Gyerekkoromban mindig izgatottan vártam a karácsonyt. Persze most is, de anno azért mégis más volt a helyzet. Elvarázsoltak a színes fények, a szoba sarkában felállított karácsonyfa, a becsomagolt ajándékok, meg ugye az egész készülődés és ráhangolódás, melyet a finom ételek, illatos sütemények tettek még örömtelibbé. Hmmm, nincs is jobb, mint begubózni a meleg szobába, magunkhoz venni egy nagy tál mézeskalácsot, és egész nap nézni a meséket. Oké, ez nem újdonság, imádom a hasamat, a meséket, különösképpen a szívhez szóló karácsonyi történeteket, ahol vannak koboldok, jó és rossz gyerekek, meg ugye izgalmas kalandok. Általában fontos szerepe kap a Télapó, akit mindenhol hatalmas pocakkal és piros, fehér bojtos sapkában ábrázolnak, és ott vannak mellette hű kísérői a rénszarvasok, akik házról házra röpítik a varázsszánnal. Ez a kedves, piros pozsgás arcú bácsi, emblematikus szereplője lett a karácsonynak, Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak című könyvéből pedig egy csomó új információhoz jutottam. Először is, hogy milyen volt Télapó kisfiúnak? Miért nem öregszik? És kik a koboldok, a trollok, és milyen egy Igazmondó Glimpi? Ha ezekre a kérdésekre Te is régóta keresed a válaszokat, neked is muszáj elolvasnod ezt a könyvet!