Szikrázóan süt a nap, ragyogó kék az ég; kétségtelen, hogy ilyen fantasztikus időben a legtutibb hely a vízpart. Irány a Velencei-tó, a Balaton, vagy valamelyik fürdőváros! Tessék lazítani, pancsolni a kellemes hőmérsékletű vízben és élvezni a gondtalan nyarat. Persze aki nem szeret csobbanni, annak a túrázás lehet a tökéletes kikapcsolódás. Rengeteg felfedezésre váró, csodálatos hely található Magyarországon, melyekhez érdemes ellátogatni. Fiala Borcsa legújabb ifjúsági regénye a Balatoni nyomozás, a Balaton északi partjára invitálja az olvasókat, s amellett, hogy bebarangolhatjuk főszereplőinkkel a Káli-medencét, egy izgalmas nyomozásban is részt vehetünk.

A történet egyik mozgatórugója Kriszti, akit már kisbaba kora óta Hiszti Krisztinek szólít a családja és környezete. Eleven, mozgékony, energikus kislány, akit minden érdekel és akinek be nem áll a szája. Ritka pillanat, amikor Kriszti elhallgat, olyankor két dolog lehetséges: alszik, vagy erőt gyűjt a következő soha véget nem érő monológjához. Noha szülei imádják, sejtheted, hogy embert próbáló egy ilyen gyerkőccel az élet. Még szerencse, hogy van egy nagymama, akinek végtelen türelme van, és aki egyik fülére félig süket! 
De semmi vész, Töpszli néni jön, lát és győz, ugyanis ő a problémamentesítés nagymestere. Unokáját magával viszi Kővágóörsre nyaralni, remélve, hogy addig kicsit kisimulnak a szülők idegei, és a kislányt is leköti egy időre. 
Tudni kell, hogy az idős hölgy nem mindennapi figura: tele van tetoválásokkal, és van egy régi cirkuszi lakókocsija, melyet egy Lajos nevű öszvér húz. Töpszli néni mellett lehetetlen unatkozni, hisz a nem mindennapi nagymamás külső egy igencsak vagány hölgyet takar.
Kriszti izgatott a közös utazástól, ám amikor egy véletlen folytán talál egy kincsestérképet, bizonyossá válik, hogy ez a nyár bizony nem lesz eseménytelen. Fel kell kutatniuk a mesés kincset, és miközben próbálják megtalálni a nyomokat, bejárják a Balaton-felvidék szépséges tájait Hegyestűtől Kékkútig. Az pedig csak hab a tortán, hogy új barátra is szert tesz Huba személyében; a környéket fosztogató titokzatos rablóbanda lefüleléséről pedig még nem is beszéltem!

Olvastam Borcsa összes könyvét, de eddig ez a kedvencem. Helyesek a szereplők, jól felépített a történet,  hemzseg a borcsás poénoktól, gazdag a nyelvezet, érdekességekkel tűzdelt, nem mellesleg csak úgy ontja magából a megismételhetetlen balatoni hangulatot. Nekem tökéletesen idevarázsolta a magyar tengert, mert ahogy haladtam a történettel, úgy éreztem egyre inkább a semmivel össze nem téveszthető Balaton-illatot. Láttam magam előtt a kéklő vízen sikló hajókat, a fehér, dagadó vitorlákat, a lubickoló gyerekeket, a színes úszógumikat és a sült hekket, palacsintát és lángost majszoló embereket.

Remek ötlet volt, hogy a Káli-medencében bandukoltak a szereplőink, így ízelítőt kapunk az ottani hangulatból, életérzésből. Csodás helyek vannak Magyarországon, melyeket érdemes megnézni; csupa-csupa felfedezetlen rejtett vidék, melyeket kár lenne kihagyni. Nekem egészen meghozta a kedvem a kiránduláshoz, belemászott a mehetnék a lábamba.
Szerettem, ahogy Töpszli nénivel, Krisztivel és Hubával felfedeztem Révfülöpöt, a Folly Arborétumot és beleshettem Csobánc várába is.

Persze Borcsa, mint ahogy már a Bűntény a Dunán című könyvében már megszokhattuk, most is belecsempészett egy kis gasztronómiát a történetbe. Naná! Szóval vigyázz, mert olvasás közben nemcsak a kalandvágyat hozza majd meg, hanem az éhséget is. Én szóltam!

Bár ez a könyv nem az én korosztályomnak íródott, mégis jól szórakoztam olvasás közben. Valószínűleg azok fogják leginkább élvezni ezt a történetet, akik szeretik a cserfes gyerekeket, az agytekervényeket megmozgató rejtvényeket, a belevaló nagymamákat és természetesen a Balatont. 

Kedvenc részem a könyvből:

Biztos te is észrevetted, hogy a világon élő nagymamák mind-mind besorolható e három fő kategória egyikébe:
     Vannak a Szárazkóró Vénasszony Fajtájúak, akikben egy fikarcnyi mosolygós ráncuk sincs, cserébe viszont a szájuk szélét rút pókhálóként fonják körbe a poroszos fegyelmezés és a vidámság minden körülmények között megvető hitvallásuk mély barázdái. Az unokákkal kizárólag fokhegyről odavetett utasításokkal kommunikálnak, és szent meggyőződésük, hogy a gyerekek csak azért jöttek a világra, hogy őket akadályozzák a munkába, láb alatt legyenek, és idegesítően hangoskodjanak. Ők igazából már gyerekkorukban sem voltak gyerekek, nem szerettek ugrándozni, rosszalkodni, és alig várták, hogy végre külsejükben is olyan felnőttek lehessenek, mint amilyenek belül mindig is voltak. A kacagást hangoskodásnak értékelik, a jókedvet rendbontásnak, a megfelelően viselkedő gyereket úgy képzelik, hogy az néma csöndben és vigyázzülésben gubbaszt egy sarokban (persze csak ott, ahol nincs útban), amíg fel nem nő, és el nem kezd dolgozni.
     Aztán ott van ezeknek a szakasztott ellentéte, a Kalácsillatú Mama Verzió. Virágos pongyolájuk zsebében mindig akad pár szem selyemcukorka vagy aranyszín mazsola, puha, meleg válluk pedig arra termett, hogy kényelmesen hozzájuk lehessen bújni az esti mese hallgatása közben. Ők sohasem haragszanak meg semmiért, még akkor sem, ha véletlenül levered a vizespoharat a földre. Nem emelik fel a hangjukat, nem bezzegazénkorombáznak, nem veszekszenek, a gyereknevelést pedig ráhagyják a szülőkre, hiszen az az ő dolguk, rájuk csak az unokázás örömei tartoznak.
     A kettő között helyezkedik el a Távoli Tanti Típus, aki vagy másik városban él, mint a gyerekei, vagy csak nagyon elfoglalt a maga dolgával. Éppen ezért nem is igazán ismeri az unokáit, és azok sem tudnak róla sokkal többet, mint hogy hogy néz ki a bekeretezett képeken. Születésnapra, karácsonyra vagy pénzt ad borítékban, vagy csupa olyan holmit, amire biztosan nincs szükségük a gyerekeknek: fa építőkockát a tízéves fiúnak, vagy bonyolult kirakóst a kétévesnek.
     Most őszintén, mondj nekem egyetlen egy nagymamát, aki nem sorolható bele valamelyik fenti kategóriába! Persze, hogy nem tudsz. Én viszont igen: még egy olyan, mint Töpszli néni, egészen biztosan nem akad!
     Nem hiszed? Na figyelj csak! Mondom is rögvest, miért ő a Világ Legegyedülállóbb Nagymutterje!

Sajtos-tejfölös lángos (vegán)

A történetben szó esik a lángosról, de ha Borcsa nem írt volna róla, akkor is ezt készítem a könyv mellé. A strandos lángos egy életérzés: egy retro életérzés. Mindenki ismeri, hiszen mindenki fogyasztott már valamilyen formában, és mindenkinek van valami emléke róla. A nyár étele, és ha a Balatonon nyaralsz, biztos, hogy találkozol a főtt kukoricával a sült hekkel és természetesen a lángossal. Gyerekként sem bántam soha, hogy ez a zsírpapírba csomagolt meleg tészta összemaszatolja a ruhámat, és ez felnőtt fejjel sem változott. A nyárhoz és a vízparthoz kapcsolom, és ettől lesz kerek a nyaralással töltött időszak is. A most elkészített lángosban nincs tej, sem tojás, viszont nem spóroltam le róla a fokhagymát! Én szójatejföllel és növényi sajttal fogyasztottam, de az alap bármit elbír.Hozzávalók (5-6 db lángoshoz):

• 65 dkg finomliszt
• 1 csomag friss élesztő
• 1 teáskanál só
• fél teáskanál cukor
• 4 dl víz
• fél liter napraforgó olaj

Feltétnek:

• növényi sajt
• növényi tejföl

A fokhagymás kencefice:

• 0,5 dl víz
• 0,5 dl olaj
• 2-3 gerezd fokhagyma
• egy csipet só

A fokhagymás kenceficével kezdem. A fokhagymát összezúzom, megsózom, ráöntöm a vizet és az olajat, alaposan összekeverem és állni hagyom. Amíg pihen, elkészítem a lángost.
A tésztához először felfuttatom az élesztőt egy kevés langyos vízzel és a cukorral. Ezt alaposan összedolgozom a sóval összekevert liszttel, majd langyos helyen legalább egy órát hagyom kelni.
A kelt tésztából olajos kézzel tetszőleges méretű gombócokat formázok, olajjal vékonyan kikent felületre sorakoztatom és legalább 30 percig kelesztem a labdacsokat.
Felforrósítom az étolajat, a gombócokat pedig olajos kézzel lapítgatni kezdem, majd finoman széthúzom körkörös irányban, ameddig a tészta engedi. Mindkét oldalukat aranybarnára sütöm.
Jól lecsöpögtetem mindet, hogy ne legyen túl olajos. Megkenem a fokhagymás kencével, majd jöhet rá a szója tejföl, egy leheletnyi só sem árt, végül megfejelem a reszelt növényi sajttal.
Nem lehet betelni vele, igazi nyári finomság!