Emlékszel még, hogy mi volt gyerekkorodban a legkedvesebb játékod? Nekem egy narancssárga maci, amelyet egy kedves, idős nénitől kaptam, amikor kiskoromban bekerültem a kórházba, hogy kivegyék a mandulámat. A műtétet végül elhalasztották és azóta sem feküdtem kés alá, de amíg bent időztem pár napig a klinikán, megismerkedtem a hölggyel, aki - hogy ne féljek annyira a szuritól -, megajándékozott azzal a kicsit durva tapintású, rikító színű, gombszemű és gomborrú kedvenccel. Azt hiszem, minden gyereknek szüksége van egy társra, akit lehet ölelni, akivel lehet játszani, akinek mindent el lehet mondani, és aki bátorságot ad, ha félelmetes a sötét. William Joyce nemrégiben megjelent könyvében, az Ollie hazatalál című kötetben a kedvenc játékokról olvashatunk, a történet során pedig beleláthatunk abba a varázslatba is, amikor egy játék egy kisgyermek kedvencévé válik.

Ha meghallom Richard Scarry nevét, azonnal megjelennek lelki szemeim előtt a Tesz-Vesz könyvek, melyeket gyerekkoromban rongyosra lapozgattam. Még most is szívesen nézegetem ezeket a mesekönyveket, de nem csak a nosztalgia faktor miatt. Történetei időtállóak és a gyerekek a mai napig szeretik, hiszen ebben a képzeletbeli városban mindig történik valami érdekes! Ugyanis Tesz-Vesz városában senki sem unatkozik, mindenki dolgozik, teszi a dolgát. A sokféle szereplő segítségével pedig megtanulhatják a legkisebbek, hogy mi történik az iskolában, az utcán, a tűzoltóságon vagy épp az orvosi rendelőben. Most két olyan könyvet hoztam a sorozatból, melyek fontos dolgokra próbálják felhívni a kicsik figyelmét. A Mentsük meg a bolygót! című kötet a környezetvédelem fontosságára világít rá, míg a Légy jól nevelt!-ben együttesen megtanulhatjuk, hogyan illik viselkedni. A kötetek a Móra Könyvkiadó gondozásában és Weltler Ildikó fordításában olvashatóak.

Gyengéd szeretettel viseltetek az összes olyan mogorva és goromba mesehős iránt, akik ki nem állhatják a karácsonyt. Lehetnek bármennyire rosszindulatúak, szőhetnek gonosz terveket az ajándékok elrablásáról vagy a Mikulás kiiktatásáról, a történetek végén mindig rájönnek, hogy bármekkora Grincsek is valójában, csak is azért annyira utálatosak, mert nem értik az ünnep lényegét, vagy egyszerűen egyedül vannak és magányosak. Alex T. Smith legújabb mesekönyvének főszereplője A. Grumpusz, aki szintén egy Gátlástalanul Galád Tervet eszel ki, hogy végleg eltörölje a karácsonyt. Mit gondolsz menni fog neki?

Ha családi ünnepekről és együttlétekről van szó, azonnal eszembe jut gyerekkorom terülj-terülj asztalkái, melyeket mindig valamilyen jeles ünnepen ült körbe a rokonság. Márpedig esemény mindig akadt, lehetett szó szülinapról, házassági évfordulóról, keresztelőről vagy búcsúról, mi megültük azt. És a jó beszélgetésekhez természetesen elengedhetetlen volt a jó étel is, így mindig nosztalgikusan gondolok vissza anyu házi süteményeire, mama töltött husijára és a hatalmas kondér halászlére, melyet a nagypapám főzött karácsony tájékán a nyári konyhában. Finy Petra Almás pite című mesekönyve ezeket az emlékeket elevenítette fel bennem, ugyanis a családdal töltött közös idő, az ünnepek és a finom ételek köré épülnek a történetek.

Úgy képzelem, amikor Bajzáth Mária és Ónya-Oláh Dóra először vették kezükbe a nyomdából frissen kikerült közös könyvüket, az Erdők-mezők népmeséit, Madách Imre juthatott eszükbe, amikor Az ember tragédiájában leírta: "Be van fejezve a nagy mű, igen." Mert ez egy remekmű lett, ráadásul kívül-belül csodálatos.
A kötet Magyarország varázslatos növény- és állatvilágát mutatja be, így talán érthető, hogy a megjelenése március 21-ére lett datálva, az Erdők Nemzetközi Napjára. Ha van olyan, hogy hiánypótló irodalom, akkor ez az, ugyanis arra hivatott, hogy a 21. század emberének megmutassa, mennyire sokszínű a természet, mennyi örömet tud okozni és milyen fontos, hogy harmóniában éljünk vele.