Sok mindent felírtam már a Bakancslistámra, de az egyik legtitkosabb vágyam, hogy egyszer megölelhessek egy bébielefántot. Noha tudom, hogy ez nem egy egyszerű kívánság, nem adom fel. A másik nagyon fontos tétel, hogy a közeljövőben elutazhassak Indiába. Nos, ez most egy kicsit várat magára, mindenesetre amíg próbáljuk túlélni a világban kialakult helyzetet, addig csak könyvek segítségével kalandozok egzotikus tájakra. S ezt bizony idén tényleg kihasználtam, ugyanis az elmúlt hónapokban jártam Londonban, Hongkongban, Rómában, de ellátogattam Provence legszebb kisvárosaiba is. Sejan Badani könyve A mesemondó titka szintén messzi tájakra repített, hiszen nemcsak egy család története elevenedik meg a lapokon, hanem India varázslatos világa is. 

A regény két szálon fut és két hősnője van: Jaya és Amísá.
Jaya New Yorkban él és újságíróként dolgozik. Nagyon szeretne gyereket, de miután harmadik terhessége is vetéléssel végződik, teljesen összeomlik. Nem csak a lelke, hanem házassága is romokban, ezért úgy dönt, Indiába utazik, hogy családjának múltjában találjon válaszokat a jelen kérdéseire. India lenyűgözően sokszínű kulturális és természeti szépségekkel megáldott ország, egy igazi csoda. A hangok, az illatok és a színek lenyűgözik Jayát, azonnal beleszeret ebbe a gazdag és változatos kultúrába.
Miután anyja szülőfalujába érkezik, megismerkedik Ravival, nagymamája hű szolgájával és legjobb barátjával. Jaya édesanyja szinte soha nem beszélt a szüleiről, de a nő mindig is érezte, hogy van valami titok a háttérben, melyet nem ildomos felpiszkálnia. Az Indiában töltött idő alatt Ravi elmeséli nagyanyja, Amísá szívszorító történetét, és ezzel bepillantást enged a gyarmati időkben élő nők sorsába. Abban az időben teljesen más életük volt a nőknek, mely kötelességek teljesítésének sorozatából állt csupán. Nem érdekelt senkit, ha egy nőnek vágyai, álmai vannak, számukra csak a tűzhelynél és a gyerekágynál osztottak lapot.
Amísá mindig is szerette a meséket, és tanulságos történeteit papírra is veti. Férje és annak családja azonban ezt soha nem értette igazán, csupán múló hóbortnak tartották. A helyzet akkor válik bonyolulttá, amikor a nőnek lehetősége adódik tanulnia és tanítania is egy közeli iskolában. Egyre többen rossz szemmel néznek rá emiatt, és hamarosan fel kell tennie magának a kérdést: követheti-e a szíve vágyát, vagy azt kell csinálnia, amit a társadalom elvár tőle? 
Nagyanyja történetét hallva Jayában is egyre több kérdés megfogalmazódik, már csak arra kell rájönnie, merre tart az élete.

Miután elolvastam az utolsó sort is és becsuktam a könyvet, az villant át az agyamon, hogy ha mindannyian ismernénk a szüleink és nagyszüleink teljes történetét, ha tudnánk, milyen események tették olyanná őket, amilyenek, talán könnyebben megértenénk egymást. Érdekes, hogy szinte soha nem tudunk túl sokat a nagyszüleinkről, pedig ők is voltak fiatalok, szerettek, csalódtak és váltak anyává, apává. Jayának szerencséje volt, mert megismerhette az anyja és nagyanyja életének legfontosabb momentumait. Vajon hányan mondhatják el ezt magukról?

Nem kell nagy dolgokat beleképzelni ebbe a történetbe, azt is mondhatnám, hogy kissé kiszámítható. Ennek ellenére azt gondolom, mivel érzelmileg egy nagyon erőteljes regény, képes megérinteni az olvasók lelkét. Többen kritizálták az írónőt, hogy pontatlanul mutatta be Indiát, de ha nem is pontos benne minden részlet, mégis érdemes rászánni az időt, mert ez a regény gondolatébresztő. Megmutatja, hogy mekkora mázlink van, hogy élhetünk a döntéshozatalunk szabadságával, hogy van választási lehetőségünk. 

Talán egy hajszálnyival Amísá "meséje" érintett meg jobban, ugyanis vele együtt megismerhettem Ravit is. A férfin keresztül pedig India kevésbé szép arca is feltárult, hisz mindenről úgy kapunk teljes képet, ha a csábító fények mellett az árnyékokat is észrevesszük. Ravi a legalacsonyabb kasztba tartozik, érinthetetlen. S noha a társadalom szemében mindig kívülálló marad és finoman szólva is korlátozott lehetőségei vannak, mégis kivételes emberré válik. Amísával szép pillanataik voltak, melyek rávilágítanak arra, hogy a szeretet mennyiféleképpen megnyilvánulhat. És rámutat arra is, hogy az egyszerű élet és a jól elvégzett munka is képes örömet okozni.

Sejan Badani egyszerűen, mégis gyönyörűen szövi a szálakat, írásának furcsa, kissé lüktető ritmusa van. Különleges könyv ez, mely mélyen elgondolkodtat, annál is inkább, mert összefonódik benne a múlt és a jelen.
Azoknak ajánlom ezt a történetet, akik kíváncsiak Indiára, az ott élő emberek mindennapjaira és szokásaira. Valamint azoknak, akik szeretik a némi romantikával fűszerezett családregényeket, és akik nem bánják, ha olyan könyvet fognak a kezükbe, amely képes egy pici nyomot hagyni a lelkükben.

Kedvenc idézetek:

Egy kis faluban vagyok, ahol boldogságot jelent a porban labdázni és a közös étkezésekre összegyűlni. A boldogság jelen van a mindennapi rituálékban és az égen vonuló felhők mögött rejtőző történetekben. Magában az élet tényében.

Egyetlen napra talán félre tudnánk tenni a köztünk lévő különbségeket, hogy egyesüljünk az azonosságban. Egyetlen napra talán be tudnánk látni, hogy bármennyire mások vagyunk is, mindannyian ugyanazokon a reményeken, álmokon, félelmeken, erősségeken és gyengeségeken osztozunk. Egyetlen napra valamennyien összetartozhatnánk, széthúzás nélkül, hogy úgy bánjunk másokkal, amilyen elbánást mi is elvárunk.

Lehet, hogy az élet döntések sorozata, amelybe egyedül a sors szólhat bele. Talán arról van szó, hogy el kell fogadnunk a lehetetlent mint kaput valami másra. És ez talán azt jelenti, hogy a legnehezebb időkben kell a legerősebbnek lennünk. Nem tűnt el teljesen az életemből a sötét árnyalat, de már fakul. Hálatelten mindazért, amim van, a remény szikrájával a lelkemben, elengedem a múltat, és a jövőbe tekintek.

Karfiol tikka masala

Ha már India, akkor mit szólnál egy finom indiaihoz? A karfiol tikka masa az egyik kedvenc ételem, mert a rengeteg fűszer miatt tényleg idevarázsolja Indiát. Picit csípős, ugyanakkor a selymes kókusztej és az aromás fűszerek hihetetlenül jól állnak ennek az ételnek. És a gyönyörű színéről még nem is ejtettem szót! Rizzsel vagy naan kenyérrel tálalva fejedelmi ebéd vagy vacsora.Hozzávalók:

• 1 nagy fej karfiol, kisebb rózsákra darabolva
• 1 nagy fej vöröshagyma, apró kockákra vágva
• 3-4 gerezd fokhagyma
• kb. fél centis friss, reszelt gyömbér
• fél chilipaprika
• fél tk. mustármag
• 1 ek. olaj
• 1 konzerv darabolt paradicsom
• 2 dl zsíros kókusztej
• fél tk. garam masala
• fél tk. koriander
• fél tk. kurkuma
• fél tk. fahéj
• só ízlés szerint
• chilipor (opcionális)

Előveszek egy nagy lábost és kevés olajon üvegesre párolom benne a vöröshagymát. Hozzáadom a fokhagymát, a reszelt gyömbért, a csilipaprikát és a mustármagot. Időnként kavargatva, pár percig pirítom a fűszereket. Amikor már belengi a konyhát a sokféle illat, beleöntöm a konzerv paradicsomot. Ebbe mehet a garam masala, a koriander, a kurkuma, a fahéj, egy kevés só és némi chilipor. Pár percig rotyogtatom, majd előveszem a botmixert és krémesre turmixolom az egészet, végül ráöntöm a krémes kókusztejet. Óvatosan beledobom a karfiolrózsákat és összeforgatom, hogy mindenhol érje a zöldséget a selymes, narancssárga szósz, majd fedő alatt közepes hőfokon puhára párolom. Ezután már nincs más feladat, mint tálalni és élvezni az ízeket...

ParféTipp: Ha van otthon, szórd meg egy kevés durvára vágott korianderrel vagy petrezselyemmel.