Nagyon szeretek kávézókban, teázókban üldögélni. Régen többet hódoltam eme szenvedélyemnek, de mostanság ritkán jutok el ilyen hangulatos, ücsörgős helyekre. Mindig megnyugtat a légkör, a félhomály, a kávéillat, a tea felfelé gomolygó gőze és a halk sutyorgás. A forró italok lassú kortyolása számomra a nyugalmat és a harmóniát jelenti, megvan a maga szertartásossága, és ilyenkor jó egy kicsit visszavonulni a világ zajától.
A cukrászda is jó hely! Ott a franciakrémesek, a gesztenyepürék és a puncstorták látványa nyugtat meg. Sőt, ha megeszek egy szelet krémest, vagy egy-két kókuszgolyót, hamar Buddha üzemmódba kapcsolok. Olyankor aztán történhet bármi, a belapátolt cukormennyiség és a teli pocak érzete a nyugalom szigetére repít, és békés leszek. Ki tudja, talán emiatt, de amikor megláttam Kertész Erzsi új mesekönyvét a könyvesboltban, tudtam, hogy erről írnom kell.

A színes borítón állatok mancsai, patái, szárnyai láthatóak, mellettük kávé, tea, fagyi és süti. Valahogy így néz  ki az Állat KávéZoo, ahol finomságokkal várják az éhes, megpihenni vágyó (vad)állatokat. Az ötlet két antilop kobakjából pattant ki, ők Antika és Lopez. Ketten menedzselik a helyet, készítik a süteményeket, és várják az érdekes vendégeket. Színes a társaság, megfordul itt tigris, oroszlán, strucc, kolibri, de még egy egész, mindent felforgató majomhorda is. Ha hiszed, ha nem, még pingvinek is betérnek hozzájuk, mely igazi kuriózum, hiszen a dzsungelben ritkán találkozni velük, de ha már ilyen hosszú utat megtettek idáig, senki sem bánja, hogy a fagyis pultban szállásolják el magukat.

A könyv érdekessége, hogy bár mesekönyv és picit állatlexikon is egyben, etológiai szempontból rettentő érdekes. Minden állat igazi egyéniség és nagyon sokban hasonlítanak hozzánk, teljesen olyanok, mint mi, emberek. A gyönyörű ara papagáj vőlegénye, a "kis mama kedvence" igazi tutyimutyi; a struccok a vállalkozásukban is használják és alkalmazzák a struccpolitikát, és az oroszlánok pedig kegyet gyakorolnak. A tigris lett a kedvencem, mert bár veszélyes, húszabáló fenevad, vegetáriánussá szelídül és még biztonsági őrként is helyt áll. (Erről kicsit bővebben lentebb az idézetnél.)

Kertész Erzsi neve biztosan ismerős azok számára, akik szeretnek mesekönyveket olvasgatni. A Dalia és Dáliában, valamint a Labirintóban már megmutatta, milyen remek humora van. Ebben a könyvben is jól működnek a nyelvi játékok, és néhol egészen merész, kabaréba illő jeleneteket olvashattam. Több ajánlásban jellemezték úgy, hogy "poénos és metszően ironikus". Ez tényleg igaz.

Az illusztrációk nagyon tetszenek. Mindegyik állat karakteresre sikerült, imádtam a sokszor tanácstalan fejet vágó antilopokat, az arcoskodó csincsillát, a mogorva tigrist, és a felsőbbrendű oroszlánokat. A képek aprólékosan kidolgozottak, és különleges hangulatúak, ugyanis két szín: a sötétbarna és kék dominál rajtuk. Hanga Réka nem véletlenül nyerte el 2015-ben Az év illusztrátora címet, idén pedig a nemzetközi IBBY Honour List-en is szerepel. 

A könyv a Cerkabella Kiadó gondozásában jelent meg. Ha kíváncsi lettél rá, kattints az oldalukra, az újdonságaik között megtalálod és megrendelheted!

