Egyél velem könyvet!

KönyvParfé

KönyvParfé

Pamela Binnings Ewen: Párizs ​királynője

Kukoricalisztes blini kapros krémmel és vegán kaviárral

2021. december 31. - KönyvParfé

2_39.jpg

Coco Chanelt kifinomult stílusáért csodáljuk. Géniusz volt, amikor divatba hozta azt a bizonyos kis sikkes, fekete ruhát, melyet szívesen viselt egy egyszerű fehér gyöngysorral. A Chanel N°5 parfüm, melyet hosszú hónapok alatt fejlesztett tökélyre, a mai napig a legkelendőbb illatok egyike, melyet nők milliói tartanak a csábítás fegyverének. 
Coco abban az időben vált független és sikeres üzletasszonnyá, amikor egy nőnek kegyetlenül nehéz volt az üzleti világban. Márpedig ő sohasem volt olyan asszony, aki meghajolt, ha az élet egy kemény akadályt gördített elé. Keménységéhez egy bonyolult személyiség is társult, ezért rengeteg rosszindulatú pletyka kapott szárnyra abban az időben. Pamela Binning Ewen egy olyan Cocót ismertet meg az olvasóval a Párizs királynője című regényében, amely sokak számára visszatetsző lehet. Mert más elképzelni egy hatalmas ikont, aki sikeres, magabiztos és hihetetlenül lehengerlő, és más szembesülni azzal, hogy ő is hozott rossz döntéseket, melyek súlyos következményekkel jártak.

A történet több idősíkon játszódik, de főként a II. világháború idején járunk, abban az időben mikor Párizst megszállják a németek. Több mint négy év történései bontakozik ki a lapokon, s vele együtt Chanel titkos életébe és annak zűrzavaros időszakába is bepillanthatunk. Az 1900-as évekig visszaugrunk, látjuk Cocót gyerekként, és annak is tanúi lehetünk, hogyan válik kitartásával Párizs királynőjévé.
De az egész bonyodalom akkor kezdődik, amikor Coco üzlettársa, a zsidó származású Pierre Wertheimer magával viszi az Egyesült Államokba a Chanel N°5 összetevőinek titkos receptjét. A nő egyáltalán nem bízik a férfiban, ezért mindenképpen vissza akarja szerezni a receptúrát. Első dolga, hogy ellehetetlenítse Wertheimer helyzetét, ezért gyorsan felvásároltatja az összes jázmint, mely nélkülözhetetlen alkotóeleme a neves parfümnek. Majd szép lassan ellentervet sző.
A bevonuló németek miatt változtatnia kell az elképzelésein és addig merészkedik, hogy a nácikkal is képes lenne alkut kötni, ugyanis a zsidó törvények értelmében megfoszthatná társát a cég ráeső részéből. Kicsit sem veszélytelen terv, pláne, hogy Göring is szeretné kisajátítani a Chanel céget. Ám Gabrielle Chanel nem az a nő, aki harc nélkül végignézi, hogy az, amiért egész életében keményen megdolgozott, kicsússzon a kezei közül. De a történetben akkor lesz egy újabb csavar, amikor André, Coco kedvenc unokaöccse  - s egyben legféltettebb titka -, eltűnik a fronton, s ehhez mindent be kell vetnie, hogy megtalálja, majd kiszabadítsa a hadifogolytáborból.

Coco Chanel kétségtelenül a XX. század egyik legmeghatározóbb alakja, aki nemcsak ikonná vált, de több területen bizonyított. Mélyről küzdötte fel magát, és mindig körüllengte valami titokzatosság. Coco mindent megtesz a túlélésért és nem válogat az eszközök között. Német kém válik belőle, az F-7124-es számú ügynök lesz, Westminster fedőnévvel. Egy másik arcát fedezhetjük fel a történetben, melyről eddig nem sokat olvashattunk. Itt nem a díva kerül előtérbe, hanem egy olyan nő képe, akinek a háborús időből bűnök terhelik lelkét. Rengeteg árnyalata van a személyiségének, s az különösen érdekes a történetben, hogyan válik valaki kollaboránssá. Mi vajon mit tennénk, ha a saját családunk és tulajdonunk kerülne veszélybe? Meddig mennénk el?

Érdekes volt Párizsban időzni abban az időben. Félelmetes lehetett a német uralom, látni Wehrmacht masírozni a Champs-Élysées-n. Az emberek éheztek, fáztak és rettegtek. S noha azt gondolom, néhol eléggé túlírt a regény, ennek ellenére roppant hiteles korrajzot kapunk.
Zsidók ezrei hurcolták el a városból, miközben Coco a Ritzben lakott és német szeretőt tartott, kaviárt evett és pezsgőt kortyolgatott.
Olvasmányos a történet, de annyira ellentmondásos Coco személyisége benne, hogy sokak számára negatív végkicsengése lehet. Pamela Binnings Ewen szépen egybemossa a divatikon életének valós eseményeit a róla keringő pletykákkal, ám bármi legyen is az igazság, ez a regény érdekfeszítő, szórakoztató és fordulatos.

A kötet a 21. Század Kiadó gondozásában és Perlényi-Chapman Eszter fordításában jelent meg. Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretik az életrajzi ihletésű regényeket és akik szívesen bepillantást nyernének a divat nagyasszonyának titkokkal teli életébe.

Kedvenc idézetek:

Mindannyian nyomot hagyunk, amikor cselekszünk, következményeket, amelyek tovagördülnek. Kapcsolódnak a többihez, aminek sosincs vége. Az univerzumban ezért az örökkévalóságnak köszönhetően minden mindennel kapcsolatban áll.

Egy románc elején van az a pont, amikor egy nő korlátlan hatalmat birtokol egy kapcsolatban. És ha van valaki, aki ismeri a férfi vágyának múlandó természetét, hát az Coco.

A hölgyek nem izzadnak drágám. A hölgyeknek csillámlik a bőrük.

Kukoricalisztes blini kapros krémmel és vegán kaviárral

Tudtad, hogy Coco Chanel rajongott a pezsgőért és a kaviárért? Miután a könyv végére értem, elképzeltem egy partit, ahol ő is részt vehetett. A szobát halk zsongás tölti meg, hallom, ahogy koccannak a pezsgőspoharak, a vendégek között pedig magabiztosan lavíroznak az ízlésesen megrakott tálcákkal a felszolgálók, a tányérokon pedig finomabbnál finomabb falatok sorakoznak. Természetesen a kaviár sem maradhat el, ezért arra gondoltam, kis falatkákat készítek, amolyan blini szerű lepénykéket. Oroszországban népszerű ez az étel, leginkább búzalisztből vagy hajdina lisztből készítik, de én most kukoricadarával gondoltam újra. A tetejére mindig valamilyen krém kerül, ez leginkább túrószerű, vagy inkább a créme franche-hoz hasonló dolog, és kaviárral fejelik meg, vagy lazacot tesznek rá. Ezek általában egy-két falatos palacsinták, ezért tökéletes előétel lehet.3_38.jpgHozzávalók:
A lepénykékhez:

  • fél bögre kukoricadara (a finomabb szemű)
  • fél bögre liszt
  • fél csomag sütőpor
  • 1 tk kristálycukor
  • 1 tk tengeri só
  • 1 bögre cukrozatlan növényi tej
  • 1 ek almaborecet
  • 2-3 ek margarin a sütéshez

A krémhez:

  • 1 pohár vegán tejföl
  • tengeri só, frissen őrölt bors, friss kapor ízlés szerint
  • pár csepp citromlé

A tetejére:

  • 1 kis üveg vegán kaviár (Én az IKEA Svéd Finomságok Boltjában a hűtős részen akadtam rá.)
  • friss kapor

A kukoricáslepényekhez először összekeverem egy tálba a száraz összetevőket, majd hozzáadom a nedves összetevőket is. Letakarom és szobahőmérsékleten legalább fél óráig állni hagyom, hogy a kukoricadara kellően megszívja magát. Ha úgy látom, hogy nagyon folyós, akkor pár kanál liszttel még picit sűrítem. Felhevítek egy serpenyőt, megkenem egy késhegynyi margarinnal, és egy kanál segítségével kicsi korongokat oszlatok el rajta. Amikor a széle kezd pirosodni és kis buborékok jelennek meg a tetején, megfordítom őket és megsütöm a másik oldalukat is. Ha kész, egy tányérra halmozom őket.

A krémhez alaposan kikavarom a vegán tejfölt sóval, borssal és a finomra aprított kaporral. Hozzáadok pár csepp citromlevet is.

Ezután már csak össze kell tenni a falatkákat. Minden egyes tésztakorongra teszek egy kanál kapros krémet, erre kerül egy kevés "kaviár", majd egy pici kaporággal díszítem. Tányérra helyezem őket és tálalásig hűtőbe teszem. Nemcsak finom, de mutatós előétel is!

ParféTipp: A krémbe tehetsz egy kevés fokhagymát is. A fekete "kaviár" mellett vöröset is találsz a polcokon, érdemes ezt is kipróbálni!4_29.jpg5_27.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvparfe.blog.hu/api/trackback/id/tr4516509340

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása