Egyél velem könyvet!

KönyvParfé

KönyvParfé

V. E. Schwab: Addie ​LaRue láthatatlan élete

Vegán macaron

2022. május 25. - KönyvParfé

p1090809.jpgHunyd le a szemed és gondolj valamire, amit nagyon szeretnél. Mire vágysz a leginkább? Mi az, amiért bármit megadnál? Van olyan dolog az életedben, amit feláldoznál ezért az álomért? Mindannyian éreztük már azt, hogy annyira vágyunk valamire, hogy az már szinte fáj. Te meddig mennél el, hogy a legbensőbb kívánságod teljesüljön? És mit tennél, ha ez az áldozat túlságosan nagy lenne, de erre csak később eszmélnél rá? 
Tavaly jelent meg az Agave Könyvek gondozásában és Ballai Mária csodálatos fordításában V. E. Schwab Addie LaRue láthatatlan élete című könyve, mely pontosan ezeket a kérdéseket boncolgatja. A regény 2020-ban a Goodreads olvasói szavazatai alapján elnyerte a legnépszerűbb fantasy címet. Noha én nem aggatnám rá a klasszikus értelembe vett fantasy jelzőt, vitathatatlan, hogy megérdemli a figyelmet.

A főszereplő, Addie LaRue története 1714-ben kezdődik egy álmos kis francia falucskában. Mindig is tudta, hogy az az élet, melyet élnie kell, számára nem lesz elég. Nem akar kényszerházasságot, és jelenleg nem tudja elképzelni magát anyaként sem. Ellenben vágyik felfedezni a világot; szeretne idegen helyeken járni, nyelveket tanulni, más kultúrákat megismerni. Mikor apja és anyja kényszeríti, hogy férjhez menjen egy özvegy férfihoz, megszökik az esküvő elől. Az erdőbe menekül és végső elkeseredésében imádkozni kezd az istenekhez. Ám a sötétből előbukkan egy ismeretlen, akivel veszélyes alkut köt. Eladja a lelkét, cserébe szabadságot és örök időt kap. Ez mind szép és jó, csak az a fránya apróbetűs rész ne lenne, miszerint a hosszú életért cserébe senki nem fog rá emlékezni egy napnál tovább. Bár Addie bejárja az egész világot, a legnevezetesebb történelmi eseményeknek lesz szemtanúja és megismer sok-sok híres embert, mégis végtelenül magányossá válik. Úgy telnek el évtizedek és évszázadok, hogy senki sem ismeri fel az utcán, s csupán egy-egy műalkotáson köszön vissza alakja valamilyen formában. 2014-ben viszont valami megváltozik, mert találkozik egy Henry nevű fiatalemberrel, aki emlékszik rá...

A történet két idősíkban játszódik, így nagyobb ugrásokkal végigkövethetjük Addie eddig eltelt háromszáz évét. Korántsem volt unalmas és veszélytelen ez az utazás, hisz bőven akadtak olyan időszakok, amikor azt kívánta, bárcsak eltűnhetne örökre a föld színéről. Jelen volt, amikor csaták és háborúk törtek ki, tanúja volt városok lerombolásának és felépülésének, de azért a sok szörnyűség mellett a szép dolgokból is bőven kijutott.
Csupán egy valamire nem talált rá a hosszú idő alatt, mégpedig a szerelem és a valakihez való tartozás érzésére.

A könyv annyira érdekes és jól felépített szerkezetű, hogy a több mint 600 oldalával egy szempillantás alatt végezhetünk vele. Szóval egyáltalán ne ijesszen meg, hogy ennyire vaskos, mert mire a végére érsz, azt kívánod majd, hogy bárcsak tovább tartana ez az érdekes utazás. A történet nemcsak gördülékeny, de nagyon szépen megírt is. Fejezetről fejezetre láthatunk bele Addie életébe és küzdelmeibe, hiszen óhatatlan, hogy időről időre rátelepszik az érzés, hogy sehová sem tartozik igazán. Mindig harcol a búskomorság és a befásultság ellen, néha elfárad, de tudja, hogy mennie kell tovább. A helyzetén az sem könnyít, hogy időről időre felbukkan mellette a Sötétség, aki egy igazán tetszetős külsőt öltve ajánlatokkal ostromolja.

