Nemrégiben olvastam egy cikket arról, hogy az életben való boldogulás szempontjából az érzelmi intelligencia (EI) sokkal fontosabb, mint az értelmi (IQ). Sok felnőtt úgy nőtt fel, hogy nem tanulta meg felismerni a benne rejlő érzelmeket. Ismeri a dühöt, a szorongást, a szomorúságot, ám nem képes arra, hogy ezeket az érzéseket a megfelelő formában kifejezze. Pedig ha megnevesítjük a bennünk dúló érzelmeket, kevésbé vagyunk kiszolgáltatva nekik és határozottabban irányíthatjuk életünket. Ugyanilyen fontos, hogy mások érzéseire is figyeljünk, hiszen aki empatikus, jobban tud reagálni dolgokra, és könnyebben érvényesül. Mindenkinek van érzelmi intelligenciája, viszont nem árt vele foglalkozni. 
Sajnos sok szülő nem igazán tudja, hogyan álljon ehhez a kérdéshez, pedig a gyermek egészséges fejődése szempontjából nélkülözhetetlen. Jó hír, hogy kis odafigyeléssel fejleszthető, ám ezt érdemes minél korábban elkezdeni.

A HVG Könyvek gondozásában megjelenő Mit érzel? című kiadvány azért is hiánypótló kötet, mert gyerekeknek segít kiigazodni az érzelmek világában. Nagy segítség lehet nekik, de hasznos a szülőknek és a tanároknak is. Belelapozva rögtön látni, hogy a fényes, színes oldalak mellett a hasznos információkat és tanácsokat sem spórolták ki belőle. Igazán okos könyv, mely a négy főbb érzelem köré építkezik: boldogság, félelem, düh és szomorúság. Ezeken belül persze érint másokat is, így nem maradhat ki a féltékenység, az irigység és a szorongás sem. Sőt, adok két plusz piros pontot azért, mert kitér a mindfulness, vagyis a tudatos jelenlét fontosságára, valamint a zaklatásra is felhívja a figyelmet.

Hihetetlenül sokszínű az érzelmi skálánk, sokkal színesebb, mint gondolnánk. Kifejezésükre megannyi lehetőségünk lehet, legszembetűnőbben mégis arckifejezésünk tükrözi. Ezektől nem kell félni, nem baj, ha megmutatjuk önmagunkat. Hosszú távon felismerhetjük, hogy ha sérülünk is, könnyebben túl tudunk jutni a gondokon. Vegyük mondjuk a bánatot: a sírás segít elengedi a szomorúságot és megkönnyebbülést hozhat.

Nekem nagyon szimpatikus, hogy megnyugtatja a gyereket és elmagyarázza, hogy bármit is érez, az rendben van. Nem baj, ha félünk vagy sírunk, hisz ez természetes emberi reakció. Elmagyarázza a miérteket és némely helyzetre tippeket is ad. Mint mondjuk, hogy mit csináljunk, ha dühösek vagyunk, és hogyan tudjuk elengedni a csalódottságot:

Képzeld el, hogy a csalódottságod egy "Ez nem igazság!" feliratú lufi. Most tégy úgy, mintha elengednéd!

Megtudtam azt is, hogy egy tudós milyen hozzávalókat használna fel, ha boldogságtorták kellene sütnie. Minden alapanyagnak serkentenie kell a boldogsághormonok termelődését, tehát csupa-csupa finom összetevőt kell beletenni a tálba. Te milyen alkotóelemeket dobnál össze? Mitől vagy boldog?

Persze ez a könyv önmagában semmit sem ér, ha a gyerekek mellett nincs ott egy szülő. Nem elég csak a kezükbe nyomni, ezekről beszélgetni kell. A kiadó 7 éves kortól ajánlja, de talán kicsivel korábban is bevethetjük, ha esetleg lehetőség adódna rá. Bár én bőven kiestem a korhatárból, még így is jó volt elmerülni benne. Hasznos és informatív, biztos vagyok benne, hogy amikor anya leszek, segítségemre lesz ez a könyv.
És remélem emlékezni fogok a jó tanácsokra akkora is, amikor valaki felhúz a munkahelyemen... Megállok, lehunyom a szemem, mélyet lélegzem és próbálok megnyugodni. De tudom, hogy nem lesz para, hiszen az érzelmek a barátaink, csak meg kell tanulnunk minél előbb felismerni és kifejezni őket.

Kedvenc idézetek:

Új emberekkel találkozni, vagy hangosan olvasni mások előtt félelmetes lehet. Ha félsz, az nem a gyengeség jele. Időnként mindenki berezel!

Ha úgy érzed, "más" vagy, és nem illesz sehová, szomorú és magányos lehetsz. Pedig mindenki különleges, ahogy te is! Ebben senki sem különbözik!
Sok gyerek, aki "másnak" érzi magát, később sikeres lesz. Fontos, higgy magadban!

Bármit teszel, gondolsz vagy érzel, különleges vagy és csodálatos - valójában te is a természet csodája vagy.
Minden egyes hópehely egyedi - akárcsak te!

Emoji keksz

Ahogy lapoztam a könyvet, azon gondolkodtam, hogy milyen étel fejezi ki leginkább az érzelmeket. Eszembe jutott a spenót és a répafőzelék, mert ezek képesek a leginkább kiváltani az imádatot vagy inkább az undort... De miután a répafőzit én sem szeretem, az emoji kekszek mellett döntöttem.
Ezeken a kerek, sárga arcokon mindenféle érzelem megjelenhet - szomorúság, öröm, meglepettség, szégyenlősség -, ráadásul nap mint nap használjuk őket.
Most is a már megszokott keksztésztámat vettem elő, mert finom, omlós és könnyen lehet vele dolgozni. Készítsd el gyerkőccel együtt, a közös sütögetés és dekorálás jó kis beszélgetések elindítója lehet. Hajrá! :) <3 :DHozzávalók:

• 280 g liszt
• 100 g porcukor
• 200 g margarin
• 1 csipet só
• (nap)sárga ételfesték gél
• olvasztott étcsokoládé vagy díszítő cukormáz
• piros marcipán vagy piros díszítő cukormáz

A lisztet összekeverem a sóval, a porcukorral, majd a hideg margarint elmorzsolom benne. Hozzáadom a sárga ételfesték gélt és jó alaposan összegyúrom. Addig dolgozom vele, amíg egynemű, sima tésztalabdacsot nem kapok, és folpackba csomagolva, legalább fél órára hűtőbe teszem.
Később lisztezett felületen vékonyra nyújtom, és kerek pogácsaszaggatóval mintákat vágok ki belőle. Óvatosan egymás mellé sorakoztatom a korongokat egy sütőpapírral kibélelt tepsibe, végül a 180°C-ra előmelegített sütőbe helyezem. 8-10 perc alatt készre sütöm és rácsra helyezve kihűtöm. Ezután jön a mókás rész! Elő a cukormázat és kezdődhet a dekorálááás.