Egyél velem könyvet!

KönyvParfé

KönyvParfé

Joanne Harris: Ötnegyed ​narancs

Crêpes Suzette

2018. július 19. - KönyvParfé

otnegyed_narancs.pngJoanne Harris könyvei olyanok, mint egy személyre szabott, nagy hozzáértéssel előállított, kézzel válogatott pralinés doboz. Egy igazán exkluzív fajta, amely minőségi összetevőket tartalmaz. A csomagolás egyszerű, de amikor kibontod, majd megkóstolsz egyet, bármelyiket is válaszd, nem fog csalódást okozni.
Briliáns írónőnek tartom, aki - legyen az romantikus, fantasy vagy pszicho-thriller -, könnyedén lavírozik a műfajok között, és folyamatosan meg tudja lepni az olvasóit. Lassan, ugyanakkor lehengerlően szövi a szálakat, de hát nem is várhatnunk mást a hétköznapi varázslatok nagyasszonyától, ugye? Tavaly a Csokoládéról írtam, most viszont az Ötnegyed narancsot hoztam, melyet a Libri Kiadó idén új köntösben jelentetett meg.

Főszereplőnk Framboise, aki életének alkonyán visszatér szülőfalujába, a Les Laveuses nevezetű aprócska, Loire menti falucskába. Nevét és kilétét gondosan titkolja, s bár a falu lakói eleinte bizalmatlanok az idegen asszonnyal, lassacskán megbarátkoznak vele. Keményen dolgozik, hogy a régi házból lakható otthont varázsoljon, fellendíti a hajdanán volt gazdaságot és egy kis vendéglőt nyit, mely egyre népszerűbbé válik. A múlt azonban nem hagyja nyugodni, gyermekkori emlékei egyre inkább előtérbe kerülnek és egyre jobban felkavarják.
Framboise, Reinette és Cassis apjuk halála után kóros fejfájással küzdő, ideggyenge anyjuk mellett maradnak. Az asszony képtelen kimutatni szeretetét, a gyerekek pedig túl korán nőnek fel. Amolyan ügyeskedő kisfelnőttekké válnak, akik egy-egy képregényért, rúzsért, csokoládéért cserébe információkat szolgáltatnak a németeknek a falubelikről. Számukra ártatlannak tűnik ez az egész, el sem tudják képzelni, hogy a beárultak közül bárkinek baja eshet. Framboise viszont nem csak naiv, de szerelmes is, mégpedig egy fiatal német tisztbe, Tomas Leibnizbe. A fiú kabátja mindig rejt valami meglepetést, hol egy narancs, hol egy kis édesség lapul a zsebében. A lány csupán törődésre és figyelemre vágyik, melyet nem kap meg az anyjától és a testvéreitől sem, s épp ezért vonzza annyira ez az idegen fiú, aki mindezt megadja neki. Szerelmesen, szinte rajongással csüng rajta, de ez érthető, hiszen mindig meghallgatja, figyel rá. Együtt járnak horgászni is, és Framboise abban reménykedik, előbb-utóbb kifogják a legendás óriáscsukát, Öreganyót. Talán lehetett volna a történetnek boldog vége, de az élet kegyetlen és végül minden tragédiába torkollik. Ötven év elteltével minden más színezetet kap, s az asszony, miután visszatér és emlékezni kezd a történtekre, egyre több minden bukkan elő.

Joanne Harris könyve ezúttal is bővelkedik ínycsiklandozó ételekben és szebbnél szebb tájleírásokban. A mágia most kimaradt, mégis körbelengi valamiféle hétköznapi bűbáj. A háború jelenléte kézzelfogható és valóságos, bár ez a téma egyébként is mindig sötét és szomorú. Ugyanakkor Harris belecsempészett néhány kedves, szívhez szóló dolgot is, melyek biztosan hatással lesznek az olvasóra. 

Egy erős és önfejű nő vallomását olvashatjuk, aki igazi túlélő. A megbékélést keresve mesél az örök szerelemről, a hazugságokról, a szenvedésekről és a titkokról.
Rengeteg összetevőből áll ez a történet: itt egy érzelmileg instabil kislány, a II. világháború és a megszállás, egy jóképű német katona, egy anya, aki az őrület szélén áll, egy zárkózott kis közösség, egy receptes könyv, mely naplóként szolgál, és egy legendás hal. Parádés hozzávalók egy különleges könyvhöz, melyet körüllengi a szomorúság. Mert vannak, akik soha nem felejtenek és vannak olyan dolgok, amelyeket soha nem lehet elfelejteni.

Kedvenc idézetek:

Anyám minden gyümölcsöt imádott a narancs kivételével, azt azonban még a házba se engedte be. Látszólag szeszélyből valamennyiünket gyümölcsről és egy receptről nevezett el: Cassist a sűrű feketeribiszkés tortájáról, Framboise-t a málnalikőrjéről, Reinette-et a reine-claude nevű zöld ringlófajtáról, amely a ház déli fala mellett sűrűn nőtt, mint a szőlő, és édes leve nyár közepén felhőkben vonzotta a darazsakat. Volt idő, amikor száznál több fánk volt (alma, körte, szilva, ringló, cseresznye, birs), nem is szólva a málnatövekről és az eper-, egres- és ribiszkeágyásokról, amelyek gyümölcsét megszárította, elraktározta, vagy lekvárt, likőrt főzött belőle, pâte brisée-n, crème pâtissière-en és mandulakrémen csodálatos, nagy kerek tortákat sütött belőle. Illatuk, színük, nevük fűszerezi emlékeimet. Anyám úgy gondozta őket, mintha kedvenc gyermekei volnának. A fagy ellen tüzet gyújtott, amelyet saját téli tüzelőnkkel tápláltunk. Tavasszal talicskaszám hordtuk ki a trágyát, a töveknél beforgattuk a földbe. Nyáron a madarakat sztaniolpapírból kivágott formákkal tartottuk távol, a faágak végére kötöttük őket, és a csíkok remegtek, csapkodtak a szélben, vagy üres konzervdobozokat kötöttünk össze, és a girlandot felakasztottuk a fákra, hogy zörgésükkel kísérteties madárriasztó hangot adjanak, színes papírból forgókat készítettünk, vadul pörögtek, így a gyümölcsösünk csecsebecsék, fényes szalagok és pengő huzalok karneválja volt, mint valami nyár derekán rendezett karácsonyi ünnepély. És minden fának neve volt.

Amikor anyám meghalt, bátyámra, Cassisra hagyta a gazdaságot, a borospincében levő vagyont a nővéremre, Reine-Claude-ra, és rám, a legfiatalabbra az albumát és egy kétliteres üveget, amelyben egyetlen fekete, teniszlabda nagyságú Périgord szarvasgomba lebegett a napraforgóolajban, és amely, ha kinyitjuk az üveget, még ma is az erdő talajának erős, nyirkos illatát árasztja.

A gyász sokféle formát ölthet: van aki némán, mások dühösen, megint mások gyűlölködve siratnak. A bánat ritkán hozza ki az emberekből a legjobbat (…)

Crêpes Suzette

Már csak a könyv címe miatt is narancsos ételt szerettem volna készíteni. A Crêpes Suzette egy francia édesség, melynek a lédús narancs és a narancslikőr adja meg a pikantériáját. S ha nem is ötnegyedekbe, de stílszerűen negyedekre hajtogatva tálalják. narancsos_palacsinta_06.jpgHozzávalók:
A palacsinta tésztájához:

  • 25 dkg liszt
  • 3 tojás
  • 6 dl tej
  • 2 ek. olvasztott vaj + vaj a sütéshez

A narancsszószhoz:

  • 100 g vaj
  • 100 g barnacukor
  • 1,5 dl frissen facsart narancslé (kb. 1,5-2 lédús narancs leve)
  • fél citrom reszelt héja (kezeletlen legyen!)
  • 3 ek narancslikőr (vagy 2-3 ek brandy)

A palacsintához a tojást és a lisztet kevés tejjel simára dolgozom, majd kisebb adagokban hozzáadom a maradék tejet és az olvasztott vajat. Figyelek rá, hogy a tészta csomómentes legyen, és kevés tejjel még hígítom, ha túl sűrűnek találnám. Ha ez megvan, a kikevert palacsintatésztát kb. fél óráig pihentetem.
Amíg a fő összetevő áll és arra vár, hogy kisüssem, elkészítem a szószt. A vajat egy nagyobb serpenyőben megolvasztom, egyenletesen eloszlatva beleszórom a cukrot, amit közepes hőfokon karamellizálok. Ennél a lépésnél fontos, hogy nem szabad kevergetni, hanem hagyni kell, hogy a cukor szép lassan elolvadjon. Amikor már gyönyörű aranyszínű lesz a cukor, belereszelem a fél citrom héját és óvatosan beleöntöm a narancslevet. Nagyon kell vigyázni ennél a résznél, mert a forró karamell fröcskölhet! Alaposan összekeverem és amikor feloldódik az égetett cukor, leveszem a tűzről.
Most pedig jöhet a palacsinták sütése! Azt gondolom, ez annyira elemi, hogy nem is részletezem, hiszen mindenki sütött már életében palát, vagy ha nem, látta, hogyan kell feldobni és megfordítani. A lényeg, hogy minden adag előtt kivajazom a serpenyőt, és amikor a tészta mindkét oldala megsül, egy nagy tányéron egymásra halmozom őket. A sütő nagyságától függően kb. 12-14 palacsinta lesz ebből az adagból.
És most jön a legjobb rész, a Crêpes Suzette összeállítása! A szószt felforrósítom és beleöntöm az alkoholt. Néhány másodpercig forralom, majd elzárom alatta a tüzet. Minden palacsintát négybe hajtok és megúsztatom a narancsos mártásban. Alaposan megforgatom a cikkeket, hogy jól bevonja a palacsintákat a máz. Tányérra helyezem és a maradék szósszal nyakon öntöm. Bon Appetit!

ParféTipp: A franciák meggyújtják ezt az édességet, szóval ha te is szeretnéd elkápráztatni a vendégeket, próbálkozz meg vele. De csak óvatosan! Egy ilyen mutatványnál mindig résen kell lenni!

+1Tipp: Ha gyerekeknek készíted, simán hagyd ki az alkoholt, és adj hozzá kicsit több narancslevet, vagy ízesítsd valamilyen szörppel. A szószban narancsgerezdeket is tehetsz, amit tálaláskor a palacsinták tetejére halmozhatsz.narancsos_palacsinta_08.jpgnarancsos_palacsinta_10.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvparfe.blog.hu/api/trackback/id/tr6114080873

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása