A legtöbb embernek sokszor gondot okoz, ha nemet kell mondania. Sajnos képesek vagyunk néha olyan dolgokra is rábólintani, amit egyáltalán nem szeretnénk. Szerencsére a nemet mondást meg lehet, és meg is kell tanulni! Ám ahhoz, hogy megtanuljuk, rá kell jönnünk, miért van bennünk ez a gát, miért vagyunk hajlamosak mindenre igennel válaszolni. Lehet, hogy csak segíteni akarunk valakinek és nem akarjuk megbántani. Esetleg nem szeretnénk, hogy mérges legyen a másik, és inkább fejet hajtunk előtte. A lényeg, hogy nemet mondani szabad, de nem mindegy, hogyan tesszük ezt. Kertész Erzsi NEM mese című gyermekkönyve éppen erről szól. Hiánypótló könyv a kisebbeknek, az üzenete pedig egyszerű, de nagyon fontos: Jogod van nemet mondani!

Történetünk kis hőse Ádám, aki csendes, sokszor bizonytalan, visszahúzódó kisfiú. Helyén van a szíve, illedelmes és kedves, de még nagyon sok dolgot kell megtanulnia. Többek között, hogy hogyan kell NEM-et mondani. A szomszéd néni folyamatosan túrós sütivel traktálja, pedig utálja a túrót, a fiúk az osztályból állandóan piszkálják, Ádám pedig csak csendben tűr. Egy délután megint elkapja Olgi néni, kezében egy hatalmas tálcával, melyen feszesen sorakoznak a rettegett túrós "finomságok". Ádám kénytelen venni belőle, hiszen nem akarja megbántani az idős hölgyet, de este kicsit fáj a hasa és éjszaka rémálmai lesznek. Hirtelen felriadva egy vicces, ufószerű alakot talál maga mellett, akit úgy hívja magát, NEM. Ez a kis örökmozgó, nagy dumás fickó nem véletlenül jelent meg, de nem ám! Az a dolga, hogy Ádámot megtanítsa NEMet mondani. Ez az izgága alak először csak mesél, próbálja beleverni a kis tanítványa fejébe a "tananyagot", aztán gyakorlat következik, végül vizsgára is sor kerül. Ádám figyelmes, jó diák, de sokszor zavarosnak találja a hallottakat. A vizsga időpontja pedig egyre közelebb van...

A nemeket csoportosítani is lehet, fogalmam sem volt, hogy ennyiféle létezik. Ádámmal együtt én is számba vettem, hogy hányfélét ismerek. Van a bátortalan, cincogó nem, aztán a lerepül a hajad nem és a gyáva nyúl nem. A kerek perec nem a kedvencem, mert a határozottsága mellett perec alakot ölt és egy kicsit sós is. Aztán itt a konok és durcás nem, a pillangós nem, a nagyon sajnálom, de nem és a gyengébbek kedvéért nem. Ez utóbbi szerintem zseniális, a történetben is fontos szerephez jut.

Ez a könyv segítő könyvnek készült, a visszahúzódó, határozatlan gyerekek számára, akik még tanulják, hogyan és mikor kell nemet mondani. Ötletes, hasznos és vicces mese, de óvva inteném  tőle azokat a szülőket, akiknek a gyereke már nagyon jó a konok és durcás nem kimondásában, mert elképzelhető, hogy ellenkező hatást érnek el vele. :) Mindenesetre olvasása után remek beszélgetés indulhat el a szülő-gyermek között.

A Nemek fajtáit Kasza Julianna illusztrációi keltették életre, ezek egytől egyig kifejező és találó figurákra sikerültek. Tökéletesen kiegészítik a szöveget, nagyon bírtam ezeket az egyszerű, ceruzás gyerekrajzokra emlékeztető képeket. 

Kertész Erzsi már egy ideje a kedvenc magyar gyerekkönyv íróim között szerepel. Valahogy mindig sikerül elérnie, hogy történetei egyediek, viccesek és tanulságosak legyenek. Iszom a szavait. Korábban írtam már az Állat KávéZoo-ról, de még annyi könyve van, amelyekhez szeretnék készíteni valami finomat. A Göröngyös úti iskola és a Fény Sebestyén egy ideje várólistásak, szóval idő kérdése. Egy biztos, Kertész Erzsi könyveire én nem tudok nemet mondani.

