Az elmúlt néhány év után, és a világ jelenlegi helyzetét is tekintve azt érzem, egyre inkább szükségünk van a léleksimogató, boldog pillanatokra. Kellenek a kedves és szívhez szóló történetek, melyek hitet adnak abban, hogy létezik a jó. S hogy ez a jóság most miért is fontos? Mert Shelby Van Pelt A boldogságnak nyolc karja van című debütáló regényében egy Marcellus nevű idős polip testesíti meg mindazt a csodát, amelyet a mindennapokban mindannyian keresünk.
A 21. Század Kiadóban nagyon érzik, hogyan fogják meg az olvasókat. Nemcsak kiváló szerzőket vonultatnak fel, de a könyveik borítói is látványosak, vizuális szempontból is hihetetlenül izgalmasak. A kedvenceim a KULT Könyvek-sorozatuk, amelyből az elmúlt hetekben már olvashattál a blogon kettőt is. Jennifer E. Smith Greta James, az elsüllyeszthetetlen és Rosie Andrews A Leviatán című könyve egészen kimagaslóak a friss megjelenések között, ezért meleg szívvel ajánlom bárkinek őket. Korábban Stacey Halls debütáló regénye a Familiáriusok is terítékre került, melyet jó minőségű irodalmi csemegének könyveltem el. Idén a Simonyi Ágnes fordításában megjelenő Mrs. England-del robbantott nagyot. Elöljáróban annyit, hogy ha szereted a hátborzongató, feszültségekkel és érzelmekkel teli Edward-kori történeteket, csapj le rá azonnal.
Tudtad, hogy óceánjaink több mint 80%-a még mindig feltáratlan? Talán ezért ragadják meg a mai napig képzeletünket a tengeri szörnyekről szóló mítoszok és legendák. Több kultúrában is szerepelnek, gondolj csak a szirénekre, a Krakenre vagy a Loch Ness-i szörnyre. Rosie Andrews debütáló regénye A Leviatán ezekkel a hiedelmekkel operál, története egyértelműen a történelmi és gótikus fikció egyik elbűvölő darabjává válhat. A kötet nemrégiben a 21. Század Kiadó KULT Könyvei között jelent meg, melyet Borbély Judit Bernadett fordításában olvashatsz. Aki szereti az efféle hangulatú regényeket, biztosan nem fog csalódni ebben sem, hiszen a sötétség, a mágia, a mítosz és a vallás pontosan úgy keveredik benne, mint a könyv borítóján megjelenő sötétkék, türkiz és arany színben tekergőző kígyók.
Ilyen elcsépelt szavakat és kifejezéseket olvashatunk a frissen megjelent könyvek borítóján, mint például "szívet tépő és érzelmes", "megkapó és szenvedélyes", "vibráló történet kalandvágyóknak", vagy a kedvencem: "magához láncol és soha többé nem ereszt". Mindig kétkedve fogadom ezeket a rövidke leírásokat, hiszen soha nem tudhatjuk, mi ebből a reklám és mi a valós vélemény. Mindenesetre Jennifer E. Smith Greta James, az elsüllyeszthetetlen című regénye engem jókor talált meg és ajánlom mindazoknak, akik ebben a melegben hideg vidékre vágyódnak és azoknak is, akik szeretik az olyan történeteket, amelyek különleges érzelmi utazásra invitálják az olvasókat.
Hunyd le a szemed és gondolj valamire, amit nagyon szeretnél. Mire vágysz a leginkább? Mi az, amiért bármit megadnál? Van olyan dolog az életedben, amit feláldoznál ezért az álomért? Mindannyian éreztük már azt, hogy annyira vágyunk valamire, hogy az már szinte fáj. Te meddig mennél el, hogy a legbensőbb kívánságod teljesüljön? És mit tennél, ha ez az áldozat túlságosan nagy lenne, de erre csak később eszmélnél rá?
Tavaly jelent meg az Agave Könyvek gondozásában és Ballai Mária csodálatos fordításában V. E. Schwab Addie LaRue láthatatlan élete című könyve, mely pontosan ezeket a kérdéseket boncolgatja. A regény 2020-ban a Goodreads olvasói szavazatai alapján elnyerte a legnépszerűbb fantasy címet. Noha én nem aggatnám rá a klasszikus értelembe vett fantasy jelzőt, vitathatatlan, hogy megérdemli a figyelmet.
A napsütéssel lekerülnek a polcomról a könnyedebb olvasmányok, mert ilyenkor már jobban csúszik a limonádé. Christina Lauren Nem mézes hetek című regényében nincs semmi világrengető. Nem akarja megmondani, hogyan éljem az életem, nincsenek benne életvezetési tanácsok, ellenben pont azt kaptam tőle, amit a vidám és színpompás borító ígért: sok-sok nevetést és derűs pillanatokat. És itt álljunk is meg egy szóra, mert az írói álnév alatt nem egy, hanem két hölgyet tisztelhetünk. Christina Hobbs és Lauren Billings közösen írták ezt a történetet, de talán az Autoboyography - Egy fiús könyv című ifjúsági regényüknél már megjegyezhetted a nevüket.
Az írónők most a romantikus könyvek bevált receptjét követték, vagyis vettek egy egzotikus helyszínt, egy pikírt humorú nőt, egy jóképű férfit és meghintették egy kevés bonyodalommal. Mert kínos szituációk és némi félreértés mindig kell egy romantikus történetbe, csak épp a megfelelő mennyiséget kell ízlésesen és jól adagolva tálalni.
Coco Chanelt kifinomult stílusáért csodáljuk. Géniusz volt, amikor divatba hozta azt a bizonyos kis sikkes, fekete ruhát, melyet szívesen viselt egy egyszerű fehér gyöngysorral. A Chanel N°5 parfüm, melyet hosszú hónapok alatt fejlesztett tökélyre, a mai napig a legkelendőbb illatok egyike, melyet nők milliói tartanak a csábítás fegyverének.
Coco abban az időben vált független és sikeres üzletasszonnyá, amikor egy nőnek kegyetlenül nehéz volt az üzleti világban. Márpedig ő sohasem volt olyan asszony, aki meghajolt, ha az élet egy kemény akadályt gördített elé. Keménységéhez egy bonyolult személyiség is társult, ezért rengeteg rosszindulatú pletyka kapott szárnyra abban az időben. Pamela Binning Ewen egy olyan Cocót ismertet meg az olvasóval a Párizs királynője című regényében, amely sokak számára visszatetsző lehet. Mert más elképzelni egy hatalmas ikont, aki sikeres, magabiztos és hihetetlenül lehengerlő, és más szembesülni azzal, hogy ő is hozott rossz döntéseket, melyek súlyos következményekkel jártak.
Frida Kahlo egyszer azt mondta, hogy életében két súlyos balesetet szenvedett: az egyiket egy busz okozta, a másikat Diego, aki elrabolta a szívét. Kétségtelen, hogy kettejük története mindent elsöprő és szenvedélyes volt. Hosszú évekig szerették, néha pedig gyűlölték egymást, de kapcsolatuk a mai napig inspiráló lehet bárki számára.
Claire Berest Frida szerelme című életrajzi ihletésű könyvében nem írt semmi újat vagy meglepőt Fridáról és Diego Riveráról, mégis megmutatta a festőnő egy másik arcát. Mert mindenki fejében él egy Frida Kahlo, aki erős és bátor, de ott a másik oldala is, az érzékeny, szerelemre éhes nő.
A regények általában a temperamentumára és a benne rejlő élni akarásra fókuszálnak, de szerintem ennél sokkal több volt. Claire Berest megpróbálja az összes színt megmutatni, mellyel feltérképezhetjük ezt a nem mindennapi nőt. Mert Frida Kahlo élete tele volt színekkel.