Szikrázóan süt a nap, ragyogó kék az ég; kétségtelen, hogy ilyen fantasztikus időben a legtutibb hely a vízpart. Irány a Velencei-tó, a Balaton, vagy valamelyik fürdőváros! Tessék lazítani, pancsolni a kellemes hőmérsékletű vízben és élvezni a gondtalan nyarat. Persze aki nem szeret csobbanni, annak a túrázás lehet a tökéletes kikapcsolódás. Rengeteg felfedezésre váró, csodálatos hely található Magyarországon, melyekhez érdemes ellátogatni. Fiala Borcsa legújabb ifjúsági regénye a Balatoni nyomozás, a Balaton északi partjára invitálja az olvasókat, s amellett, hogy bebarangolhatjuk főszereplőinkkel a Káli-medencét, egy izgalmas nyomozásban is részt vehetünk.
Hallottál már Gwyneth Paltrow csokis chia pudingjáról? Kíváncsi vagy, hogy mit eszik Snoop Dogg, amikor szomorú? Jó lenne belesni Freddie Prince Jr. konyhájába? És vajon Coolio milyen fogásokat dob össze, ha vendégeket vár? Összegyűjtöttem néhány híresség szakácskönyvét, akikről nem is gondoltam korábban, hogy ennyire ügyesen forgatják a fakanál!
David Baddielről korábban már olvashattál a blogon. Anno a 
Nemrégiben olvastam egy cikket arról, hogy az életben való boldogulás szempontjából az érzelmi intelligencia (EI) sokkal fontosabb, mint az értelmi (IQ). Sok felnőtt úgy nőtt fel, hogy nem tanulta meg felismerni a benne rejlő érzelmeket. Ismeri a dühöt, a szorongást, a szomorúságot, ám nem képes arra, hogy ezeket az érzéseket a megfelelő formában kifejezze. Pedig ha megnevesítjük a bennünk dúló érzelmeket, kevésbé vagyunk kiszolgáltatva nekik és határozottabban irányíthatjuk életünket. Ugyanilyen fontos, hogy mások érzéseire is figyeljünk, hiszen aki empatikus, jobban tud reagálni dolgokra, és könnyebben érvényesül. Mindenkinek van érzelmi intelligenciája, viszont nem árt vele foglalkozni. 
Ma lettem 36 éves. Az elmúlt években rengeteg jó és rossz dolog történt velem, de egyvalami sosem változott: belül mindvégig gyerek maradtam. Igaz, lélekben néha öregebbnek érzem magam a koromnál, míg máskor sokkal fiatalabbnak, mindenesetre az biztos, hogy sohasem leszek sótlan felnőtt. Szeretem a szappanbuborékokat, a rózsaszínű fürdőbombákat és a bárányfelhőket. Még mindig megakad a szemem a színes, idióta mintás pamutzoknikon, és odáig vagyok a dilis konyhai kiegészítőkért. Egész évben várom a húsvétot, a Mikulást és a karácsonyt. Hiszek a Télapóban, a Fogtündérben és az unikornisokban. Az unikornisokban a leginkább, ugyanis a remény, az ártatlanság és a tisztaság örök szimbólumai. Meg még ezeknél is többek! Őszintén szólva ezidáig nem találkoztam eggyel sem, de az szinte bizonyos, hogy gyönyörű fehér paripák, egyenes, hosszú szarvval a homlokukon, melyek gyógyerővel bírnak. Aranyszínű patáikkal felhőkön táncolnak, léptük nyomán csilingelő gyerekkacajokat hallani, vattacukor illatuk van és szivárványszínűt pukiznak. Ugye, hogy pompás varázslények?
Néha eljátszadozom a gondolattal, hogy vajon gyermekkorunk kedvelt mesehősei milyen életet élnének napjainkban? A Kockásfülű nyúl bizonyára a helikopteres mentőknél kapna állást, hiszen propellernek használt hosszú fülei segítségével könnyedén szeli az eget, így hihetetlen gyorsan képes segíteni a bajba jutott embereken. Szerintem Pom Pom a Fővárosi Nagycirkuszban dolgozna illuzionistaként, és bámulatos sebességgel alakulna át szőrpamaccsá, parókává, egyujjas kifordított bundakesztyűvé, szobafestőpemzlivé, vagy papucs orrán pamutbojttá. A Süsüből ismert Sárkányfűárus, minden bizonnyal egy menő éttermet vezetne, tele ínycsiklandozó ételekkel, melyek a természetben fellelhető növények hihetetlen sokszínűségét hivatottak bemutatni. És ha csak egy kis esze van, Beh Mariannt fogadja fel séfnek! Igen, úgy gondolom ő lenne a legjobb választás erre a feladatra. Boszorkányos ügyességgel készítene ízletes ételeket, melynek friss fűszereit az általa művelt kert növényei adnák. Mmmm, érzem is a fenséges illatokat!