Egyél velem könyvet!

KönyvParfé

KönyvParfé

Caroline Bernard: Frida ​Kahlo és az élet színei

Frida Kahlo cukkinisalátája

2020. december 08. - KönyvParfé

p1090398.jpgFrida Kahlo életéről már számtalan könyv íródott. Érdekes, hogy bár a 20. század egyik legemblematikusabb alkotója volt, népszerűsége mit sem csökkent. Sőt! 2002-ben, miután Salma Hayek főszereplésével játszani kezdték a mozik az életéről szóló filmet, a Frida-láz még inkább felerősödött; most pedig már festményei és arcképei köszönnek vissza ránk különböző méretű táskákról, pólókról, bögrékről. Trendivé és a tömegkultúra részévé vált, mindeközben harcos, büszke és erős nőként látjuk, valamint a nőiség és a női szenvedés jelképeként tekintünk rá. Hatása erőteljesen túlmutat a művészetek kedvelőin, így jogosan tehetjük fel a kérdést: vajon mi lehet a titka? Hogyan lehet, hogy sikere a mai napig töretlen? Caroline Bernard a Frida Kahlo és az élet színei című életrajzi ihletésű regényében méltón és hűen ábrázolja ezt a fantasztikus nőt, megmutatva Frida életének fontosabb mozzanatait, és azt, hogy mennyire rendkívüli asszony volt.

A kötet három fő részre tagolódik. Az elsőben 1925-öt írunk és megismerhetjük a fiatal, alig tizennyolc éves Fridát, aki rendkívül bájos, tele van energiával és életörömmel. Már korán betegséget diagnosztizálnak nála, de miután komoly balesetet szenved, hosszú időre ágyba kényszerül. Gerince és csípője súlyosan károsodik és ezért egy merev gipszfűzőt kell hordania. Hogy gondolatai elterelődjenek a fájdalmairól, a festésbe menekül, majd a festészet iránti rajongása  és egyedi képei vezetik a híres festő, Diego Rivera karjaiba.
A második szakaszban már Diego feleségeként láthatjuk, ebben a részben bepillantást nyerünk egy olyan szenvedélyes kapcsolatba, mely a meg nem született babák miatt egyre szomorúbb és keserűbb lesz. Itt már egy olyan nő alakja kezd körvonalazódni, aki egyre keményebb a folyamatos csalódásoktól, ugyanakkor nem fél megmutatni az érzéseit sem. Frida rendületlenül keresi önmagát, ez az út pedig nyomon követhető a festményein is. Képei egyre inkább hatnak a szemlélőkre, a saját arcképei és a rengeteg szín, melyet használ egészen egyedi, talán néhol zavarba ejtő is. Még bontogatja a szárnyait, de már érezhető, hogy nagy dolgokat fog véghez vinni.
A harmadik rész a szárnyalásról szól. Itt már egy olyan nő alakja elevenedik meg a lapokon, aki megtalálja önmagát, és akinek minden egyes porcikája élni akar. Fittyet hány a konvenciókra: szívesen hord mexikói népviseletet, hajába színes virágokat tűz, hirdeti a szabad szerelmet. Eleinte meghökkentő, olykor megbotránkoztató a környezete számára, végül épp ez teszi egyedivé.
Élete mindvégig küzdelmek sorozatából áll, a fájdalom, melyet folyamatosan el kell viselnie, hű társává szegődik. Mindezt a szenvedést felszegett állal tűri; gúnyosan, már-már kihívóan mosolyog rá, megmutatva minden nőnek, hogy a kemény sorsot és a szenvedést is lehet méltósággal viselni, s helyette az életet választani. 

Érdekes volt végigolvasni megint ezt a kivételes életutat, és érzékelni a folyamatos változást. Frida rajongóként nem kaptam túl sok plusz információt róla, mégis jól esett elmerülni ennek a rendkívüli nőnek a történetében. Mindannyian tanulhatunk tőle. Harcos és forradalmár volt, egy olyan asszony, akinek volt elég bátorsága szabad és önálló életet élni, s aki nemcsak a festészetben, de a politikában is úttörőnek számított. 
Frida habzsolta az életet, miközben rengeteg lemondás és kitartás is jellemezte. Szerintem ő az a fajta asszony, akivé egy kicsit minden nő válni szeretne. Csak ki jobban, ki kevésbé meri felvállalni azt az énjét, aki valójában lenni szeretne...

Caroline Bernand megmutatta Frida nőies és művészi oldalát, ugyanakkor az igazáért küzdő és feminista nő is jelen van. De a történetben igazán Frida és Diego kapcsolata  kap jelentősebb szerepet, mely kimondottan viharos volt. Elképesztő dinamika jellemezte kettejük közös életét. Házasságuk egy idő után megromlott, és miután kimondták a válást, Frida számtalan nagyvárosban megfordult. De akármerre vezetett az útja, csakis Diego után, a nála jóval idősebb férfi után érzett keserű sóvárgást. Nem meglepő, hogy életük újra összefonódott, de hát mi más történhetne két olyan emberrel, akik egymás tükörképei és lelkitársai?

A kötet a Kossuth Kiadó életrajzi ihletésű sorozatában jelent meg. A sorozatból már olvashattál a blogon a Coco Chanel és a szerelem illata című regényről, de hamarosan Édith Piaf és Alma Mahler is terítékre kerül. Szeretem ezeket a könyveket, mert mindegyik egy-egy igényesen megírt történet. Az pedig csak hab a tortán, hogy gyönyörűek egymás mellett is a polcon, köszönhető az egységes és szép borítóknak. Azt hiszem, karácsonyi ajándéknak sem utolsók...

A jövő tele volt színekkel és titkokkal, amelyek csak arra vártak, hogy ő kíváncsian és boldogan felfedezze és megfejtse őket. És most? Már nincsenek titkok. Semmi sincs, ami még eljöhetne. Mintha villám világította volna meg a földet, hogy minden szegletét fénybe borítsa. Frida bolygója a fájdalom bolygója lett, átlátszó, mint a jég, mögötte pedig üresség volt.

Én majd a festészetemben élek, gondolta dacosan. Az élet túl szép, túlságosan színes ahhoz, hogy csak elviseljük. Én élvezni akarom, örömöt érezni és szeretni akarok!

– A képeimben önmagam keresem. Azt, ami az átkozott baleset után megmaradt belőlem. Összetörtem abban a buszban, és a képeimben megpróbálom újra összerakni magam. Azt keresem, ami összeköt az élettel.

Frida Kahlo cukkinisalátája

Frida nemcsak kivételes festőművész volt, hanem rendkívül jó szakács is. Szerette a jó társaságot, ezért gyakran rendezett férjével, Diego Riverával közös házukban ünnepi vacsorákat. 2002-ben megjelent egy szakácskönyv, mely tartalmaz jó pár figyelemre méltó fogást Frida receptes könyvéből. A kötetben szerepel egy cukkinisaláta is, amely pont annyira izgalmas, mint a megalkotója. Ezt egyébként egy olyan lakomán szolgálták fel először, ahol Carlos Chávez és Nelson Rockefeller mexikói zeneszerző is részt vett. Az ételnek nagy sikere volt, ezért arra gondoltam, mi lenne, ha megidéznénk egy ilyen partit és egy nagy tányér friss, tökéletesen grillezett saláta mellett egy jóízűt beszélgetnénk? Jól hangzik, ugye? Ehhez nincs szükség másra, mint néhány cukkinire, egy pár puha avokádóra, kevés sós sajtra és némi fűszerre. Persze egy kicsi vegánosításon átesett a recept, de nem hiszem, hogy Frida ezt bánná...
2_32.jpgHozzávalók (6-8 főre):

  • 6 kis cukkini felszeletelve
  • 2 érett avokádó felszeletelve
  • 8 ek olívaolaj
  • 3 ek vörösborecet
  • 1 tk só
  • fél tk cukor
  • 10 dkg sós sajt, nálam vegán feta
  • korianderzöld
  • frissen őrölt bors (ízlés szerint)

Egy üvegben alaposan összerázok 6 evőkanál olívaolajat a vörösborecettel, a sóval és a cukorral, majd a tálalásig félreteszem. Egy nagy serpenyőben felhevítem a maradék olajat, és közepes hőfokon aranysárgára sütöm rajta a cukkiniszeletek mindkét oldalát. Tányérra halmozom a zöldségeket, rápakolom az avokádó szeleteket, meglocsolom az öntettel, rámorzsolom a sós fetát és kap némi frissen őrölt fekete borsot is. A végén pedig megkoronázom az egészet a durvára vágott korianderrel. Nem hittem volna, hogy valaha lelkesedni fogok egy meleg salátáért, de ez tényleg nagyon finom. Ráadásul még így, önálló fogásként is megállja a helyét.

ParféTipp: Korianderzöld hiányában tökéletes hozzá a bazsalikom, a menta, a friss kapor és a petrezselyem is.
És ha lehetőséged van rá, nyáron izzítsd be a kerti grillt, mert mennyei, füstös íze lesz tőle a cukkininek.3_32.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvparfe.blog.hu/api/trackback/id/tr7716197852

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása