Ma lettem 36 éves. Az elmúlt években rengeteg jó és rossz dolog történt velem, de egyvalami sosem változott: belül mindvégig gyerek maradtam. Igaz, lélekben néha öregebbnek érzem magam a koromnál, míg máskor sokkal fiatalabbnak, mindenesetre az biztos, hogy sohasem leszek sótlan felnőtt. Szeretem a szappanbuborékokat, a rózsaszínű fürdőbombákat és a bárányfelhőket. Még mindig megakad a szemem a színes, idióta mintás pamutzoknikon, és odáig vagyok a dilis konyhai kiegészítőkért. Egész évben várom a húsvétot, a Mikulást és a karácsonyt. Hiszek a Télapóban, a Fogtündérben és az unikornisokban. Az unikornisokban a leginkább, ugyanis a remény, az ártatlanság és a tisztaság örök szimbólumai. Meg még ezeknél is többek! Őszintén szólva ezidáig nem találkoztam eggyel sem, de az szinte bizonyos, hogy gyönyörű fehér paripák, egyenes, hosszú szarvval a homlokukon, melyek gyógyerővel bírnak. Aranyszínű patáikkal felhőkön táncolnak, léptük nyomán csilingelő gyerekkacajokat hallani, vattacukor illatuk van és szivárványszínűt pukiznak. Ugye, hogy pompás varázslények?

Amy Krouse Rosenthal mesekönyvének főszereplője Uni, az unikornis. Ő egy gyönyörű és tökéletes egyszarvú (naná!), akinek szilárd meggyőződése, hogy kislányok márpedig léteznek. A többi unikornis csak nevet rajta, és még a szülei is azt remélik, csemetéjük hamarosan majd kinövi ezeket a bolond gondolatokat. De Unit senki és semmi sem tántoríthatja el a hitétől. Szívesen olvas kislányokról és szereti lerajzolni őket. Érzi, hogy létezik valahol egy embergyerek, aki a legjobb barátja lesz, és együtt varázslatos dolgokat csinálnak majd.
Ugyanakkor valahol nagyon messze valóban él egy szőke kislány, aki hisz az unikornisokban, de körülötte mindenki kineveti ezért. Ám mindez nem számít, mert pontosan tudja, hogy valahol van egy különleges egyszarvú, aki a lelki társa lesz.

Ez nem egy klasszikus mesekönyv, inkább amolyan megfordított unikornis-történet, melynek tanulsága, hogy teljesülhetnek álmaink. Olyan kislányoknak (és örök gyerekeknek) készült ez a könyv, akik szeretik az unikornisokat, és tudják, varázslények léteznek. Akik hisznek a csodákban, és akik szerint élnek valahol koboldok, hétfejű sárkányok és tündérkeresztanyák. Akik tudják, hogy a felhők tetején, vagy a szivárvány fölött egy másik világ épp arra vár, hogy felfedezzék.Az iszonyatosan cuki illusztrációkat Brigette Barrager készítette. Tele vannak élettel, vidámsággal; a jókedvről sok-sok csillag, szivárvány, hullámvonal és harsány szín gondoskodik. Szerény véleményem szerint elbírt volna még egy kis csillámport a történet, és kicsit csalódottan konstatáltam, hogy szemernyi vanília illat sem érződik a lapokon, mindenesetre Pély Barna szavajárásával élve, így is átjött belőle minden.

Hiszek a képzelet erejében, mert nincs abban semmi rossz, ha valaki időnként elmerül a gondolataiban és önmagára fókuszál. Az álmok, az álmodozás és a képzelet fontosak, a legkisebbeknek pedig még inkább, hiszen a gyerekkori képzeletvilágnak helye van az életünkben. 
A mese nemcsak egy örömforrás, hanem akár egy feszültségteremtő és feszültség-levezető funkciót is elláthat.
Bennük bármi megtörténhet és persze bárki szerepelhet, legyen az törpe, vasorrú bába, égig érő fa, vagy épp egy óriás. A gyerekeket kreativitásra sarkallhatja, mozgósíthatja a képzeletet, magabiztossá tehet.
Egy történet akár azt is megtaníthatja nekünk, hogy az álmok valóra válhatnak, csak igazán hinnünk kell bennük.
Mint az unikornisokban... hiszen léteznek. Miért is ne?

Kedvenc idézetem:

Uni gyakran álmodozott arról,
    hogy mi mindent tudnának
    csinálni ők ketten: egy igazi
    unikornis és egy igazi kislány.

Vágtáznának a mezőn.

Pörögnének és forognának a napsütésben.

Együtt járnák az erdőt, és minden
      bajba jutott kis lényen segítenének.

Vagy csak üldögélnének kettesben,
     és megbeszélnék az élet fontos dolgait.

De természetesen és legelsősorban úgy csúsznának le együtt a szivárványon, akár egy csúszdán.

Unikornisos tejbegríz

Az étel végtelenül egyszerű és gyors. Bár ez nem is baj, hiszen itt inkább a tálaláson van a hangsúly. Készíthetsz vanília pudingot, tejberizst vagy tejbegrízt is, egy unikornisnak álcázott pohárból mindjárt más élmény lesz kikanalazni az édességet. Nekem a pillanatok alatt elkészíthető tejbegrízre esett a választásom, amelyhez növényi tejet használtam.Hozzávalók:
A tejbegrízhez:

• 1 liter kókusztej
• 4 evőkanál barnacukor
• 9 evőkanál búzadara

A dekorhoz:

• 4-5 db kisebb méretű befőttesüveg
• papírvirágok vagy dekorgumiból készült virágok
• arany/ezüst csillámos dekorgumi
• fehér és rózsaszín dekorgumi
• fekete öntapadós fólia vagy fekete üvegfilc
• ragasztó

A befőttesüvegeket dekorálom először. Fekete öntapadós fóliára lecsukott szemeket rajzolok, kivágom és felragasztom az üvegek külső felületére. Ha nem szeretnél pepecselni ezzel, használj üvegfilcet.
Ezután jönnek a lapkák! Az arany/ezüst csillámos dekorgumiból háromszögeket vágok ki és a tetők közepére rögzítek egyet-egyet. A fehér és rózsaszín dekorgumiból füleket készítek és az unikornis szarva mellé ragasztom őket. Ezután jönnek a virágok, amivel a fejeket díszítem. Kész is van az unikornis, már csak a tejbegrízt kell megfőzni.

Felteszem a kókusztejet a cukorral közepes lángra melegedni. Amikor felforrt, beleszórom a búzadarát, és állandó keverés mellett addig főzöm, amíg besűrűsödik. Beleöntöm a grízt az üvegekbe, langyosra hűtöm és rájuk csavarom a tetőket. Készítsd elő a kiskanalakat és zsebeld be a boldog mosolyokat. A gyerekek (is) imádni fogják!

ParféTipp: Gazdagítsd a kedvenc gyümölcseiddel, így még egészségesebb és tartalmasabb lesz az édesség.