Amikor először hallottam a hygge-ről, az első gondolatom az volt, hogy a fenébe kell ezt a szót kiejteni? Szerintem még most is sokszor rosszul használom, noha a gugli fordítója szerint valahogy így hangozna: hüge. A második gondolat, mely átsuhant az agyamon, hogy ez biztos valamilyen trendi hipszter-irányzat, egy kérész életű felkapott újdonság, amelyről pár év múlva már ciki lesz beszélni. Nem is tévedhettem volna nagyobbat, ugyanis ez korántsem új keletű dolog, hisz a dánok már több száz éve élvezik ezt a trendet. Meik Wiking Hygge című könyve azt mutatja be, hogy miért Dánia a világ legboldogabb országa. A szerző a koppenhágai Boldogságkutató Intézet igazgatója, és többéves kutatása során arra a következtetésre jutott, hogy a válasz nem más, mint a hygge.
A gyerekmesékben általában vannak jó és rossz szereplők, és szinte mindig van valamilyen konfliktus, melyet meg kell oldaniuk és megoldást kell találniuk a mesehősöknek. A Százholdas Pagonyban viszont nem létezik a gonosz, a szereplők szeretik egymást, felköszöntik a másikat szülinapjukon, szívesen időznek egymásnál egy bögre tea vagy egy finom sütemény mellett, és örömmel végzik a kinti munkákat, legyen az falevél sepregetés vagy a répamagok elvetése. Talán ezért bűvöli el újra és újra Micimackó történetei a gyerekeket, és zárják szívükbe a csacsi öreg medvét és hű barátait. Nemrégiben a Kolibri Kiadó gondozásában megjelent egy különleges kötet, mely egy kedves mesén kívül 10 szépen kidolgozott figurát és 1 játékszőnyeget is tartalmaz. A gyerekek így bármikor eljátszhatják a történetet és a bábuk segítségével még több új kalandot találhatnak ki kedvenc szereplőikkel.