Egyél velem könyvet!

KönyvParfé

KönyvParfé

M. C. Beaton: Agatha Raisin és a spenótos halálpite (Agatha Raisin 1.)

Spenótos halálpite

2016. augusztus 23. - KönyvParfé

halalpite_12_1.jpgA krimi, vagy más néven bűnügyi regény, igen népszerű műfaj. Egy bűntény elkövetésének bemutatása és felderítése mindig érdekes és izgalmas, könnyű beleélnie magát az olvasónak. Bár én nem vagyok igazi fan, azért néha nálam is becsúszik egy-egy Agatha Christie regény. A krimi koronázatlan királynőjének könyveiből mindig érdemes válogatni, pláne ha egy kis olvasós délutánt szeretnék csapni, mint mondjuk egy maihoz hasonló esős napon. Marion Chesney, vagy más néven M. C. Beaton könyvei üde színfolt a műfaj kedvelőinek. Pár éve találkoztam először az Agatha Raisin sorozattal, azóta már szinte az összes megjelent kötetet olvastam. Nagyon tetszik, mert könnyed, humoros, a főszereplő egy kotnyeles nőszemély, és minden részben történik legalább egy gyilkosság, amely felgöngyölítésre vár. A héten a sorozat első részét, Agatha Raisin és a spenótos halálpitét hoztam, mert a napokban újra a kezem ügyébe került és jólesett egy kicsit belemélyedni. 

Agatha Raisin egy reklámügynökséget vezet, de úgy gondolja, eleget dolgozott már. Van bőven megtakarított pénze, ezért megvalósítja régóta dédelgetett álmát és vidékre költözik a nyugodt és boldog jövő reményében. Sikerül vennie egy bűbájos házat Londontól nem messze, a festői szépségű falucskában, Cotswoldsban. De már az első napon rá kell jönnie, hogy nem egészen olyan idilli, mint ahogyan elképelte, hiszen nemhogy a szomszédja, de még a lelkész sem kopogtat be az ajtaján egy tálca süteménnyel, hogy üdvözölje. Bár a falu lakói kedvesek vele, mégis úgy érzi, hogy kívülállóként kezelik. Egy alkalommal megakad a szeme egy kiíráson, amely a helyi pitesütő versenyt hirdeti. Ezt égi jelnek veszi, úgy gondolja, ha megnyerné, akkor a falusiak figyelmét felhívná magára és talán végre befogadnák.
Agatha nem egy konyhatündér, az egyetlen dolog, amit tökéletesen elsajátított, az a készételek kicsomagolása, mikroba helyezése és szervírozása. Mivel ezzel a tehetséggel nem lehet megnyerni a versenyt, elutazik Londonba, és egy jó nevű sütödéből vesz egy ínycsiklandozó spenótos pitét, amellyel benevez a versenyre. Ám hiába minden próbálkozás, nem sikerül megszereznie az első helyezést. Már maga ez a tény is kétségbeejtő, de nem sokkal később a verseny bírája meghal a pitéjétől. Ezek után hamar fény derül a turpisságra, megjelenik nála a yard és kénytelen bevallani, hogy bizony csalt és a versenymunkáját nem ő készítette. A rendőrség és a helybeliek is balesetnek titulálják, és lezárják az ügyet, de Agatha gyilkosságra gyanakszik és nyomozni kezd.

A regénynek remek hangulata van, olvasás közben kedvem támadt repülőre szállni és Angliába utazni. Szívesen felkeresném Cotswoldsot, végigsétálnék a kis faluban, majd bebarangolnám a környező tájat. Jó lenne megismerkedni a szereplőkkel is, akik egytől egyig remek karakterek és nagyszerűen illeszkednek ebbe a jellegzetes, angol, vidéki életbe. 

Végig azon kattogtam olvasás közben, hogy ez bizony egy modern Agatha Christie. Már a főszereplőnk nevének kiválasztása is ezt sejteti, ezt persze egyáltalán nem bánom. Néhány rész annyira jól sikerült, hogy hangosan felnevettem, ugyanis Miss Raisin csípős, szarkasztikus humora és az amatőr detektívekre oly jellemző tudálékossága vicces jeleneteket szül. A krimi szál nem túl erős, de köszönhetően a modern környezetnek, a humornak és egy csipetnyi szerelemnek, mégis megállja a helyét. Nekem most különösen jól esett, sikerült kikapcsolnia pár órára.
Régebben egy ponyvánál azt az értékelést olvastam, hogy: "habkönnyű krimi, ajánlott hosszú BKV utakra". Erre a könyvre szintén igaz a kijelentés, és az a legjobb benne, hogy tényleg nem akar többnek látszani, mint ami. Szórakoztat és kikapcsol. Ennyi.

A sorozat részei önálló kötetekként is megállják a helyüket, legalábbis a végén minden egyes gyilkosságra fény derül, és szépen lezárulnak a történetek. Ugyanakkor Agatha élete könyvről könyvre változik. Sokat utazik, formálódik a személyisége, mindeközben igaz barátokra lel. Keresi önmagát és a tökéletes társat, ezért érdemes megjelenési sorrendben beszerezni őket.

Az első kötet 2011-ben jelent meg Magyarországon az Ulpius Kiadó gondozásában. 17 részt adtak ki, majd a rákövetkezőket az Erewan Kiadó dobta piacra. Eddig összesen 20 könyvet olvashattál magyarul, de tudomásom szerint a következő rész már előjegyezhető. Amit nagyon sajnálok, hogy az újabbak borítója nem passzol az előző sorozathoz. Szomorú vagyok, hogy nem tartották meg az eredetit, azoknak annyira egyedi és vicces hangulata van.

