A gyerkőcön és néhány felnőttön kifog pár étel, a főzelékek például elég sokszor kerülnek a „fúj, ezt soha nem eszem meg” kategóriába. A répafőzelék és a spenót ellen én is sokáig küzdöttem, nem voltam hajlandó megenni, majd néhány éve újra megkóstoltam és rájöttem, egyáltalán nem olyan szörnyű az ízük. De hogy miért írom ezt most le? Azért, mert Dr. Seuss Zöld sonkás tojás című gyerekkönyvének egyik főszereplője Nevem-Sam, aki arra próbálja rávenni barátját, hogy kóstolja meg a zöld sonkás tojást.
Ez persze egyáltalán nem könnyű, ha a másik elutasító...

Szeretem a főzelékeket. Sőt, vannak kedvenceim is! Egy jól elkészített krumpli-, vagy zöldbabfőzelékkel bármikor le lehet venni a lábamról. Persze ez nem volt mindig így, gyerekkoromban én is hadakoztam a gyanúsnak tűnő zöldséges ételek ellen. Mert valljuk be, a menzás kaják zöme egyáltalán nem bizalomgerjesztő. Amikor én gyerek voltam, sem színben, sem állagban nem tudták hozni a konyhás nénik az otthoni ízeket. A betonfőzelék és a sóska a mai napig érzékeny pont az életemben, noha már nem utasítom vissza őket zsigerből. Mégis, ha a sulisra gondolok... brrr, kiráz a hideg! 
Mióta háziasszony vagyok, olyan ételeket főzök szívesen, amelyek egészségesek és gyorsan elkészülnek. A főzelék jó választás, ha valami igazán tartalmas ételt szeretnék az asztalra tenni. Szatmári Feri blogját már évek óta követem, mert főzelékei mennyeiek, és igazi ínyenc fogásokat készít az alap élelmiszerekből is. Ételei egyáltalán nem emlékeztetnek azokra a retró, csomós masszákra, amelyektől libabőrös leszek. Nemrég kezembe került első szakácskönyve, én pedig boldogan készítettem el a fogásokat és ettem végig a főzelékeit.

Szeptember elsejével nemcsak a kicsiknek csöngettek be, hanem a meleg időnek is. Napok óta érzem az orromban az ősz-illatot, és az az igazság, már nagyon jó egy kicsit fázni. Hiába vagyok nyári gyerek, nekem sok volt idén a kánikulából és a hőségriadóból. Szeretem ezt az időszakot. Már keresni akarom az avarban megbújó fényes gesztenyéket, érezni akarom a zizegős, rozsdabarna leveleket a csizmám alatt, nagyokat akarok szippantani a reggeli hűvös levegőből, és a nyakam köré akarom kanyarintani a kedvenc kötött sálamat. Ősszel hamarabb kezd sötétedni, talán egy kicsit több időt töltünk bent a lakásban és vagyunk együtt a szeretteinkkel. Nincs is jobb, mint a gyerekekkel bekuckózni a szobába, lehúzni a redőnyt és előszedni a diavetítőt, vagy belekezdeni velük egy tanulságos és kedves meseregénybe. Az ilyen meghitt, családi pillanatokra tökéletes választás lehet Pásztohy András és Pásztohy Panka közös munkájából megszülető mesekönyve, a A kisegér, aki majdnem hős lett.