Tavaly olvastam Jenny Colgan Piciny Csodák Péksége című regényét, és amikor megtudtam, hogy érkezik a folytatás, majd kibújtam a bőrömből. Alig vártam, hogy megint Mount Polbearne-ben járjak és hírt kapjak kedvenc szereplőimről, halljak a halászok felől és újra érezzem Polly Waterford frissen sült kenyereinek és péksüteményeinek ínycsiklandó illatát. Szerencsére a második rész sem okozott csalódást, sőt! A Kalamajka a Piciny Csodák Pékségében hozta az előző színvonalát, én pedig jólesően merültem el újra ebben a bájos vidéki miliőben. A szigeten továbbra is barátságosak és segítőkészek az emberek, friss a levegő, a sirályok és a lundák pedig még mindig hatalmas szárnycsapásokkal veszik birtokukba a szikrázóan kék eget.
A legtöbb embernek sokszor gondot okoz, ha nemet kell mondania. Sajnos képesek vagyunk néha olyan dolgokra is rábólintani, amit egyáltalán nem szeretnénk. Szerencsére a nemet mondást meg lehet, és meg is kell tanulni! Ám ahhoz, hogy megtanuljuk, rá kell jönnünk, miért van bennünk ez a gát, miért vagyunk hajlamosak mindenre igennel válaszolni. Lehet, hogy csak segíteni akarunk valakinek és nem akarjuk megbántani. Esetleg nem szeretnénk, hogy mérges legyen a másik, és inkább fejet hajtunk előtte. A lényeg, hogy nemet mondani szabad, de nem mindegy, hogyan tesszük ezt. Kertész Erzsi NEM mese című gyermekkönyve éppen erről szól. Hiánypótló könyv a kisebbeknek, az üzenete pedig egyszerű, de nagyon fontos: Jogod van nemet mondani!