Szerb Antal Utas és holdvilág című regénye az 1937-es megjelenése óta világsiker. Lassan örvénylő történet ez, melyből mindenki tud meríteni, ugyanakkor tipikusan az a könyv, mely különböző élethelyzetekben mást-mást ad.
Kicsit kilóg a magyar szépirodalmi kötetek közül, hiszen aki nem képes önfeledten belemerülni, hanem tiszta ésszel közelíti meg, az talán soha nem fogja tudni befogadni. Fura kalandozás a képzelet és a valóság határán, miközben bevezet az ember legbensőbb gondolataiba és félelmeibe. Négy éve írtam először a történetről, mely a wmn.hu oldalon jelent meg. Most, hogy újraolvastam, egészen más élményt adott. Szerb Antal ismét egy különös és varázslatos utazásra invitált, ahol szebbnél szebb olasz tájakon barangoltam és a rejtélyekkel teli múltban is elidőztem egy keveset.

A történet Olaszországban játszódik, ugyanis Mihály és Erzsi velencei nászútjára indul. De egyikük sem gondolja, hogy közös utazásuk milyen hamar véget ér. A férfi egy borozgatós este alkalmával beavatja feleségét kamaszkora megrázó és feledhetetlen történeteibe, a nosztalgikus elbeszélések és szereplői pedig egyszer csak megelevenednek.
Először felbukkan Szepetneky János, aztán Ervin hallat magáról, akiről később kiderül, időközben Páter Szeverinusz lett, és egyre többet kísérteti Ulpius Tamás és Éva képe. Eközben Erzsi mindinkább háttérbe szorul, és rá kell jönnie, mennyire nem ismeri férjét.
Pár nappal később Mihály véletlenül rossz vonatra száll, és kettejük utazása itt véget is ér. A férfi úgy dönt, nem megy vissza a feleségéhez, inkább bujkálásba kezd, remélve, megtalálja önmagát. A történet erről a belső utazásról szól, bemutatva a vívódást, a fiatalkorba visszavágyódást, a kötődést és a halálvágyat.

Nehéz erről a könyvről értékelést írni, mert annyi minden van benne. Kicsit elvont, a misztikum és a halálkultusz is erősen jelen van benne, ugyanakkor annyira szépen megkomponált mű, hogy megfogja az olvasót. Úgy tettem le a könyvet, hogy nem okozott hatalmas katarzist. De mivel napok múltával is eszembe jutott egy-egy részlet, és felütöttem a kötetet néhány megjelölt idézetnél, rájöttem, hogy mégis a hatása alá kerültem.

A könyv szereplői és szellemalakjai mind lázadók, afféle különcök, akik próbálnak beolvadni a normális, átlagos életbe. Azt gondolom, ez egyiküknek sem sikerült, nem tudtak igazán felnőni, mert rabul ejtette őket a diákélet és az akkoriban megélt közös „kalandok”. Mert ahogy Szerb Antal megfogalmazza:

Nosztalgia ellen nincs orvosság.

Éva alakja folyamatosan felsejlik, olvasás közben érezni lehet, hogy amíg nem találkoznak, Mihály képtelen lesz kiverni a fejéből. Valamiféle nosztalgikus vágyódás állapotába kerül, és addig lehetetlen kilépnie ebből a szentimentális zuhanásból, amíg nem áll megint szemtől szemben a nővel.

2016-ban olvastam először, és most azért újráztam, mert nem bírtam ellenállni a Libri és a Scolar Kiadó gondozásában megjelenő pipacsos borítós, belül gyönyörűen illusztrált csodakötetnek. Szerintem a borító nem egészen illik a történethez, én biztosan nem ezt választottam volna hozzá, de annyira szép, hogy ezen nem is lamentálok. A belseje szintén fantasztikus, ugyanis egész oldalas színes illusztrációk gazdagítják, melyeket Nagy Norbert készített. 

Itthon és külföldön is népszerű ez a könyv, mert a hangulatos leírások mellett egy időtálló remekmű. Azt szokták mondani erre a regényre, hogy a világirodalom egyik legkülönlegesebb utazása. Van benne valami… elvégre mindenki keresi önmagát. 

