David Baddielről korábban már olvashattál a blogon. Anno a Tökéletes szülő kerestetik helyes, könnyed olvasmánynak bizonyult, most pedig a szerző második, magyarul megjelenő regényét vettem górcső alá. A  Manó Könyvek gondozásában megjelenő Szupererő kattintásra egy igazi gyerekmágnes, köszönhető ez annak, hogy a videojátékos tematika elég sok gyereket képes berántani. Baddiels egy nagyon érdekes és egyedi témát talált, és ha azt gondolod, hogy ez egy ízig-vérig fiús könyv, tévedsz. Biztos vagyok benne, hogy a történet üzenete nem csak a fiúkat, hanem a lányokat is megszólítja majd.

Főszereplőink egy ikerpár: Fred és Ellie, és mint ahogy az ikreknél lenni szokott, nagyon egy rugóra jár az agyuk. Közös szenvedélyük is van, mégpedig a videojátékok. És mi tagadás, elég jók bennük! Más dolgokban viszont már nem ilyen ügyesek. A fociban lenne mit fejlődni és az iskolai szenyózásokkal sem tudnak mit kezdeni.
Szüleik túlságosan elfoglaltak, Eric-et jobban érdekli, hogy egy újabb a baconös szendvicset egyen, míg Janine állandóan a tévé előtt ül, hogy a Pénz a padláson című televíziós műsort bámulja. Na igen, ez nem épp a legideálisabb családkép...
Egy nap szörnyű baleset történik: Eric, a baconös szendvicsektől kipárnázott testével véletlenül ráül Ellie kontrollerére. Az ikrek nem tudnak így otthon játszani, ezért az iskolai  laptopot próbálják használni. Ekkor ismerkednek meg a képernyőn felbukkanó Fura Fazonnal, akitől egy különleges kontrollert kapnak. Eleinte úgy tűnik, ez az új cucc nem kompatibilis a régi játékaikkal, de aztán érdekes dolgok kezdenek történni: irányítani tudják egymást a segítségével, és a legvadabb álmaikat is valóra tudják vele váltani. Hamarosan Fred úgy rúgja a bőrt, mint egy profi játékos, Ellie pedig a külsején kap egy kisebb fazonírozást: lekerül a szemüveg, a fogszabályzó és egy dögös, Disney-hercegnőre hasonlító lány néz vissza a tükörből. Minden szép és jó, egészen addig, míg Isla és Morris, az iskolai terrorizáló testvérpár rá nem jön a titokra. Az igazi bajok viszont akkor kezdődnek, amikor a kontroller merülni kezd, ugyanis nem lehet feltölteni.

Ez a könyv kiforrottabb és izgalmasabb, mint az előző, érezhető rajta, hogy Baddiel megtalálta a hangját, és sokkal magabiztosabban nyúl a történethez. Összeszedettebben és kifinomultabban mesél, a sztori szépen építkezik, a karakterek pedig nagyon helyesek. Vicces szóhasználatokban most sincs hiány, és a kiszólogatós lábjegyzetek még inkább fokozzák az élményt.
És mint ahogy David Walliams és Tony Ross, úgy David Baddiel és Jim Field is remek párost alkotnak. Field most is fantasztikus illusztrációkat készített a történethez, ezek mindegyike aprólékos, jól kidolgozott munka. Bár mindegyik kép fekete-fehér, mégis mintha élnének rajtuk a szereplők. Zseniális és nagyon mai ez a videojátékos történet. Sok gyerek számára ismerős lesz a környezet, hiszen olyan játékokból merít ihletet a szerző, mint például a Minecraft, FIFA vagy épp a Super Mario. És hát valljuk meg őszintén, ki ne szeretne egy olyan eszközt, amely minden kívánságát teljesíti?

Persze az ikrek hamar rájönnek arra, hogy mindennek ára van, de azt is megértik, hogy érdemes küzdeni az álmainkért. Egy kis odafigyeléssel és rengeteg gyakorlással varázskütyük nélkül is teljesülhetnek vágyaink, csak hinnünk kell magunkban. Ellie pedig megtanulja, hogy ha harmóniában él önmagával, elfogadja a külsejét és nem visel álarcot, igazán önmaga lehet: egy kreatív, boldog és nagyon helyes kislány.

