Hónapok óta szemezgetek a Mákszem és Gubó eltűn(őd)ik című mesekönyvvel, de most végre beadtam a derekam és megvettem. Ritkán nyúlok mellé, de ez igencsak jó vétel volt!
Először is Molnár Krisztina Rita a Maléna Kertje óta az egyik kedvenc írónőm, költőnőm. Nagyon szeretem a könyveinek azt a különleges hangulatát. Másodszor ebben a történetben egy ikerpár kap főszerepet, akiket Mákszemnek és Gubónak hívnak. Már a nevektől mosolyognom kell, annyira aranyosak. Harmadszor a helyszín fogott meg, hiszen a Skanzent barangolhatjuk be egy érdekes és nem mindennapi túra keretében. Schall Eszter csodálatos képei pedig csak hab a tortán.

A történet úgy indul, hogy az ikerpár osztálykirándulásra megy Szentendrére. Kísérőjük Zsuzsa néni és egy kedves "múzeumnéni", Tamara. Egy alkalommal Gubó elszakad a csapattól, ugyanis elvonja a figyelmét egy sütkérező gyík. Mákszem rögtön észreveszi, hogy testvére lemaradt, majd amikor megtalálja, együtt figyelik egy ideig a kisállatot. Kitérőjük miatt nagyon eltávolodnak a többiektől és elindulnak, hogy megkeressék a csapatot. Útjuk során körbejárják a Szentendrei Skanzent, csupa kedves emberrel találkoznak, és persze érdekes történetekkel gazdagodnak. 

Hamar megkedveltem az ikreket, a kislányban sokszor magamra ismertem. Török Virág, becenevén Mákszem egy igazi kotnyeles és belevaló fruska. Mellette lehetetlen unatkozni, ő egy valódi felfedező, aki mindig minden kalandban benne van. Testvére Török Gábor, vagyis Gubó épp az ellentéte. Sokkal megfontoltabb, nem szereti a váratlan helyzeteket. Viszont minden technikai dolog érdekli és szereti feljegyezni a tudnivalókat. Jól kiegészíti egymást a két testvér és bár különböznek, mégis szeretik, támogatják egymást.

Kedves történet, de az tetszik benne a legjobban, hogy a kalandozások alkalmával csupa értékes információt csipegethetnek fel a gyerekek. Megismerhetik Mitmitke történetét, láthatják Békát a kis, zöld vonatot és olyan kifejezéseket hallhatnak, mint például: szatócs, papírstanicli vagy léleklyuk. Az írónő különleges világot és hangulatot teremtett, ahol én nagyon jól éreztem magam. És azt hiszem, a legnagyobb erőssége ezek mellett, hogy nem csak az ifjúságot szólítja meg, hanem bizony a felnőtteket is.
Kivételes mesekönyv, forgassátok!Schall Eszter illusztrációi szépen követik a történeteket. A képek színesek, játékosak és még kedvesebbé, szerethetőbbé varázsolják a kötetet. A mesék is aranyosak, de így együtt egy nagyon igényes kiadvány, melyet jó kézbe venni. Az egyik kedvencem a könyv belső borítója, ahol egy térkép található. Ennek segítségével a gyerekek vizuálisan is követni tudják a két testvér útját és a Skanzen helyszíneit.

Fontosnak tartom ezt a kis könyvet, mert mi lehetne értékesebb feladat annál, mint a kultúránk és annak megőrzése? Nem szabad elfelejtenünk a gyökereinket és a gyerekeinknek is át kell adnunk a múltunkat, hagyományainkat. Tudniuk kell a népszokásainkról, hiedelmeinkről, a népi építészetről, hiszen a magyar kultúra sokszínű és hihetetlenül gazdag.

A könyv 2015-ben került kiadásra a Szabadtéri Néprajzi Múzeum jóvoltából. Kattints a Skanzen oldalára, ahol Te is belelapozhatsz és az illusztrációkból egy-egy rajzot színezőként is letölthetsz.
A mese 8-12 éves korosztálynak ajánlott!

Kedvenc idézetek:

Lehet, hogy megint rossz útra tévedtetek, de ha sebet kell gyógyítani, mégiscsak a legjobb helyen kötöttetek ki. Az én boszorkánykonyhámban szinte mindenre van gyógyszer – mutatott körbe büszkén.
– Boszorkánykonyha…? – döbbent meg Gubó aznap már sokadszor. Álmában sem jutott volna eszébe, hogy Zsuzsa néni olyan helyre viszi őket kirándulni, amelyik minden jel szerint tele van boszorkányokkal. Mákszem viszont felélénkült.
– Vagyis patkányfog és légyszárny? Macskaszőr és tyúkkarom…? Meg denevérfül? – kérdezte izgatottan és előrehajolt a széken. Telihold néni elnevette magát.
– Nem egészen. Nem Roxfortban vagyunk, hanem Szentendrén…!

