Carsten Henn: A történetsütödés

Pain paillasse, avagy a svájci gyökérkenyér

Facebook

2023. június 26. - KönyvParfé

Vannak helyzetek, amikor teljesen más irányt vesz az életünk, s bár hiába ragaszkodunk a régi, jól bevált dolgokhoz, bizony változtatnunk kell. Ez először nagyon fájdalmas és ijesztő, de a végén mégis ott dereng az újrakezdés és a boldogabb élet lehetősége. A történetsütödés Carsten Henn második regénye A könyvsétáltató után, amely szintén egy ismeretlen német kisvárosba kalauzolja el olvasóit. Azonban a főszerepet ezúttal nem egy idős úr és egy kilenc éves cserfes kislány, hanem egy fiatal és boldogtalan balerina, valamint egy Olaszországból származó pék játssza. Amellett, hogy a két könyv helyszíne megegyezik, még egy közös van bennük: igazán szívhez szólóak.

Sofie élete a tánc. Kislány kora óta tudja, hogy ez az ő útja.
Ezért annyira fájdalmas számára, amikor egy baleset miatt fel kell adnia hivatását, a társulata pedig könnyűszerrel megválik tőle és átadja helyét egy új táncosnőnek. Sofie teljesen magába roskad, még tánckoreográfusként dolgozó férje sem tud segíteni a növekvő depresszióján. De ahogy telnek a hónapok, ráeszmél, hogy muszáj keresnie valami munkát, már csak azért is, mert megvonhatják a havi járandóságát, ha nem talál sürgősen valamilyen állást. Így lyukad ki a közelben lévő kis pékségében, ahol eredetileg csak pár napot szándékozik eltölteni. De maga sem gondolta volna, hogy mennyire elvarázsolja a kenyérsütés művészete, és a halk szavú olasz pék, ahogyan a tésztával bánik. A férfi megmutatja neki, hogy a kenyérsütés sokban hasonlít a tánchoz, hisz mindkettőhöz kell érzék és ritmus. Ráadásul Giacomónak mindenre van egy bölcsessége vagy anekdotája, melyet kivétel nélkül a kenyér szeretetével állít párhuzamba.
Giacomo különös pék, akinek megvannak a saját rituáléi - vén sárkánynak nevezett régi kemence felmelegítésétől és a tészta dagasztásától egészen a kenyerek elrendezéséig a bolt eladóterében. Az üzletben dolgozik még Elsa, aki eléggé karcos a vevőkkel, valamint bejáratos Mott, a lebernyeg fülű tündéri tacskó, aki egészen otthonosan mozog a pékségben és szeret szundikálni a kemence mellett.
Sofie napról napra egyre magabiztosabbá válik és kezd gyógyulni a lelke, miközben megszereti a pékséget és a ropogós héjú veknik készítését. Rájön, hogy mint a táncban, itt is minden érzékszervére szüksége van, ha tökéletes kenyeret szeretne készíteni, Giacomo pedig azt is megmutatja, hogyan tud érzéseket belesütni a tésztába.

Sofie férje nehéz helyzetben van. Imádja feleségét és mindent megtenne, hogy boldognak lássa. Viszont miután a nő kénytelen lemondani az álmairól, teljesen bezárkózik és nem engedi közel magához. Az sem segít, hogy Florian koreográfusként még mindig a zenepalotában dolgozik. Abban a világban, amelynek Sofie már nem részese. Meg kell találniuk az utat egymáshoz, és újra meg kell ismerniük a másikat, különben elveszíthetik egymást.

Carsten Henn jó érzékkel ír regényt, remekül megteremti az atmoszférát. Összehasonlítva a szerző első könyvével, A történetsütödés egy kicsit más. Már az alapötlet, hogy a kenyérsütést és a táncot párhuzamba állította, eléggé érdekes. Megosztó lett a kötet, sokan az elsőhöz hasonlították, pedig nem szabad. Azt gondolom, hogy az összes hibájával együtt ez egy kedves írás, és nagyon sok olyan pillanat volt benne, amelyek elgondolkodtattak, például Sofie és a Florian eltávolodása vagy Giacomo szívében a szomorúság.

Minden szereplőnek megvan a saját története és egyikük sem mentes a hibáktól. Tetszik, hogy hús-vér emberekről olvashatunk, akik követnek el baklövéseket. Van aki régóta fájdalommal a szívében él és van, akit honvágy gyötör. A sztori első pillantásra könnyednek tűnik, de vannak nagyon érzelmes pillanatai és olyan titkai, melyek csak a történet legvégén kerülnek napvilágra.

Összességében ez egy szép mese az újrakezdésről. Szeretem azokat a könyveket, amelyben sok életút kapcsolódik egymáshoz, vagy hat egymásra. Henn azt is megmutatja, hogy sokkal több van az emberekben, mint ahogyan azt első látásra gondoljuk. Egy morcos arc legtöbbször lágy szívet takar, ezért mindig barátsággal, előítéletek nélkül kellene közelednünk egymáshoz. Giacomónak biztosan lenne erre is egy frappáns mondása. Talán valami olyasmi, hogy a kenyerek olyanok, mint az emberek. És minél vastagabb a külső héj, annál finomabb és értékesebb a belseje.

Pain paillasse, avagy a svájci gyökérkenyér

Mivel a történetnek fontos elemei a ropogós héjú kenyerek és egyéb pékáruk sütése és kóstolása, kézenfekvő volt, hogy valami frissen sült házi finomságot választok a könyv mellé. Kenyeret sütni nem egyszerű, rengeteg banánhéjon elcsúszhat az ember. A jó minőségű liszt és az élesztő elengedhetetlen, a dagasztásra pedig időt kell szánni, ugyanis a tészta érzi és meghálálja, ha jól bánnak vele. A nyári melegre való tekintettel próbáltam nem nagyon beizzítani a konyhai kemencét, ezért egy viszonylag egyszerű receptet hoztam. A gyökérkenyérnek is kell időt hagyni, érdemes este bekészíteni a tésztát és reggel már süthető is. Viszont az elkészítése nem bonyolult, így a kezdő házi pékek is megpróbálkozhatnak vele. Ha követed a receptben leírtakat, garantáltan isteni lesz a végeredmény!

Hozzávalók (2 db-hoz):

40 dkg kenyérliszt
10 dkg teljes kiőrlésű liszt
12 g só
3 g porélesztő
kb. 4,2 dl víz
ízlés szerint aszalt paradicsom vagy apróra vágott olajbogyó, esetleg pirított vöröshagyma

Egy nagy tálban összekeverem a kétféle lisztet, az élesztőt és a sót. Ehhez öntöm a langyos vizet, majd egy fakanál segítségével összeforgatom a keveréket. Fontos, hogy teljesen összekeveredjen, állagra nem kell simának lennie, kicsit a nokedli tésztájára fog hajazni. Folpackkal vagy egy fedővel letakarom és 8-10 órát hagyom állni. (Nyári melegben elég a 6 óra is!)
Amikor letelt az idő, egy erősen meglisztezett gyúródeszkára borítóm a tésztát. Legyen kéznél még liszt, mert kelleni fog legalább egy-két maroknyi, különben odaragad a tészta a felülethez.
A tésztát téglalap formára nyomkodom, és kb. 30-40 cm szélesre húzom, majd középen kettévágom. Ha szeretnék beletenni valamit, ennél a pontnál ízesítem. Most csak sima készült, de mehet bele apróra vágott aszalt paradicsom, olíva bogyó vagy medvehagyma.
A tészta két végét borítékszerűen behajtom és mint a bejgli készítésekor, feltekerem. Ezután csavarok rajta még egyet-kettőt az egészen, így kapom meg azt a jellegzetes csavart formát. Mivel lágy a tészta és furcsa az állaga, nem tűnik szépnek, de a sütés végeztével már szuper lesz a végeredmény.
Kibélelek egy tepsit sütőpapírral, óvatosan belehelyezem a rudakat és kb. 40 percig, konyharuhával lefedve pihentetem.
A sütőt előmelegítem 220°C-ra, betolom a kenyérkéket és 2 dl forró vízzel teli edénykét/konzervdobozt is mellé teszek, hogy párában süljön. A kenyerek méretétől függően 40-50 percig sütöm őket, majd amikor kiveszem, igyekszem még nem túl forrón befalni. Mert ilyenkor valami mennyei!

ParféTipp: A vizet kisebb adagokba add a liszthez, ha már inkább "nedves" érzete van, akkor ne menjen bele több. Ha nem akarod keverni a liszteket, készítsd csak sima kenyérlisztből. Viszont a fél kg-os mennyiséghez nem kell ebben az esetben annyi víz.

Az Animus Kiadónak köszönhetően újabb Carsten Henn történetet tarthatunk a kezünkben. Ez a szívmelengető és bájos kötet mindannyiunk szívébe belopta magát. Ismerjétek meg Sofie és Giacomó történetét, merüljünk el együtt a sütés és a pékmesterség művészetében, ha pedig mellétek áll a szerencse, meg is nyerhetitek a könyv egy példányát.

NYEREMÉNYJÁTÉK

A történet egyik legfontosabb szereplője Giacomó, a pék. Most a játékunk is hozzá és a szenvedélyéhez kapcsolódik. Minden állomáson találtok egy leírást egy pékáruról, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)