Érdekes, hogy bár nagyon sok év eltelik, Addie lelke nem öregszik. Bölcsebb lesz, rafináltabb, de soha nem veszíti el gyermeki énjét. Még ennyi év után is kíváncsi, szeret új dolgokat felfedezni, megcsodálni egy szép festményt vagy egészen belefeledkezni egy regénybe. A többi karakter is jól kidolgozott és összetett, noha a könyvesboltban megismert fiú, Henry életébe talán jó lett volna kicsit jobban belelátni. A Sötétség, aki Luc néven ölt testet, olyannyira izgalmassá válik, hogy egy nem mindennapi szerelmi háromszögbe is könnyedén beletudjuk képzelni.

Aki olvasta Goethe Faustját, annak biztosan feltűnnek majd hasonlóságok. Mindkét műben az emberi lélek, valamint az összetett és sokrétű emberi lét kérdése kerül előtérbe. A választási lehetőségeink és a döntéseink miatt kialakult helyzetek, na meg persze az ezzel járó felelősség mindig központi szerepet játszik az életünkben. Mert tudnunk kell, hogy semmi sem marad következmények nélkül, hisz minden döntésünk jelentőséggel bír és kihat másokra.

Kifejezetten ajánlom ezt a könyvet a könnyed fantasy- és romantika rajongóinak. E két kategória remekül ötvözi egymást ebben a szépirodalmi igényességgel megírt történetben, és ami a legjobb, hogy az olvasóban jó néhány morális kérdés is felvetődik olvasás során.
Nincsenek nagy csaták, véres jelenetek, csupán csak egy lány, aki keresi önmagát, és próbál élni az élet adta lehetőségekkel. S a könyv végén egy kicsit mindannyian megkérdezzük magunktól, hogy Addie vajon jól döntött-e? Mi is megadnánk ezt az árat egy szabad életért cserébe? 

Kedvenc idézetek:

Nem csak enni. Jót enni. Óriási szakadék tátong a létfenntartás és az élvezet között, és bár a lány a háromszáz éve nagy részét azzal töltötte, hogy próbált megmenekülni az éhhaláltól, az utóbbi ötven évben örömmel fedezte fel az ízeket. Az életben nagyon sok minden válik megszokássá, de az étel olyan, mint a zene vagy a művészet: bővelkedik az újdonság ígéretében.

Van egy ritmusa annak, ha valaki egyedül járja a világot.
Felfedezi, mi az, ami nélkül tud élni, és mi az, ami nélkül nem. Ezek azok az egyszerű szükségletek és kis örömök, amelyek körülhatárolnak egy életet. Nem az étel, nem a hajlék, nem az alapvető dolgok, amelyekre egy testnek szüksége van – ezek a lány számára fényűzésnek számítanak –, hanem azok, melyek gondoskodnak a józan észről. Melyek örömet hoznak. És elviselhetővé teszik az életet.

– Semmi sem maradéktalanul jó vagy rossz. Az élet ennél sokkal kuszább.
És a fiú megkérdezi tőle a sötétben, hogy megérte-e.
Megérte sokáig bánkódni a pillanatnyi örömökért?
Megérte évekig szenvedni pár percnyi szépségért?
Addie a fiú felé fordul, úgy felel.
– Mindig megéri.

Arra gondol, hogy feledve lenni olyan, mint megbolondulni. Az ember azon kezd el tűnődni, hogy mi a valóság, hogy ő maga valóságos-e. Végtére is hogyan lehet valami valóságos, ha nem emlékeznek rá? Ez olyan, mint az a zen kóan, amelyben egy fa kidől az erdőben.
Ha senki sem hallotta, megtörtént egyáltalán?
Ha valaki nem tud nyomot hagyni maga után, létezik egyáltalán?

