Szeretem a főzelékeket. Sőt, vannak kedvenceim is! Egy jól elkészített krumpli-, vagy zöldbabfőzelékkel bármikor le lehet venni a lábamról. Persze ez nem volt mindig így, gyerekkoromban én is hadakoztam a gyanúsnak tűnő zöldséges ételek ellen. Mert valljuk be, a menzás kaják zöme egyáltalán nem bizalomgerjesztő. Amikor én gyerek voltam, sem színben, sem állagban nem tudták hozni a konyhás nénik az otthoni ízeket. A betonfőzelék és a sóska a mai napig érzékeny pont az életemben, noha már nem utasítom vissza őket zsigerből. Mégis, ha a sulisra gondolok... brrr, kiráz a hideg!
Mióta háziasszony vagyok, olyan ételeket főzök szívesen, amelyek egészségesek és gyorsan elkészülnek. A főzelék jó választás, ha valami igazán tartalmas ételt szeretnék az asztalra tenni. Szatmári Feri blogját már évek óta követem, mert főzelékei mennyeiek, és igazi ínyenc fogásokat készít az alap élelmiszerekből is. Ételei egyáltalán nem emlékeztetnek azokra a retró, csomós masszákra, amelyektől libabőrös leszek. Nemrég kezembe került első szakácskönyve, én pedig boldogan készítettem el a fogásokat és ettem végig a főzelékeit.
Szerintem egy Halász Judit koncert olyan az ovisoknak, mint a felnőtteknek egy AC/DC. Ha ezen a vonalon megyek tovább, akkor a Tesz-Vesz vajon mi lehet? Gailman? Bulgakov? Vonnegut? Nesbø?
Bármelyik legyen is, az egyszer biztos, hogy Richard Scarry mesekönyvei örök klasszikusok. Az első kötet 1963-ban jelent meg, és azóta is töretlen népszerűségnek örvend. Vajon mi lehet a titka? Talán az, hogy Tesz-Vesz város varázslatos hely, ahol mindig érdekes dolgok történnek. A szereplők kedves állatok, akik segítik egymást, és ha valami rossz dolog történik, próbálják együtt megoldani a helyzetet. A gyerekek pedig bepillantást nyerhetnek a hétköznapi élet rejtelmeibe, így játszva megtanulják, hogy mi történik a postán, mit csinálnak a tűzoltók, vagy épp hogyan készül a kenyér.