Kedvenc részem a könyvből:

- A húsevés számos tigris vesztét okozta már! Gondoljon bele! Biztos ismer egy-két fajtársát, akik már nincsenek közöttünk...
A Tigris elkomorodva bólintott.
Lopez tovább ütötte a vasat.
- Na, és mit ettek? Mondja meg őszintén! Mit?!
A Tigris elszörnyedve meredt Lopezre.
- Húst ettek! Semmi mást, csak húst!
- Na, ugye? - csapott le Lopez, és már emelte is ki a pultból a vaníliás rizspudingot.
- Kóstolja meg ezt! Ígérem, nem bánja meg!
A Tigris lerogyott a legközelebbi asztalhoz, és emlékek fátyolozta üveges tekintettel kanalazni kezdte a rizspudingot.
- Na, hogy ízlik? - kérdezte győzelme biztos tudatában Lopez.
- Hát... nyamm... kicsit a gazellahúsra emlékeztet... nyamm... Inkább az az utóíze. De ha muszáj, meg lehet szokni éppen.
Eltolta magától a félig kiürült pudingos tálkát.
- Ezt a kicsit meghagyom. Ugye, nem baj? Még szoknom kell az új izét... Ízét.
Antikáról lehullott a szájzár. Megkönnyebbülten szökkent elő a pult mögül.
- Köszönöm, hogy benézett hozzánk! Jöjjön máskor is!
Észre sem vette Lopez villámló tekintetét.
A Tigris azonban komolyan vette a kedves meghívást. Jött is azután, mden nap! Néha kicsit húsevő kedvében volt, olyankor Lopez hosszabban elbeszélgetett vele, és rizsát is kapott, körítésnek. Néhány hét múltán már elkötelezett vegetáriánus volt. Ekkortájt öltött Lopez eszébe, hogy biztonsági őrként alkalmazza őt.
Így lett a Tigris az Állat KávéZoo állandó, megbecsült munkatársa. Bundáján csinos tábla hirdette: Állat Security. Ideje nagy részében a kávézó árnyas teraszán üldögélt egy hintaszékben, és verseket olvasott. Máskor "Rizibizi" címmel táplálkozástudományi folyóiratot szerkesztett, kifejezetten tigrisek számára. Ezeket időnként elszórta a dzsungelben.

Kókusztejes rizspuding kókusszal és ananásszal

A könyvben szerepel az Állat KávéZoo étlapján rizspuding. Még soha nem ettem ilyet, fogalmam sem volt, milyen az íze, és hogyan kell kinéznie. Otthon a rizst jóformán rizi-bizinek, tejberizsnek, vagy rizskochnak főzöm meg, pedig sokféleképpen el lehet készíteni. A neten böngésztem a receptek között, és mi tagadás, ha nem is annyira, mint a spenót és a spenót, a rizspuding is eléggé megosztó étel. Egyesek a lágy, tejberizsszerűre esküsznek, mások a sütőben sütik meg. Van, aki rumos mazsolát tesz bele, mások nem is rizzsel, hanem rizsliszttel sűrítik a tejet. A rengeteg ételleírás után úgy döntöttem, elkészítem a saját verziómat. A könyv a dzsungelben játszódik, a szereplők között is sok egzotikus állattal találkozhatsz. Arra gondoltam, egy pici trópusi hangulat a rizsnek sem árthat, így a tejet kókusztejre cseréltem, ananászdarabokat tettem bele és kókuszreszelékkel bolondítottam meg. Az íze tényleg isteni lett! Nem biztos, hogy egy tigrist meg tud győzni, hogy inkább ezt egye a hús helyett, de azért egy próbát megér.. Hozzávalók:

• 10 dkg rizs
• 4 dl kókusztej
• 1 dl víz
• 1 darabolt ananász konzerv
• 1-1,5 dl ananászlé a konzervből
• 2 evőkanál kókuszreszelék
• 2 tojássárgája
• 1 citrom reszelt héja
• pár csepp vanília aroma
• cukor ízlés szerint

Először is jó alaposan leöblítem a rizst, majd felteszem főni a vízzel és az ananászlével. Amikor kezd forrni, hozzáadom a kókusztejet, egy kevés cukrot és addig főzöm az egészet, míg a rizs meg nem puhul. A cukorral óvatosan bánok, mert az ananászlé is édes. Belereszelem a citrom héját, és hozzáadom a vanília aromát is. A tojások sárgáját egy kevés cukorral összekeverem, a forró kókusztejes levéből merek rá egy keveset, alaposan eldolgozom, végül besűrítem vele a rizst. Legalább egy percig keverem, leveszem a tűzről, beleteszem a kókuszreszeléket és a kicsire összedarabolt ananászokat. Langyosra hűtöm, tálkákba adagolom, majd hűtőbe helyezem és alaposan lehűljön. Nagyon finom!