Az Agatha Raisinen kívül olvashattad még a szerzőtől Hamish MacbethAz utazó házasságközvetítő, valamint A hat nővér című sorozatot is. Hamish szintén a nyomozós vonalat viszi, míg a másik kettő kosztümös, romantikus történetekből áll. A két utóbbiért szorítok, hogy valamelyik kiadó újra felkarolja, mert ezek kiadása sajnos félbeszakadt.

Kedvenc idézetek:

Hát igen, morfondírozott magában Agatha, manapság, amikor a nők egyre férfiasabban néznek ki, a férfiak meg inkább nőre hajaznak, már semmiben sem lehetünk biztosak. Lehet, hogy pár ezer év múlva teljesen uniszex lesz az ábrázatunk, és táblát kell hordanunk a nyakunkban, amivel jelezzük, melyik nemhez tartozunk. De az is lehet, hogy a nők rózsaszín ruhákat viselnek, a férfiak meg kéket.

– Ha azt szeretné, Mrs. Raisin, hogy a falubeliek felfigyeljenek magára, igyekezzen megkedveltetni magát.
Agatha elhűlten meredt a nyomozóra. Elvégre ahhoz, hogy a világ felfigyeljen az emberre, nem kell más, csak hírnév, pénz meg hatalom.
– Kicsit lassan megy, az igaz – magyarázta Bill. – De csak annyit kell tennie, hogy kezdje el végre szeretni az embereket. Ha pedig ők is elkezdik viszontszeretni magát, tekintse jutalomnak.

Egy árva lélek sem invitálta teára. Senki, de senki nem tanúsította a legcsekélyebb érdeklődést sem iránta. Még a lelkész sem kereste fel, pedig egy Agatha Christie-regényben a lelkész okvetlenül ellátogatott volna hozzá, valamiféle nyugalmazott ezredesről meg a feleségéről már nem is beszélve.

Spenótos halálpite

Nem nehéz kitalálni, hogy mi került a könyv mellé. Egy ekkora ziccert képtelenség kihagyni, ezért elkészítettem a saját spenótos halálpitémet. Viszonylag gyorsan készen van, nem sokat kell vele vacakolni. Langyosra hűtve az igazi, salátával remek munkahelyi ebéd lehet.
És még mielőtt a szívedhez kapnál, mérget nem kevertem bele és az összetevők között sincs semmi halálos. (Csak annak veszélyes, aki nem szereti a spenótot.) A képeken a halálfejes üvegcse csak dekoráció, a bennük lévő folyadék vízzel hígított zöld ételfesték. Szerintem egy Halloween partin remekül megállja a helyét, tökéletes kiegészítője lehet a terítéknek.

Az üveg köré tekert papírból kivágott halálfejek sablonját IDE KATTINTVA letöltheted.halalpite_01_1.jpgHozzávalók:
A tésztához:

  • 30 dkg liszt
  • 10 dkg vaj
  • 1 tojás
  • 1 tk só
  • kevés víz

A spenótos töltelékhez:

  • 45 dkg-os mirelit parajpüré
  • 1-1,5 dl tejszín
  • 2 tojás
  • 1 gerezd fokhagyma
  • só, bors

Először a pite tésztáját készítem el, ehhez egy nagyobb tálba összekeverem a lisztet és a sót, hozzákockázom a vajat és összemorzsolom az ujjaimmal. Ezután belemegy a tojás és annyi víz, hogy szépen összeálljon. Gyorsan kell dolgozni, a pite tésztánál figyelek arra, hogy a vaj hideg maradjon. Ezért nem is gyúrom sokáig, hanem gömböt formázok belőle és fóliába csomagolva legalább egy órát hűtőben pihentetem. Addig elkészítem a tölteléket.

A mirelit spenótot egy kevés vízzel felmelegítem. Tényleg csak pár kanállal öntök alá, az a lényeg, hogy felengedjen és átmelegedjen. Ha már szétesett, sózom, borsozom, belemegy a zúzott fokhagyma, a tejszín és az egészet összeforralom. Leveszem a tűzről, langyosra hűtöm és hozzáadom a tojásokat. Jó alaposan elkeverem.

A sütőt 180°C-ra előmelegítem, a pitetésztát lisztezett deszkán kör alakúra nyújtom. Kibélelem vele a pite/tortaformát, figyelve arra, hogy legalább 2 cm-es pereme legyen és villával megszurkálom, hogy sülés közben ne púposodjon fel. Kb. 10-12 percig elősütöm, majd óvatosan beleöntöm a spenótos masszát. Szépen elegyengetem a tésztán és visszateszem sülni 25-30 percre. Ennyi idő elég neki, hogy az oldala és az alja kicsit ropogósra süljön, a belseje pedig megszilárduljon. Szerintem langyosan a legjobb, de nálunk hidegen és melegen is hamar elfogy.

ParféTipp: Ez egy alaprecept, nyugodtan gazdagíthatod kecskesajttal, sonka kockával, szalonnával, de akár fenyőmagot is el tudok képzelni hozzá.halalpite_09_1.jpghalalpite_17_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvparfe.blog.hu/api/trackback/id/tr728919520

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása