Tudtad, hogy óceánjaink több mint 80%-a még mindig feltáratlan? Talán ezért ragadják meg a mai napig képzeletünket a tengeri szörnyekről szóló mítoszok és legendák. Több kultúrában is szerepelnek, gondolj csak a szirénekre, a Krakenre vagy a Loch Ness-i szörnyre. Rosie Andrews debütáló regénye A Leviatán ezekkel a hiedelmekkel operál, története egyértelműen a történelmi és gótikus fikció egyik elbűvölő darabjává válhat. A kötet nemrégiben a 21. Század Kiadó KULT Könyvei között jelent meg, melyet Borbély Judit Bernadett fordításában olvashatsz. Aki szereti az efféle hangulatú regényeket, biztosan nem fog csalódni ebben sem, hiszen a sötétség, a mágia, a mítosz és a vallás pontosan úgy keveredik benne, mint a könyv borítóján megjelenő sötétkék, türkiz és arany színben tekergőző kígyók.

A történet vészjóslóan kezdődik:

Felébredt.

Azonnal nyugtalanság ébred az olvasóban, melyet Andrewsnak a regény 30 fejezetének nagy részében ügyesen sikerül fenntartania. S hogy kicsoda és micsoda ébredt fel? A kérést hamarosan a főszereplő Thomas Treadwater is felteszi. Az írónő gótikus stílusa számomra Ann Radcliffe és a Brontë nővérek regényeit idézi, különösen a sós víz és a tenger emlegetése, amely előrevetíti a szörnyeteg közeledtét és azt, hogy a szorongás és a sötétség ott bujkál a lapok között.

Bár általában nem szeretem, de most nem zavart, hogy oda-vissza ugrálunk az időben.
Vagy 1643-44-ben Észak-Norfolkban járunk, vagy jó néhány évtizeddel később, 1703-ban, egy tengertől távoli helyre érkezünk. A történet egyes szám első személyben íródott és végig Thomas Treadwater életébe láthatunk bele, attól a pillanattól kezdve, hogy hazaérkezik az angliai polgárháborúból.
Nővére Esther, levelet ír neki a frontra és kéri, mihamarabb térjen vissza, mert állítása szerint özvegy édesapjuk bajban van, és a házukba költözött új szolgálólány az összes probléma okozója. A férfi először arra gondol, húgán talán eluralkodott a féltékenység és a kicsinyes érzelmek. Ekkor még csak nem is sejti, hogy az egész világ hamarosan a feje tetejére áll.

S ahogy a boszorkányság és a sötétség elemei belépnek az életébe - Esther állítja, hogy mindez megmagyarázza apjuk hirtelen megbetegedését és rossz egészségi állapotát -, Thomast azonnal szkeptikusnak látjuk. Miközben a férfi védi testvérét, a boszorkányságot babonás ostobaságnak véli. A férfi folyamatosan a saját hitével küzd, hiszen rengeteg olyan dolgot tapasztal, melyekre nem talál magyarázatot.

Az írás remek, a karakterek pedig alaposan kidolgozottak. Nemcsak Thomas és az ő morális dilemmája foglalkoztat majd minket, hanem a női szereplők is. Esther alakja zseniális, csakúgy, mint Chrissáé, a szolgálólányé, akit korábban befogadtak a házukba. S persze a történet azért is jófajta, mert az írónő téged is be fog vinni a csőbe és az orrodnál fogva vezet majd, még akkor is, ha feketeöves nyomozó vagy és csavaros ügyességgel oldod meg a rejtélyeket.

Nem szeretnék részletesebben belemenni a cselekménybe, mert annál jobban fog működik, minél kevesebbet tud az olvasó. Mindenesetre lenyűgöző, hogy Andrews milyen jól megragadta a 17. századi gondolkodásmódot. Sok máshoz hasonlóan a reformáció által az üldöztetés és a háború miatt elszabadult borzalmak arra késztetik Thomast, hogy megkérdőjelezze saját hitét. Problémájával régi mentorához, John Miltonhoz (igen, ahhoz a John Miltonhoz, aki megírta korábban az Elveszett paradicsomot) fordul és rajta keresztül tanulunk egy kicsit a kor filozófiai kérdéseiről.

Az egész történet egy lenyűgöző képzelet arról, hogy mi történhetne, ha a Biblia részei, amelyek a szkeptikusak babonáknak neveznek, míg a hívók allegóriának tekintenek, hirtelen valósággá válnának. Vajon mi hogyan reagálnánk? A hit elég lehet, hogy alávessük magunkat Isten akaratának, vagy talán az lenne a legjobb, ha minden erőnkkel azért küzdenénk, hogy meghiúsítsuk az Ő tervét?

Citromos-fokhagymás "tejszínes" tészta fésűkagylónak álcázott ördögszekér gombával

Mivel a történetnek fontos eleme a tenger, ezért valami olyan ételt szerettem volna készíteni a könyv mellé, melyben visszaköszönnek a tengeri herketyűk ízei és állagai. Noha fésűkagylóért nem ugrottam csónakba egy halászhálóval, a citromos-fokhagymás szósszal borított tagliatelle és a pikánsra sütött ördögszekér gomba nekem hozza az elvárt ízeket. Próbáld ki, mert ez valami isteni finomság. Persze a rengeteg fokhagyma miatt nem épp randiétel, ezért csak óvatosan...Hozzávalók (2-3 adaghoz):
A tésztához:

• fél csomag tagliatelle vagy bármilyen tészta, amit szeretsz
• 2 dl növényi tejszín
• fél citrom leve
• 2 gerezd zúzott fokhagyma
• olívaolaj
• ízlés szerint só, bors, petrezselyem, chilipehely

A zúzott fokhagymát alacsony lángol egy kevés olajon megpirítom. A chilipelyhet akkor adom hozzá, amikor már majdnem kész a hagyma. Ráöntöm a főzőkrémet és közepes lángol felforralom. Ezután alacsony lángra állítom, hozzáadom a sót, a citromlevet és a frissen őrölt borsot. Még 3-4 percig rotyogtatom, végül az utolsó pár percben belekeverem az apróra vágott petrezselymet. Közben kifőzöm lobogó sós vízben a tésztát és hozzákeverem a szószhoz.

A "fésűkagylóhoz":

• 3-4 nagyobb ördögszekér gomba
• 1 ek olaj
• só, bors, pirospaprika
• 4 ek vegán vaj/margarin
• 3 gerezd zúzott fokhagyma
• ízlés szerint frissen facsart citromlé és petrezselyem

A gomba kalapját és a végét levágom. (Ezeket nem dobom ki! Pár napig még eláll a hűtőben és isteni finom omlettbe, levesbe vagy más tésztás ételbe.) A szárakat vastag korongokra vágom. Egy tányérra teszem, megkenem az egyik oldalukat olívaolajjal, megszórom egy kevés pirospaprikával, sóval és frissen őrölt borssal. Megfordítom és a másik oldalukkal is ugyanígy járok el. Egy nagy serpenyőbe közepes lángon egy kevés olajat hevítek és beleteszem a gombaszeleteket. Ne ijedj meg, hagyd csak szépen serceg a serpenyőben. Kb. 2 perc után megfordítom és azt is átsütöm. Akkor jó, ha szép aranybarna lesz mindkét oldala. Ha késznek ítélem, egy tányérra helyezem a falatokat. A serpenyő alatt nem zárom el tüzet, mert az olajhoz dobom a vegán vajat és a zúzott fokhagymát. Amikor már kezd illatozni és aranyszínű a fokhagyma, belemegy a frissen facsart citromlé és az apróra vágott petrezselyem. Leveszem a tűzről, beleteszem a gombákat és jó alaposan megforgatom a fokhagymás-petrezselymes olajban.

A tésztát tányérra helyezem, teszek rá a fűszeres fokhagymás gombából, tekerek rá némi borsot, megszórom egy kevés frissen vágott petrezselyemmel, teszek mellé egy-két citromszeletet és jóízűen elfogyasztom. Egyszerűen mennyei finomság, ebben az időben pedig nagyon jól esik ez a friss, citromos étel.