Vegán macaron

Bevallom, az ételválasztáskor picit elvitt a borító. Nagyon tetszik ez a rózsaszínes színvilág, és mivel több fejezet Franciaországban játszik, így arra gondoltam, hogy a macaron jó választás lehet a történethez. Elismerem, hogy nem egy egyszerűen elkészíthető édesség, de megéri a vesződséget, mert nagyon helyes, színes és édes kis lélekbonbonok kerülhetnek ki a kezeid közül. A vegánságát ennek az édességnek pedig az adja, hogy az alaphoz nem tojásfehérjét használtam, hanem aquafabát, vagyis csicseriborsó levet. Nem mondom, hogy nincsenek buktatói ennek a mennyei sütinek, de hidd el, megéri a sok macerát, mert egyszerűen mennyei!2_38.jpg

Hozzávalók (kb. 20-22 darabhoz):

  • 75 g hideg aquafaba (csicseriborsó főzővize, illetve a konzerv formájában vásárolt csicseri „leve”)
  • 110 g porcukor
  • 1 csipet só
  • 110 g mandulaliszt
  • 70 g kristálycukor
  • 1/2 tk. borkősav
  • ételfesték gél (nálam sárga, rózsaszín és pár csepp lila)

A finomra darált mandulát és a porcukrot összekeverem.
A csicseriborsó konzervet felbontás előtt alaposan felrázom. Ha lehet, akkor hideg legyen és mindenképpen frissen bontott, mert ami napok óta áll a hűtőben, nem fog kellőképpen felhabosodni. (Ne próbálkozz, nem... akkor sem, ha fejre állsz.)
Ezt egy tálba öntöm, hozzáadom a borkősavat, a csipet sót és konyhai robotgéppel közepes fokozaton addig verem, amíg kifehéredik és tojásfehérjeszerűvé nem válik. Ekkor apránként  hozzáadom a kristálycukrot, de ekkor már erősebb sebességre kapcsolom a gépet. Amikor elolvadt a cukor és a hab megtartja a formáját, akkor lesz jó. (Ez sok idő, akár 7-8 percig is eltarthat, szóval kitartást!)
A porcukros mandulát ekkor teszem apránként a habhoz, de itt már csak spatulát használok és lágyan vegyítem össze a kettőt. Ennél a pontnál csepegtetem hozzá az ételfesték gélt.
Ha több színt szeretnék, előtte kettő vagy három részre szedem a masszát. A "tészta" állaga akkor jó, ha a spatuláról szalagszerűen folyik bele a tálba.
A masszát egy kinyomózsákba töltöm és egy szilikonos macaron sütőlapot használva kis kupacokat nyomok a felületre. (Ha nincs ilyened, ne ess kétségbe. Használj sütőpapírt, de ebben az esetben rajzolj rá kicsit nagyobb, egyenlő távolságra lévő, kb. 3 cm átmérőjű köröket, hogy ez legyen a "szamárvezetőd", amikor kinyomod a tésztát.) Megnézem, hogy van-e benne buborék, ha igen, akkor egy fogpiszkáló segítségével kipukkasztom.
Legalább 20-35 percig pihentetem, egészen addig, amíg a tetejük bőrösödni nem kezd. Ilyenkor a felületét megérintve már nem ragad a tészta az ujjunkhoz.
A sütőt előmelegítem 140°C-ra és kb. 20 percig sütöm a macaronokat. Hagyom a tepsin kihűlni a korongokat, majd óvatosan leveszem őket és összepárosítom.

Megtölthetőek lekvárral vagy kakaókrémmel is, de most készítettem kétfajta tölteléket: egy étcsokisat és egy vegán fehércsokis-citromosat.

Az étcsokis verzió hozzávalói:

  • 100 g étcsokoládé
  • 25 g margarin
  • 2 ek juharszirup

A fehércsokis-citromos hozzávalói:

  • 100 g vegán fehér csokoládé
  • 25 g margarin
  • negyed citrom leve

Mindkettőt ugyanúgy készítem: a csokikat külön-külön tálkában összetöröm és gőz fölött megolvasztom. Hozzáadom a margarint és amikor elolvad, az étcsokishoz a juharszirupot, a fehércsokis-citromosba a citrom kifacsart levét löttyintem. Miután kihűlt, mindkettőt beteszem a hűtőbe. Dermedés után habzsákba töltöm és összeragasztom velük a macaron korongokat.

1_41.jpgp1090819_1.jpgp1090824_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvparfe.blog.hu/api/trackback/id/tr9616704284

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása