A krimi, vagy más néven bűnügyi regény, igen népszerű műfaj. Egy bűntény elkövetésének bemutatása és felderítése mindig érdekes és izgalmas, könnyű beleélnie magát az olvasónak. Bár én nem vagyok igazi fan, azért néha nálam is becsúszik egy-egy Agatha Christie regény. A krimi koronázatlan királynőjének könyveiből mindig érdemes válogatni, pláne ha egy kis olvasós délutánt szeretnék csapni, mint mondjuk egy maihoz hasonló esős napon. Marion Chesney, vagy más néven M. C. Beaton könyvei üde színfolt a műfaj kedvelőinek. Pár éve találkoztam először az Agatha Raisin sorozattal, azóta már szinte az összes megjelent kötetet olvastam. Nagyon tetszik, mert könnyed, humoros, a főszereplő egy kotnyeles nőszemély, és minden részben történik legalább egy gyilkosság, amely felgöngyölítésre vár. A héten a sorozat első részét, Agatha Raisin és a spenótos halálpitét hoztam, mert a napokban újra a kezem ügyébe került és jólesett egy kicsit belemélyedni. 

Kifejezetten humán beállítottságú vagyok, imádom a könyveket és az irodalmat. A suliban mégis gondom volt a történelemmel, mert sokszor száraznak éreztem, és a bemagolni való évszámokkal is meggyűlt a bajom. Viszont a görög és római mitológiát nagyon szerettem tanulni hallgatni, bár egy idő után elvesztettem a fonalat, hogy ki kicsoda és éppen kivel gubancolódott össze. Emlékszem, amikor először hallottam Percy Jacksonról, azt gondoltam, végre egy olyan film, amit biztosan imádni fogok. Istenek, titánok, szörnyek, kaland és még sorolhatnám. Igen, jól olvastad, az előbb filmet írtam. Ugyanis először a mozis verzióhoz volt szerencsém és később került a kezeim közé a könyv. Mindkettőt nagyon szeretem, igaz jócskán eltér egymástól a két történet. Egyvalamiért sajnálom csak, hogy nem a könyvvel kezdtem... már a Mamma Mia alatt sem hittem a szememnek, amikor Pierce Brosnan (vagyis a kemény, mindenre elszánt 007-es ügynök) dalra fakadt, de miután láttam kentaurként A villámtolvajban, visszavonhatatlanul beleégett a retinámba. Ettől sajnos nem igazán sikerült elvonatkoztatnom olvasás közben...

A tavalyi megjelenések között bukkantam rá a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában megjelenő A pormanó felbukkan című mesekönyvre. Nagyon tetszik a borítója, a sárga színe és az elején lévő bolyhos, szürkésbarna manószerű alak miatt rögtön belopta magát a szívembe. Azt hiszem nem árulok zsákbamacskát azzal a kijelentésemmel, hogy nem kifejezetten erősségem a házimunka. A portörlést, a mosogatást és a porszívózást sem teljes erőbedobással végzem, így már a könyv olvasása előtt éreztem, hogy a pormanóval mi országos cimborák lennénk. A mese elolvasása után, állíthatom, hogy nagyon jól megértenénk egymást. De az a legjobb ebben a történetben, hogy ezután nem kell behajolnom a szoba legeldugottabb sarkaiba egy portörlő ronggyal, és a porszívó csövét sem kell a szekrény háta mögé és az ágy alá beszuszakolnom, ha porcicákat látok, ugyanis simán lehet, hogy nálunk is él egy. Márpedig én nagyon szeretnék találkozni eggyel, és ha hinni lehet a könyvnek:

Előbb-utóbb minden házban megjelenik egy pormanó.

Az előző hétvégén a Balatonnál lógattuk a lábunkat. Szeretek a parton ücsörögni, közben figyelni a pancsolókat, az úszkálókat és a kecsesen elhaladó vitorlásokat. Egy hétvégi kiruccanásra nem kell sok mindent becsomagolni: fürdőruha, naptej, törülköző, napszemcsi, a kedvenc kockás plédünk és természetesen néhány könyv. Valahogy így nézett ki az én táskám is és miután meggyőződtem róla, hogy a víz hőmérséklete épp megfelelő, belevetettem magam az igazi pihenésbe. Ez nálam annyit tesz, hogy könyvet veszek a kezembe és a meleg, kicsit álmosító napon belemerülök egy jó regénybe. Csak akkor van probléma, ha több olvasnivalót viszek a kelleténél és képtelen vagyok eldönteni, melyikkel is kezdjek! Most is beleestem ebbe a hibába, végül egy mesekönyvre esett a választásom. Nagyon hamar elolvastam, gyakorlatilag faltam a lapokat. Néhol hangosan felnevettem közben, de a legjobb az volt az egészben, hogy ez a könyv elvitt egészen a gyerekkoromig.
Így történt az első találkozásom Torzonborz, a rablóval, és így lett az első betűtől az utolsóig kedvenc.

Augusztusban is Téma - Túra! Minden hónapban körbejárunk egy témát, ehhez összegyűjtök néhány könyvet. Januárban a Környezetvédelem, Környezettudatosság tárgykört néztük meg, februárban a Válás volt terítéken, márciusban az Örökbefogadás, áprilisban az Elmúlás, Gyász, májusban az Alkoholizmus, júniusban a Szorongás, Stressz, júliusban pedig az Előítélet, Tolerancia témában gyűjtögettünk. Ebben a hónapban a félelem kerül előtérbe.
Vegyesen ajánlok olvasnivalót, hiszen nem csak felnőtteknek, de gyereknek is találsz a témában hasznos olvasmányokat. Mondanom sem kell, a felsorolás nem teljes. Ezért az ajánlók alatt bővíthetjük a listát. Ha olvastál az adott témában és még nem szerepel az oldalon, írd meg és felírom. Így segíthetünk egymásnak, és azt gondolom ez bárki számára hasznos lehet! Nos, eszedbe jutott valami? Akkor írd meg! Küldhetsz ide kommentet, vagy a Facebook oldalon is üzenhetsz. E-mailben is felveheted velem a kapcsolatot, a konyvparfe@gmail.com címre küldhetsz levelet, ez esetben a tárgyban szerepeljen, hogy Téma - Túra! Felkészültél? TÉMA - TÚRA INDUL!

Jól megnézted a fenti képeket? Fura látvány, mi? Akár hiszed, akár nem, ez egy gyerekkönyv, és igaz rá, hogy kicsit elborult a történet meg az illusztráció, mégis érdemes kézbe venni és elolvasni.
A tavalyi megjelenések között találkozhattál Elekes Dóra A muter meg a dzsinnek című gyerekkönyvével. Ebben érdekes és egyedi stílusban nyúl egy komoly témához, hisz alkoholizmusról szóló gyermek- és ifjúsági könyvet nem olvashattál ezidáig Magyarországon. Pár hete jelent meg a Csimota Kiadó gondozásában a Dettikéről és más istenekről címmel egy újabb könyve, mely szintén különlegesség, igazi csemege, hiszen egy képzeleti barát szemével pillanthatunk bele egy kislány és egy család életébe.

Már nem nagyon emlékszem, hogyan került hozzánk ez a könyv. Talán ajándékba kaptuk, vagy egy akcióban megvásároltuk? Magamtól valószínűleg nem veszem meg, a borítóját elnézve sokáig azt hittem, ez nem az én műfajom. Az biztos, hogy egy ideig csak a polcon figyelt, egyszer mégis leemeltem, gondoltam elütöm a délutánt, és ez tökéletes lesz a hétvégi kertben olvasáshoz. Vannak olyan könyvek, melyek pont jókor kapnak el és rögtön tudom, ez kedvenc lesz. Ennél már az első oldalak után tudtam, hogy nekem íródott, mert azonnal sikerült azonosulnom a főszereplővel és a témát épp aktuálisnak éreztem. Az első találkozásunk óta eltelt néhány év, az otthoni példányt rongyossá lapoztam, ezért megvettem az újabb kiadást is. Sarah Dessen Tökéletes című könyve szerintem az egyik legjobb ifjúsági regény, amit valaha olvastam. Az egyik kedvenc írónőm, mert mindig remek karaktereket alkot, és a hétköznapi szereplők és élethelyzetek mellett képes megfogni az olvasó figyelmét. Minden könyvében érint egy súlyos problémát, melyhez őszintén és különleges módon nyúl. A héten hozott regény sem kivétel.