A Zsuzsa nénik azért Zsuzsa nénik, mert soha nem hagyják elveszni a gyerekeket.

– Úgy látom, legényke, elővigyázatos vagy. Ez jó tulajdonság. De néha félre kell tenni, mert van az úgy, hogy az ember túlságosan elővigyázatos lesz, és addig-addig vigyázkodik, hogy elszalaszt valamit. Egyszerűen elmúlik az ideje. És azt bizony soha nem lehet visszahozni. Ami elmúlt, elmúlt!

Vacsorára kivételesen nem mákos gubát, hanem mákos tésztát ettek, mert ahogy Mákos Guba király megjegyezte: A változatosság megörvendezteti a lelket!

Mákos guba torta

Már említettem, hogy milyen ötletesnek találom, hogy a gyerekek a Mákszem és Gubó neveket kapták. Egy problémám azért mégiscsak van vele... A mese olvasása közben többször megkívántam a mákos ételeket. Nálunk a család férfi tagjai szintén kedvelik a mákból készült sütiket, az ünnepi asztalra általában kerül is belőlük néhány fajta. Karácsonykor a bejgli a sláger, de a hétköznapokon is szívesen szórjuk tésztára, készítünk belőle pitét, vagy rétest. Nálam a mákos guba a befutó. Szeretem, ahogy a cukros-tejes kiflikarikákat bevonják a mákszemek, és amikor rácsorgatok egy kevés (vagy sok) vanília sodót, az valami mennyei. A neten barangolva találtam egy mákos guba torta receptet, mely kipróbálásért kiáltott. A receptet itt, itt, itt és itt olvastam, azért az arányokon egy picikét változtattam. Ajánlom mindenkinek, mert egyszerű elkészíteni, nagyon látványos és isteni finom!Hozzávalók:
A mákos gubához:

• 10 db vajas kifli
• 1 l tej
• 3 db tojássárgája
• 10 dkg vaj
• 1 csomag vaníliás cukor
• 15 dkg cukor
• 20 dkg darált mák
• 1 citrom reszelt héja
• 1 marék mazsola (opcionális)

A krémhez:

• 4 db tojás sárgája
• 1 csomag vaníliás pudingpor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 10 dkg cukor
• 4 dl tej
• 15 dkg vaj

A tetejére:

• 3 dl cukrozott cukrásztejszín
• 1 csomag habfixáló

Először a gubát készítem el, ehhez a kifliket felkarikázom és a vajat a tejjel összemelegítem. A tojássárgákat kikeverem a cukorral és a vaníliás cukorral, majd hozzáöntöm a langyos vajas tejhez és alacsony láng fölött kicsit besűrítem.
A darált mákba belereszelem a citrom héját, rászórom a kiflikarikákra és ráöntöm a tejes folyadékot. Kicsit állni hagyom, azt akarom, hogy jól beszívják a karikák az édes tejet. Óvatosan összekeverem és nem feledkezek meg a mazsoláról sem, azt is beleszórom.

Egy 26 cm-es kapcsos tortaformát kivajazok és belenyomkodom a mákos kiflis masszát. 170°C-on 20-25 perc alatt megsütöm.

Amíg sül, elkészítem a krémet.
A tejet felforralom, közben a tojássárgákat jól elkeverem a cukorral, a vaníliás cukorral és a pudingporral. Egy kevés forró tejjel simára dolgozom és óvatosan összevegyítem a többivel. Folyamatosan kavarom és addig főzöm, amíg be nem sűrűsödik. Leveszem a tűzről és kihűtöm, majd hozzákeverem a vajat. Mire ez kész, a mákos alap is langyosra hűl, és mehet rá a pudingos krém. Szépen elsimítom a tetején és pár órára hűtőbe teszem a tortát.

Felszolgálás előtt a tejszínből és a habfixálóból kemény habot verek. A 2/3-át rákenem a vaníliás krém tetejére, a többit habzsákba töltöm és kis halmokat nyomok tetejére. Kész is, lehet szeletelni és habzsolni. :)

ParféTipp: Reszelhetsz bele narancshéjat és díszítésnek megszórhatod egy kevés mákkal is. Az őrölt fahéjjal és szegfűszeggel ugyancsak érdemes kísérletezni.