Bár szórakoztató és vidám könyv, a gyerekek különböző problémákkal találkozhatnak olvasás közben. Itt van például a bullying, vagyis az iskolai bántalmazás jelensége. Sajnos sok gyereknek ismerős lesz néhány rész, mert már tudják, milyen az, amikor néhányan kipécéznek maguknak valakit a suliban és rendszeresen zaklatják. 
Szó esik még a fentebb említett önbizalomhiányról, és arról, milyen, amikor a szülők nem foglalkoznak a gyerkőceikkel.

Ezt a könyvet nem csak a 9-13 éves korosztálynak ajánlom, hanem olyan felnőtteknek is, akik már elfelejtették, milyen gyereknek lenni. A történet kalandos, humoros és tanulságos, melyben a szerző egy kis görbetükröt állít a szülők elé. Lényeges a mondanivalója: az együtt töltött minőségi idő nagyon fontos. Legyünk minél többet a gyerekeinkkel, mert olyan gyorsan elszaladnak az évek, hogy észre sem vesszük.
Szóval csináljatok sok-sok klassz programot, és akár olvassátok el együtt ezt a könyvet. Nagyon mai és igazán elgondolkodtató olvasmány, érdemes adni neki adni egy esélyt. Ígérem, jót szórakoztok majd!

Kedvenc idézetek:

Eric kissé szomorkásnak érezte magát. Mostanában egyre többször jutott eszébe, hogy talán - mivel Janine egész na a Pénz a padlásont nézi, Fred és Ellie meg éjjel-nappal videojátékozik -, már nem is olyanok, mint egy igazi család. Mert egy család (elvileg) arról szól, hogy együtt csinálnak dolgokat. Nem...?

- Amikor valaki kap egy díjat, gyakran megköszönik a szüleiknek, nem? És azt mondják: "azért, mert akkor is hittetek bennem, amikor a világon senki más", vagy valami ilyesmi. Azt, mondjuk, nem tudom, hogy az én szüleim hisznek-e bennem. Apukám szerintem leginkább a baconos szendvicsekben hisz, anyukám pedig főleg a Pénz a padlásonban...
Eric és Janine mosolya lehervadt.
- De nem számít. Mert ettől lesznek azok, akik, és én szeretem őket, és most eljöttek, hogy szurkoljanak nekem, ami király!

Kontroller keksz

Mi más is készülhetne egy ilyen könyv mellé, mint egy tepsi finom kontreller! Mmmm!Hozzávalók:

• 280 g liszt
• 100 g porcukor
• 200 g margarin
• 1 csipet só
• fekete, fehér és szürke marcipán
• kicsi, kerek színes cukorkák

Töltsd le a sablont, nyomtasd ki és vágd körbe a kontrollert:
KONTROLLER SABLON

A lisztet összekeverem a sóval, a porcukorral és a kakaóporral, majd a hideg margarint elmorzsolom benne. Jó alaposan összegyúrom, egész addig dolgozom vele, amíg egynemű, sima tésztalabdacsot nem kapok. Folpackba csomagolom és legalább fél órára hűtőbe teszem. Később lisztezett felületen vékonyra nyújtom, az előzőleg kinyomtatott és kivágott kontroller sablont ráhelyezem, körbevágom. Beleteszem egy sütőpapírral kibélelt tepsibe, mellé sorakoztatom a többi kivágott formát, végül a 180°C-ra előmelegített sütőbe helyezem. 8-10 perc alatt készre sütöm és rácsra helyezve kihűtöm.
A fekete marcipánt porcukros felületen vékonyra nyújtom és szintén körbevágom rajta a sablonokat. Óvatosan ráhelyezem a kekszekre, az ujjaimmal eligazgatom szépen az oldalakat. Fehér marcipánból kis négyzeteket vágok, szürkéből pedig pici köröket. Ezeket is felhelyezem a sütire, végül a színes gombokkal megkoronázom az egészet. 

ParféTipp: Fehér marcipánnal vagy fondanttal is jól mutat ez a süti!