Egyes helyeken csokiszósszal meglocsolva, diótöltelékkel, enyhén rumos ízű lángoló palacsintaként szervírozzák, noha az eredeti receptnek aligha van köze ehhez a finomsághoz. Sőt, elszeretnék oszlatni egy tévhitet is, ugyanis a Gundel-palacsinta nem az 1956-ban elhunyt híres vendéglős, Gundel Károly titkos receptjeinek egyike, hanem Márai Sándor, jobban mondva felesége nevéhez köthető.
A Kassán született író, költő húszévesen ismerkedett meg Metzner Ilonával, vagyis Lolával. 1923-ban összeházasodtak, és a leírások szerint az anyakönyvi hivatalból kilépve, belefutottak Karinthy Frigyesbe. 1940. októberét írtunk, amikor Karinthy Rendelés előtt című novellájából színdarab készült, és Márai is meghívást kapott feleségével az eseményre.
A premier utáni bankettre nem akartak üres kézzel érkezni, ezért Lola, családjának egyik jól bevált desszertjével kedveskedett a vendégeknek. Nem is gondolta, hogy a dióval, mazsolával töltött csokis palacsinta ekkora sikert arat majd. A meghívottak között tartózkodott Gundel Károly is, akinek annyira ízlett ez az édesség, hogy Márai-palacsinta néven felvette vendéglője étlapjára. Az évek során kicsit változtak az összetevők, finomítottak rajta egy keveset: az eredeti egyáltalán nem lángolt, és elég markánsan érződött benne a rum íze.
Több leírásban olvastam, hogy 1949-ben, a Márai házaspár emigrációját követően nem szerepelhetett Márai-palacsintaként az étlapon, ekkor keresztelték át Gundel-palacsintává. Természetesen ennek az isteni desszertnek a mai napig töretlen sikere van, és a Gundel étterem étlapján állandó helyet foglal el.
Gundel-palacsinta
Kicsit csaltam, mert nem az eredeti receptet sütöttem meg, hanem egy vegán verziót választottam, vagyis tej- és tojásmentesen készültek. Próbáld ki te is, mert iszonyatosan finom!
Hozzávalók:
A tésztához
- 60 dkg liszt
- fél csomag sütőpor
- egy csipet só
- 5 dl növényi tej
- 8-9 dl szénsavas víz
- kb. fél dl olaj
A töltelékhez:
- fél kg darált dió
- 1 dl növényi tejszín
- 25 dkg nádcukor
- mazsola (ízlés szerint)
- 1 narancs vagy citrom reszelt héja
A csokiöntethez:
- 2,5 dl víz
- 5 dkg nádcukor
- 5 dkg kakaópor
- 1 tk keményítő
- 10 g növényi margarin
- rum, rumaroma (opcionális)
Az olajon kívül a palacsintatészta hozzávalóit csomómentesre keverem. Ha túl sűrűnek érzem, egy kevés szénsavas vízzel vagy tejjel dúsítom. Ha hígabb a kelleténél, lisztet teszek hozzá. Nehéz belőni, mert liszt és liszt között is sok különbség van, de úgyis érezni fogod sütés közben, hogy milyen az állaga.
A palacsintasütőben kevés olajat forrósítok és egy merőkanálnyi tésztát oszlatok el bele. Mindkét oldalát aranybarnára sütöm.
A töltelékhez a tejszínt és a cukrot összemelegítem. Az egészet a darált dióra öntöm, belereszelek egy narancs/citrom héját, hozzádobok egy marék mazsolát és alaposan összekeverem. Ha nem elég krémes, növényi tejszínnel, vagy pár kanál növényi tejjel lazítom.
A csokiöntethez felteszem melegedni a vizet és a cukrot. Ha már kezd forrni, beleöntöm a kakaóport és a keményítőt, majd sűrűre főzöm. Amikor már jó krémes, leveszem a tűzről, hozzákeverem a margarint és ízlés szerint öntök hozzá egy kevés rumot vagy rumaromát.
És ezután jön a palacsinták összerakása: megkenek mindegyiket egy kanálnyi diós töltelékkel, félbe hajtom, majd még egyszer, hogy takaros kis háromszögeket kapjak. Tányérra helyezem őket, meglocsolom a csokiöntettel, megszórom egy kevés durvára darabolt dióval és puszilom is be. Mennyei finomság, és rendkívül addiktív...