Még egy kis kiegészítés a végére! A NEM mese 2015-ben az Aranyvackor gyerekkönyves pályázaton elnyerte a zsűri 2. díját és a Pagony különdíját is. Olvassátok, mert nagyon jó!

Kedvenc idézetek:

– Kicsi drágáááááám! – kiabálta Olgi néni.
– Csókolom – mondtam, és próbáltam az ajtónk felé araszolni.
De tudtam, hogy minden hiába. Olgi néni már erősen tartott.
– Sütöttem túrósat! – mondta.
Utálom a túrót – gondoltam.
– Szereted, ugye?
Utálom a túrót – gondoltam.
– És olyan sovány vagy! Etetnek téged rendesen anyádék? Gyere, Ádám, egyél meg pár sütit, nagyon finom!
Utálom a túrót – gondoltam. Hangosan meg azt mondtam:
– Köszönöm szépen, Olgi néni.
Arra gondoltam, hogy majd veszek egy sütit, és otthon odaadom Cirminek. De nem volt szerencsém. Olgi néni hangosan számolta, amíg hármat megettem, aztán becsomagolt még tizenhármat.
Aztán megint elmondta, milyen sovány vagyok, másrészt viszont ritka az ilyen kedves, udvarias gyerek, és ne féljek, jövő héten is süt nekem túrósat.
Utálom a túrót.

Olgi néni közben egészen közel ért a süteménnyel. Még öt centi, és egyszerűen lenyomja a torkomon.
Muszáj akcióba lendülni.
Hátráltam egy lépést és azt mondtam:
– Köszönöm... De... Nem... Kérek... –  Minden szót külön megnyomtam, és köztük hosszabb szüneteket tartottam. Valahogy így jött, ez tűnt logikusnak.
A lény váratlanul a mosogatóból ugrott ki.
– Nahát, gratulálok! – kiabálta. – Teljesen egyedül felfedezted a gyengébbek kedvéért nemet! És tökéletesen csináltad! 

Túrós pite

Miért túrós pite készült a könyv mellé? Ha nem olvastad a kedvenc idézetemet feljebb, akkor nyomban tedd meg, mert abból világossá válik minden. Na gyerünk! Olvasd el kicsi drágááááám!
Hozzávalók
A tésztához:

• 50 dkg fehér liszt
• 25 dkg vaj
• 25 dkg porcukor
• 1 csomag sütőpor
• 2 tojássárgája
• 1-2 ek tejföl
• 1 csipet só

A töltelékhez:

• 1 kg túró
• 2 csomag vaníliás cukor
• 4 tojás + 1 a tetejére
• 1 csomag főzős vaníliás pudingpor
• cukor (ízlés szerint)
• 1 citrom reszelt héja
• 1-2 kanál búzadara

A tészta elkészítésével kezdem, ehhez egy nagyobb tálba elmorzsolom a margarint a liszttel. Ezután minden hozzávalót beleteszek és gyorsan összegyúrom. Két részre osztom, az egyiket kinyújtom és egy sütőpapírral kibélelt, közepes nagyságú tepsibe helyezem. 

A töltelék elkészítése sem bonyolult, először is a tojásokat szétválasztom, és a fehérjét kemény habbá verem. A túrót a cukorral, a vaníliás pudingporral, a tojások sárgájával és  a citrom reszelt héjával alaposan összedolgozom, végül óvatosan beleforgatom a fehérjét.

A tepsiben lévő tésztát megszórom 1-2 kanál búzadarával, beleöntöm a túrós masszát, és szépen elegyengetem a tölteléket. Kinyújtom a másik tésztagombócot is, ráteszem a túróra, megkenem a tetejét egy felvert tojással, kicsit megszurkálom egy villával, hogy sülés közben távozni tudjon a gőz és betolom az előmelegített sütőbe. Kb. 190°C-on, 35-40 perc alatt készre sütöm, tűpróbával ellenőrzöm. Kicsit hagyom hűlni, mielőtt felszeletelném, porcukorral meghintve tálalom.

ParféTipp: Kerülhet bele mazsola is!