Szerintem egy Halász Judit koncert olyan az ovisoknak, mint a felnőtteknek egy AC/DC. Ha ezen a vonalon megyek tovább, akkor a Tesz-Vesz vajon mi lehet? Gailman? Bulgakov? Vonnegut? Nesbø?
Bármelyik legyen is, az egyszer biztos, hogy Richard Scarry mesekönyvei örök klasszikusok. Az első kötet 1963-ban jelent meg, és azóta is töretlen népszerűségnek örvend. Vajon mi lehet a titka? Talán az, hogy Tesz-Vesz város varázslatos hely, ahol mindig érdekes dolgok történnek. A szereplők kedves állatok, akik segítik egymást, és ha valami rossz dolog történik, próbálják együtt megoldani a helyzetet. A gyerekek pedig bepillantást nyerhetnek a hétköznapi élet rejtelmeibe, így játszva megtanulják, hogy mi történik a postán, mit csinálnak a tűzoltók, vagy épp hogyan készül a kenyér.
Miután gyerekkorom egyik kedvenc könyvei ezek, felnőttként is lelkesen lapozgatom őket. Sőt, gyűjtöm is, így ha valahol olyan kötetre bukkanok, amely nincs még a polcomon, rendszerint bekerül a kosaramba. Így történt, hogy Az ellopott meggyes pite esetének sem tudtam ellenállni… A könyv elején pedig található bevezető pedig még inkább felcsigázott:
Hátborzongató bűntény a Morzsa Pékségben!
Főszereplőink – a bátor Sárlaki és a furfangos Halmos – , híres mesterdetektív hírében állnak. Egy napon Morzsa néni telefonál, hogy nagy baj történt, ezért azonnal autóba pattannak és haladéktalanul a helyszínre sietnek. A pékségben megdöbbenve hallgatják a tulajdonost, hogy lába kélt a gyönyörű meggyes pitéknek. Sárlaki nem rest, máris előkapja nagyítóját, hogy ujjlenyomatokat keressen, majd hamarosan talál is... A két nyomozó halált megvető bátorsággal erednek az elkövetők nyomába, de szükségük lesz fifikás észjárásukra is, hogy leleplezzék a tetteseket.
Engem egészen elvarázsolt ez a nyomozás, tetszett a csavaros történet, és a nyomozók furfangos észjárása. Ez egy tökéletes krimi a kicsik számára, ahol a gazemberek nem vérengző, félelmetes fenevadak, hanem szimpla kis piti bűnözők; a detektívek meg intelligensek, a módszereik és álcáik pedig meglehetősen viccesek.
Szerettem a szereplőket, és talán azzal sem mondok túl nagy meglepetést, hogy a végén jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig a büntetését. De ez így van jól.
Illusztráció a könyvből
Az illusztrációk a megszokott Scarry-féle rajzok, melyek részletességükkel és humorukkal hamar belopják magukat a gyerekek szívébe. Egyszerűen frenetikusak. Az én kedvenceim a bámészkodó kisegerek, és az autót vezető Nyuszi mama, aki a kölykeit furikázza. Hihetetlenül cukik!
Az ellopott meggyes pite esete egy sorozat első része. A második részben hőseinknek egy álruhás bolti szarkát kell elcsípniük, a harmadikban pedig Pocáné vagyont érő igazgyöngyeinek kél lába. A két nyomozó módszeresen göngyölíti fel az ügyeket, mindeközben izgalmakban és humorban nincs hiány. A történetek annyira szórakoztatóak, hogy ha elkezded olvasni a kicsiknek, hamarosan a nagyobbak is odasereglenek. De ezen nem kell csodálkozni, hiszen a Tesz-Vesz könyveket mindenki imádja. Nem is tudnék kedvencet választani, hiszen az összeset szeretem. Mert ebben a városban mindig történik valami izgalmas.
Kedvenc idézetek:
- Tolvaj járt itt. Lába kelt a gyönyörű meggyes pitémnek - ismertette a tényállást Morzsa néni, a pékség tulajdonosa.
Sárlaki máris előkapta a nagyítóját, hogy nyomokat keressen. Például ujjnyomokat. Ezek ugyanis segíthetnek az elkövető kézre kerítésében.
- Ebédidő van - fogadta őket a pincér. - Attól tartok, nem találnak szabad asztalt.
- Nem üres asztalt keresünk, hanem két elvetemült tolvajt. Különös ismertetőjelük az, hogy meggyes pitétől piros a szájuk - magyarázta Sárlaki.
- Nem lesz egyszerű - szabadkozott a pincér -, nálunk ma épp meggyes pite a desszert.
Sárlaki meghökkent, ugyanis amikor körbenézett, azt látta, hogy a vendéglőben mindenkinek, azaz majdnem mindenkinek meggytől maszatos az ábrázata.
Meggyes pite
A héten annak jártam utána, hogy milyen az igazán jó meggyes pite. Nem kellett sok ahhoz, hogy rájöjjek a titokra, ugyanis az omlós tészta és a sok gyümölcs a szíve ennek a süteménynek.
Bár a meggy nem egy bűnös dolog, mégis rács mögé tettem, így került az asztalra a rácsos meggyes pite.
Hozzávalók:
- 50 dkg liszt
- 25 dkg hideg vaj
- fél csomag sütőpor
- 1 csipet só
- 12 dkg porcukor
- 1-2 ek tejföl
- 1 tojás sárgája + a fehérje a kenéshez
- 1 citrom reszelt héja
A töltelékhez:
- 80 dkg magozott meggy
- 1 vaníliás pudingpor
- 1 citrom reszelt héja
- 4-6 evőkanál cukor
- fahéj (ízlés szerint)
Először a tésztát gyúrom össze. A kimért lisztben összemorzsolom a vajat, hozzáadom a sütőport, a sót, a porcukrot, a tojás sárgáját és a citrom reszelt héját. Végül beleteszek 1-2 evőkanálnyi tejfölt, de épp csak annyi, hogy jól formázható tészta legyen a végeredmény. Fél órát a hűtőben pihentetem, addig elkészítem a tölteléket.
A meggyet felteszem főni a cukorral és a fahéjjal. A pudingot kb. 2 dl vízzel kikeverem, a meggyre öntöm és pár perc alatt összeforralom. Ha a fagyasztott vagy friss meggy nem enged elég levelet, egy kevés vízzel hígítom, de arra figyelek, hogy 5 dl-nél ne legyen több lé a gyümölcs alatt. Ha kész, hagyom hűlni.
A tésztát kiveszem a hűtőből, de az 1/3 részét félreteszem. A nagyobb darabot kinyújtom, és kibélelem vele a piteformát. 180°C-ra előmelegített sütőben 10-15 perc alatt elősütöm, majd kiveszem a sütőből és beleteszem a meggyes tölteléket. A maradék tésztából vékony csíkokat szelek és ráhelyezem a süti tetejére, hogy szép rácsos legyen. A megmaradt tojásfehérjével megkenem a tetejét és újra visszateszem az egészet a sütőbe. 35-40 perc alatt megsül. Végül nincs más hátra, mint kitalálni, vajon ki ette meg a pitét?
