszállás alatt.
Az üzenetek csak jönnek és mennek, Juliet pedig egyre közelebb kerül a sziget lakóihoz. Teljesen elbűvölik a történetek, olyannyira, hogy eldönti, az irodalmi társaságról fog írni, valamint arról, hogyan élték túl az ott lakók a háborút. Nemsoká a szigetre utazik, de ekkor még nem is sejti, hogy a Guernsey-n töltött idő mennyire megváltoztatja majd az életét.

A szereplők nagyon sokfélék, különböznek korban, társadalmi helyzetükben, életfelfogásban, ám egyvalami mégis közös: az olvasás szeretete. A szigetlakók a megszállás idején alapítják meg az olvasókört, mellyel először csak fedezni próbálják magukat, de aztán rájönnek, hogy az irodalom, a könyvek, milyen sokat képes adni. Ez még inkább közel hozza a társaságot, összetartó csapattá kovácsolják őket és a tagok jó barátokká válnak. 

A háború eleinte csak ritkán kerül elő a levelezésekben, mintha azt éreznék a szereplők, hogy nem érdemes erről beszélni, inkább felejteni kéne. Azért később, bár csöpögtetve, de egyre több információt kapunk. A megszállás fontos része a történetnek, mégsem központi téma, inkább a hit, és az az összefogás és szeretet kerül előtérbe, mellyel átvészelték az emberek ezt a borzalmas időszakot. Furcsán fog hangozni, de hiába nehéz néhol a téma, mégis azt tudom mondani erre a könyvre, hogy rendkívül könnyed és bájos. Továbbmegyek, egyes részek kifejezetten humorosak is, köszönhető Juliet karakán stílusának és derűs természetének.

Mindig olyan jó irodalmat szerető emberekről olvasni, ez szabályosan simogatja a lelkemet. Talán ezért is szerettem meg viharos gyorsasággal a társaság minden tagját, hisz aki olvasni szeret, az rossz ember nem lehet. Az egymás támogatása fontos elem, csakúgy, mint az, hogyan próbálták megtalálni a szépet és a jót a sok nélkülözés közepette, hogyan merítettek egymásból erőt, hitet, és miként tartották életben a reményt.

Amikor először olvastam a történetet, eleinte nehezen barátkoztam meg a formájával. Furcsa volt a levélregény,  még ismerkednünk kellett. Naná, hisz előtte csak Bram Stoker Drakuláját fogyasztottam el, mely naplóbejegyzésekből épül fel, és a cirkalmas mondatai miatt nehezebben emészthető. De azt tanácsolom, aki nem olvasott még ehhez hasonló könyvet, ez ne ijessze el. Követhető, érhető minden része, még úgy is, hogy a szerzőpáros sok szereplőt felvonultat.

Azt hiszem, a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság egyike azoknak a nagyszerű könyveknek, amelyek emlékeztetnek arra, hogy az írott szó univerzális, vagyis mindenkihez szólhatnak kortól, nemtől vagy társadalmi hovatartozástól függetlenül.
Ez az egyetlen könyv, melyet Mary Ann Shaffer írt, de ebbe beletette szívét-lelkét. Bűbájos, végtelenül szerethető és nagyon emberi történet. Sajnos az írónő, mielőtt befejezhette volna a regényt, megbetegedett. A megjelenést már nem érte meg, ezért a könyv utómunkálatait unokahúga, Annie Barrows végezte.

A regény sikere után időről időre felröppent a hír, hogy megfilmesítik és nemrégiben tényleg filmvászonra is került. Áprilisban mutatták be a nagyközönségnek, melyben a Dowton Abbey című sorozatból ismert Lily James játssza a főszerepet. A magyarországi premier augusztus 10-én volt a Netflix műsorán. Romantikus és történelmi-romantikus filmeket kedvelőknek nagyon ajánlott!

Krumplis pite

Naná, hogy krumplis pite készült a könyv mellé, bár nem került bele a héja. Ez az étel villámgyorsan elkészül, köszönhető az előregyártott leveles tésztának. Igaz, a tészta leheletvékony, de pont elég ahhoz, hogy adjon egy kis burkot a tölteléknek. És amíg a pite külseje ropogósra sül, addig a belső rész a tejföltől krémessé válik, a tetején lévő cheddar sajt pedig kellően megpirul. Langyosra hűtve és friss salátával tálalva az igazi!Hozzávalók:

• 1 csomag leveles tészta (275 g)
• 800 g hámozott, kockára vágott burgonya
• 2 tk. vaj
• 1 nagy vöröshagyma
• 1 nagy póréhagyma 
• friss rozmaring ízlés szerint
• 1 nagy dobozos tejföl
• só, bors
• 15 dkg Cheddar sajt

A burgonyát meghámozom, felkockázom és enyhén sós vízben félpuhára főzöm. Nem kell nagyon puhának lennie, hiszen sütés közben is főni fog majd. Amikor már jó, leszűröm és egy nagy tálba öntöm.
A póréhagymát és a vöröshagymát felszeletelem és a vajon puhára párolom. Hozzáadom a burgonyához, beleöntöm a tejfölt, sózom borsozom, apróra felszeletelt, friss rozmaringgal ízesítem.
A tésztát lisztes felületen vékonyra nyújtom, és egy 26 cm átmérőjű piteformát kibélelek vele. Ezt 5-8 percre betolom a 180°C-ra előmelegített sütőbe, és egy picit elősütöm. Miután kiveszem, beleöntöm a krumplis tölteléket, megszórom a reszelt Cheddar sajttal, majd visszatolom a sütőbe. Amikor a sajt kellően megpirul és a tészta kérge is szép színt kap, kész is. Langyosra hűtve az igazi, akkor már szépen lehet szeletelni is. Friss salátával, ropogós paprikával, és lédús paradicsommal a legjobb.A Blogturné Klub egy igazán izgalmas kalandra hív mindenkit: 5 állomásos turnénkon, augusztus 26-tól Guernsey-re csábítunk mindenkit, hogy mi is kicsit tagjai lehessünk az ottani könyvklubnak.
Rendhagyó módon érdemes lesz az állomások közötti napokon is figyelni a turné résztvevőinek oldalát, ugyanis több extra tartalommal, érdekességgel is készülünk a történet kapcsán.
Ismerd meg Julietet, Dawnsey-t és a többieket - ne felejtsd el magaddal hozni a szíved és a lelked, ezen az utazáson szükséged lesz rá.
És ha ügyesen kalandozol, a Park Kiadó jóvoltából meg is nyerheted a könyvet!

NYEREMÉNYJÁTÉK!

A Krumplihéjpite Irodalmi Társaság egész egyszerűen elragadó levélregény, így arra gondoltunk, mostani játékunkat ennek a regényformának szenteljük.
Minden állomáson találtok egy kis leírást egy levélregényről. A feladat egyszerű: találjátok ki, mi a címük és írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba!
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

Íme a feladvány:

A turné állomásai:
08.26.   Szembetűnő
08.28.   Könyvvilág
08.30.   KönyvParfé
09.01.   Deszy könyvajánlója
09.03.   Dreamworld