Vannak helyzetek, amikor teljesen más irányt vesz az életünk, s bár hiába ragaszkodunk a régi, jól bevált dolgokhoz, bizony változtatnunk kell. Ez először nagyon fájdalmas és ijesztő, de a végén mégis ott dereng az újrakezdés és a boldogabb élet lehetősége. A történetsütödés Carsten Henn második regénye A könyvsétáltató után, amely szintén egy ismeretlen német kisvárosba kalauzolja el olvasóit. Azonban a főszerepet ezúttal nem egy idős úr és egy kilenc éves cserfes kislány, hanem egy fiatal és boldogtalan balerina, valamint egy Olaszországból származó pék játssza. Amellett, hogy a két könyv helyszíne megegyezik, még egy közös van bennük: igazán szívhez szólóak.

Úgy képzelem, amikor Bajzáth Mária és Ónya-Oláh Dóra először vették kezükbe a nyomdából frissen kikerült közös könyvüket, az Erdők-mezők népmeséit, Madách Imre juthatott eszükbe, amikor Az ember tragédiájában leírta: "Be van fejezve a nagy mű, igen." Mert ez egy remekmű lett, ráadásul kívül-belül csodálatos.
A kötet Magyarország varázslatos növény- és állatvilágát mutatja be, így talán érthető, hogy a megjelenése március 21-ére lett datálva, az Erdők Nemzetközi Napjára. Ha van olyan, hogy hiánypótló irodalom, akkor ez az, ugyanis arra hivatott, hogy a 21. század emberének megmutassa, mennyire sokszínű a természet, mennyi örömet tud okozni és milyen fontos, hogy harmóniában éljünk vele.

Pár hete lettem 40. Minden évben egy kicsit megvisel a szülinapom, mert látom magamon és a környezetemben élőkön is az idő múlását. Egy picit ilyenkor megállok és átgondolom az elmúlt évet, számot vetek, hogy mi történt és min kell, vagy kellett volna változtatnom. Ilyenkor jobban tudatosodik bennem, hogy milyen gyorsan röpülnek az évek, s persze elő jön az örök kérdés is: Merre tartok és jó helyen vagyok-e most az életemben? Emma Straub Holnap ilyenkor című regényének főszereplője egy szintén 40 éves nő, aki hasonló dilemmákkal küzd, mint most én. Valószínűleg ezek miatt vált meghatározó könyvvé számomra ez a regény, melynek szinte minden cselekményszálával tudtam egy picit azonosulni.

Na jó, ha most lennék kisiskolás és kezdenék önállóan olvasni, imádnám az Izzy-sorozatot. Izzy-t választanám olvasópajtásnak, mert irtó klassz lenne ezzel a belevaló és szókimondó kislánnyal együtt, különféle vicces kalandokba keveredni. Pamela Butchardt Űrlény lett a tanárnőm! című könyve mindent tud, amellyel egy gyerekmágnesnek rendelkeznie kell. A borítója színes és vicces, a történet szintén vidám és bolondos, a szedése tökéletes ahhoz, hogy a gyerekeknek sikerélménye legyen olvasás közben, és a szereplők mindegyike szerethető, helyes karakter. A kötet a Móra Könyvkiadó gondozásában és Magyari Andrea fordításában jelent meg és alig várom, hogy a sorozat következő részét is olvashassam!

Emlékszel arra, hogy tinikorunk kedvenc magazinjaiban mindig volt egy rovat olyan fiataloknak, akik valamilyen problémával küzdöttek, de nem találták a megoldást? Lehetett ez párkapcsolati válság, családi probléma vagy gyász, ha levelet írt valaki a szerkesztőségbe, bekerülhetett a lapba és egy szakember ellátta jó tanácsokkal. Cheryl Strayed nemrégiben megjelent könyve olyan emberek leveleit tartalmazza, melyeket akkor kapott, amikor a "Dear Sugar", vagyis "Kedves Cukor" című rovatot írta. A Gyönyörű apróságok tehát nem más, mint olyan levelek és válaszlevelek sokasága, melyekből erőt meríthetünk, együtt érezhetünk a feladókkal vagy csak jót derülhetünk rajtuk.

Lucy Worsley az Egyesült Királyságban élő és közkedvelt történész és életrajzíró, legújabb könyvében egy olyan nőt mutat be, akiről mindenki hallott már, de csak kevesen ismernek. Agatha Christie - Egy sejtelmes nő alcímmel nemrégiben jelent meg hazánkban ez az életrajzi kötet, melyben olyan tévhitekre és rejtélyek mögött meghúzódó igazságokra világít rá az írónő, amelyeket az emberek életében és talán a mai  napig nem hajlandók tudomásul venni.
Azt mondják, Agatha Christie könyveiből eddig kétmilliárd példányt nyomtattak, s úgy hírlik, ennél több kiadást csak a Bibliának és Shakespeare köteteinek tulajdonítanak. Christie történetei részei életünknek; 66 detektívregényt, 14 novellagyűjteményt és több mint 20 színpadi darabot írt. Minden idők legnagyobb bestseller írójának tarthatjuk számon, könyvei időtállóak, melyek még most is képesek megdolgoztatni a szürke agysejtjeinket.

Jill Santopolo neve akkor vált igazán ismertté, amikor megjelent A fény, amit elvesztettünk című regénye. Nagy figyelmet kapott, egy időben azt éreztem, már a csapból is ő folyik. Talán túl sokat vártam tőle, hiszen hatalmas volt a visszhang, de akkor sajnos nem hatott rám annyira a könyv, mint szerettem volna. Aztán idén megjelent a Minden, ami utána jött című regénye és kíváncsi voltam, milyen lett ez az új írás. Azt hiszem, most, hogy túl vagyok mindkét könyvén, nyugodt szívvel írhatom, hogy Santopolo nem az én írónőm. Próbálkoztam, igyekeztem megkedvelni, de úgy látszik, mi nem vagyunk egymásnak teremtve. Hiába, néha nem működik a kémia. Másrészt megtudom érteni, ha valaki szereti a könyveit, mert olyan élethelyzetekről ír bennük, melyekbe sok nő könnyűszerrel beletudja képzelni magát, vagy már történtek velük hasonló dolgok, így együtt tudnak érezni a főszereplőkkel.