Frida Kahlo életéről már számtalan könyv íródott. Érdekes, hogy bár a 20. század egyik legemblematikusabb alkotója volt, népszerűsége mit sem csökkent. Sőt! 2002-ben, miután Salma Hayek főszereplésével játszani kezdték a mozik az életéről szóló filmet, a Frida-láz még inkább felerősödött; most pedig már festményei és arcképei köszönnek vissza ránk különböző méretű táskákról, pólókról, bögrékről. Trendivé és a tömegkultúra részévé vált, mindeközben harcos, büszke és erős nőként látjuk, valamint a nőiség és a női szenvedés jelképeként tekintünk rá. Hatása erőteljesen túlmutat a művészetek kedvelőin, így jogosan tehetjük fel a kérdést: vajon mi lehet a titka? Hogyan lehet, hogy sikere a mai napig töretlen? Caroline Bernard a Frida Kahlo és az élet színei című életrajzi ihletésű regényében méltón és hűen ábrázolja ezt a fantasztikus nőt, megmutatva Frida életének fontosabb mozzanatait, és azt, hogy mennyire rendkívüli asszony volt.

Sok mindent felírtam már a Bakancslistámra, de az egyik legtitkosabb vágyam, hogy egyszer megölelhessek egy bébielefántot. Noha tudom, hogy ez nem egy egyszerű kívánság, nem adom fel. A másik nagyon fontos tétel, hogy a közeljövőben elutazhassak Indiába. Nos, ez most egy kicsit várat magára, mindenesetre amíg próbáljuk túlélni a világban kialakult helyzetet, addig csak könyvek segítségével kalandozok egzotikus tájakra. S ezt bizony idén tényleg kihasználtam, ugyanis az elmúlt hónapokban jártam Londonban, Hongkongban, Rómában, de ellátogattam Provence legszebb kisvárosaiba is. Sejan Badani könyve A mesemondó titka szintén messzi tájakra repített, hiszen nemcsak egy család története elevenedik meg a lapokon, hanem India varázslatos világa is. 

Nagyon sokat köszönhetünk a francia cukrászoknak. Ha ők nincsenek, talán nem élvezhetjük a Tarte Tatint, avagy a híres fordított almatortát, sem az Éclair fánkot. És akkor a tojáshabos citromtortáról, más néven a Tarte citron meringuée-ról és a Macaronról még nem is ejtettem szót! Laura Madeleine nemrég megjelent regénye, az Egy cukrászmester meséje, egy olyan francia cukrászdába invitálja az olvasókat, ahol a süteménykészítés nemcsak tradíció, de művészet is. Vigyázat! Olvasni csakis akkor érdemes, ha épp nem bikinialakra gyúrsz!

Szerb Antal Utas és holdvilág című regénye az 1937-es megjelenése óta világsiker. Lassan örvénylő történet ez, melyből mindenki tud meríteni, ugyanakkor tipikusan az a könyv, mely különböző élethelyzetekben mást-mást ad.
Kicsit kilóg a magyar szépirodalmi kötetek közül, hiszen aki nem képes önfeledten belemerülni, hanem tiszta ésszel közelíti meg, az talán soha nem fogja tudni befogadni. Fura kalandozás a képzelet és a valóság határán, miközben bevezet az ember legbensőbb gondolataiba és félelmeibe. Négy éve írtam először a történetről, mely a wmn.hu oldalon jelent meg. Most, hogy újraolvastam, egészen más élményt adott. Szerb Antal ismét egy különös és varázslatos utazásra invitált, ahol szebbnél szebb olasz tájakon barangoltam és a rejtélyekkel teli múltban is elidőztem egy keveset.

Egy magamfajta könyves-gasztrobloggernek mindig megdobban a szíve, ha olyan könyvet vesz a kezébe, melyben receptek gazdagítják a történetet. Jacky Durand második regényét, az Apám receptjeit, bizonyára ezért szerettem annyira, no meg azért, mert a fő helyszín egy burgundiai kisváros vendéglője, ahol hagyományos francia ételek készülnek. A szerző évek óta járja Franciaországot, állandó munkatársa a France Culture rádiónak, étteremkritikus és gasztroblogger. A most megjelent regényében egy fiú visszaemlékezését olvashatjuk, melyben a finom és házias francia ételek mellett kirajzolódik egy klasszikus történetbe illő apa-fiú kapcsolat is. 

Joanne Harris újra és újra elbűvöl. Történeteit átitatja a varázslat és a mágia; stílusa, végtelen fantáziája és bölcs gondolatai előtt újra és újra fejet hajtok. A Csokoládé-sorozatot nagyon szeretem, a blogon olvashattál már korábban az első részről. Nem gondoltam volna, hogy lesz folytatás, de amikor megtudtam, hogy egy negyedik rész is készül, madarat lehetett volna velem fogatni. Persze az írónő most sem okozott csalódást, hiszen a történetnek ezúttal is elképesztő hangulata van: sikerült egy pillanat alatt visszarepített Lansquenet-sous-Tannes-ba, ahol találkozik a mágia és a vallás, a tradíció és a változás, valamint a csokoládé és az eper.

Elif Shafak, a díjnyertes brit-török írónő, figyelemreméltó mesélő. Törökországban és a világ minden táján népszerű, mindig képes bevonzani az olvasót a történeteibe, amelyek egyre az ember elevenébe vágnak. Regényeiben örökérvényű problémákat feszeget, legyen az vallás, politika, identitás, szexuális zaklatás. Sohasem választ könnyű témát, de nem is várunk mást egy olyan embertől, aki harcol a nők egyenjogúságáért, az LMBTQ jogaiért és a szabadságjogok betartásáért. Nemrégiben az Európa Kiadó gondozásában megjelent 10 perc 38 másodperc című regénye, mely ugyancsak nem mindennapi kérdéseket feszeget.

Kicsit mindig szomorú leszek, ha egy számomra kedves sorozat a végéhez ér. Jenny Colgan Piciny Csodák Pékségében játszódó történetei már egészen a szívemhez nőttek, de ez nem is csoda, hiszen a Mount Polbearne nevű kis sziget lakói folyamatosan tesznek azért, hogy ne legyen feléjük annyira egyhangú az élet.
Ha csak képletesen is, de szerettem betérni Polly Waterford pékségébe, melyet mindig körülleng a frissen sült kenyér illata. Jó volt megismerkedni Huckle-lel, Kerensával, Reubennel, Jaydennel, Florával és természetesen Neillel, a tüneményes lundával.