Kedvenc idézeteim:

– Semmi baja – mondta az orvos –, csak valami rettenetes kimerültség. Mit csinált maga, hogy ennyire elfáradt?
– Én? – kérdezte Mihály eltűnődve. – Semmit. Éltem.

– Szeretsz nem tudni magadról?
– Hogyne. Az egyetlen dolog, amit szeretek.

A pénz egyszerűen nem számít ott, ahol a lényeges dolgok számítanak. Pénz mindig kell, hogy legyen, és ha az ember nem törődik vele, akkor van is mindig. Hogy mennyi és meddig és honnan, az egészen lényegtelen. Aminthogy minden lényegtelen, ami a pénzzel összefügg. Pénzért semmit sem kaphatsz, ami fontos, és amit pénzért kaphatsz, az esetleg életszükséglet, de nem fontos. Sosem az kerül pénzedbe, amiért igazán érdemes élni. Egy krajcárodba sem kerül, hogy szellemed be tudja fogadni a dolgok ezerféle nagyszerűségét, a tudományt… De a nyárspolgárok már oly régóta abból élnek, hogy ellátják egymást a lényegtelen és pénzbe kerülő dolgokkal, hogy már el is felejtették azokat a dolgokat, amik nem kerülnek pénzbe, és azt tartják lényegesnek, ami sokba kerül… A pénzt nem szabad tudomásul venni. El kell fogadni, mint a levegőt, amit az ember beszív, és nem kérdi, hogy honnan jött, ha nincs szaga.

Paradicsomszószos gnocchi

Mihály egy alkalommal gnocchit vacsorázik, de talán ha nem ezt rendelné, akkor is ezt készíteném a könyv mellé. A helyszín Olaszország, bebarangoljuk Velencét és Rómát is. Nyári estéken olvasva nekem jól átjött az olasz nyár könnyed hangulata. Észrevetted, hogy szinte mindenkinek a spagetti és a pizza jut először eszébe erről az országról? Pedig a házi gnocchi is isteni, egy klassz szósszal pedig igazi lakoma. Hoztam is egy nagyon paradicsomos verziót, amivel garantáltan istennő leszel!A tésztához:

• 1 kg főzni való, lisztes burgonya
• 1 tk só
• kb. 125 g liszt
• szerecsendió (opcionális)

A krumplit héjastól puhára főzöm, aztán meghámozom. Miután kihűlt alaposan összetöröm, hozzáadom a sót, a szerecsendiót és kis adagokban a lisztet. Jól formázható, rugalmas tésztát kell kapjak. Ezt kisebb golyókra osztom szét, majd lisztezett deszkán megsodrom és a rudakból körülbelül egy centis darabokat vágok. Oválisra formázom a kezeimmel, és egy villával barázdákat nyomok az egyik oldalára. Ha ez kész van, lobogó vízben néhány perc alatt megfőzöm. (Ha időzavarban vagy, megteszi az előre elkészített gnocchi is, de azzal tutira nem lesz olyan finom...)

A szószhoz:

• 4 nagy paradicsom meghámozva és kockára vágva, vagy 1 konzerv darabolt paradicsom
• kb. 1 dl növényi tej (zab vagy szója, mert ezek krémesebbek)
• negyed bögre sörélesztő pehely
• fél piros paprika
• 1-2 gerezd fokhagyma
• só, bors
• chili ízlés szerint
• bazsalikom

A paradicsomot, a növényi tejet, a sörélesztő pehelyt, a paprikát, fokhagymát, sót, borsot és chilit egy nagy turmixgépbe teszem és alaposan összeturmixolom. Előveszek egy serpenyőt, beleöntöm a szószt és felforralom. Ebbe forgatom bele a kifőtt gnocchikat, alaposan összekeverem, hogy a szaft mindenhol jól átjárja. Összemelegítem az egészet, végül megszórom bazsalikommal, és azonnal tálalom. Vigyázni kell vele, mert rettenetesen addiktív!