Emlékszel még, hogy mi volt gyerekkorodban a legkedvesebb játékod? Nekem egy narancssárga maci, amelyet egy kedves, idős nénitől kaptam, amikor kiskoromban bekerültem a kórházba, hogy kivegyék a mandulámat. A műtétet végül elhalasztották és azóta sem feküdtem kés alá, de amíg bent időztem pár napig a klinikán, megismerkedtem a hölggyel, aki - hogy ne féljek annyira a szuritól -, megajándékozott azzal a kicsit durva tapintású, rikító színű, gombszemű és gomborrú kedvenccel. Azt hiszem, minden gyereknek szüksége van egy társra, akit lehet ölelni, akivel lehet játszani, akinek mindent el lehet mondani, és aki bátorságot ad, ha félelmetes a sötét. William Joyce nemrégiben megjelent könyvében, az Ollie hazatalál című kötetben a kedvenc játékokról olvashatunk, a történet során pedig beleláthatunk abba a varázslatba is, amikor egy játék egy kisgyermek kedvencévé válik.
A mesék világában számtalan különleges szereplővel találkozhatunk. Mindenféle varázslények megfordulnak a történetekben, mint például törpék, trollok, sárkányok vagy épp ogrék. A most hozott mesekönyv főszereplője is egy nem mindennapi szerzet, mégpedig egy snöfrid! Neve is van, mely nem valami fantáziadúsan csupán ennyi: Snöfrid. Andreas H. Schmachtl könyvében az 
Ha hiszed, ha nem, tündérek léteznek. Könnyen lehet, hogy már te is találkoztál néhánnyal, csak nem tudtál róla! Nem minden tündér magas és nádszál vékony, mint ahogy azt a Magyar népmesékben láttuk/olvastuk gyerekkorunkban, hanem vannak egészen másmilyenek is. Vegyük például 
A mesékben az a jó, hogy általuk bárhová eljuthatunk, olvasás közben pedig különleges lényekkel találkozhatunk és persze izgalmas kalandokat élhetünk át. Ezeket a fantasztikus helyeket olyan jó lenne igazából is felfedezni! Én szívesen kiruccannék a Négyszögletű Kerek Erdőbe, de meglátogatnám Micimackót és barátait is a Százholdas Pagonyban. Nos, nagyon sok kellemes hely létezik, de ahová most biztosan tennék egy kis kitérőt, az kétségtelenül az egyik legérdekesebb és legédesebb, amellyel eddig találkoztam. Hallottál már Sütiországról? Azt hiszem ennél fenségesebb hely talán nem is igen létezik! Ennek a mesebeli vidéknek Keresztes József a megálmodója, aki egy korántsem veszélytelen kalandra invitálja olvasóit. Történetének címe pedig nem más, mint 
Könyvtárba járni azért is jó, mert olyan könyvekre bukkanhatsz, amelyekről eddig még csak nem is hallottál. Nekem pár hete egy igazi gyöngyszemet sikerült hazavinnem, méghozzá a képregényes szekcióból. Dagobert bácsival először 1992-ben, a vasárnap délutáni Disney mesedélutánok alkalmával találkoztam. Ezek a hétvégi mozizások, gyakorlatilag bearanyozták a 90-es éveimet, bár talán ezzel nem voltam egyedül. Nálunk az egész család ott kucorgott a kanapén, várva, hogy elkezdődjön a tévében egy újabb kaland. Hol Zorró, hol Balu kapitány volt a kedvenc, na meg persze a Kacsamesék, vagy más néven a Ducktales. Imádtam Dagobert bácsi és a többi kacsa történetét, pláne, hogy megelőzte mindig egy dallamtapadós főcímdal.
Nekem nagyon szokatlan ez az októberi jó idő, úgy látszik nem akar jönni a hűvös ősz. Azért bízom benne, hogy hamarosan előszedhetem a vastag pulcsijaimat és a színes sáljaimat, de addig is élvezem a napfürdőt. Hagyom, hogy energiával töltsenek fel a napsugarak, és próbálom kihasználni a tavaszias idő utolsó, ragyogó pillanatait. Ez persze az ételekre is igaz, amíg lehet (és persze amíg teremnek) még igyekszem becsempészni a konyhába a nyár ízeit. De nem csak ott, hanem az olvasmányaimban sem tudtam még elengedni a kánikulát. Kalas Györgyi 
A hajós történeteket egyszerűen nem lehet megunni. Bármikor felpattannék egy hajó fedélzetére, hogy megkerüljem vele a Földet, s ha szerencsém van, az út során felfedeznék néhány ismeretlen szigetet is. Ez lenne csak igazán nagy kaland! Persze útitársak nélkül mit sem ér egy ilyen út, de körültekintően kell ám választani. Sokat zötykölődünk majd a hajókabinban, ahol bizony elkél a jó társaság. Balla Margit